A kilencvenes évek egyik legizgalmasabb gépe a Ducati Supermono. Az egyhengeresek gyorsasági bajnokságában indult, az 550 köbcentis motor egy kis műszaki csoda volt. 118 kilós tömege megegyezett egy modern 125-ösével. A könnyű testbe kifejezetten erős, 75 lóerős desmodromikus vezérlésű blokkot szereltek, tízezres fordulaton adta le legnagyobb teljesítményt – végsebessége 225 km/h volt.
Korábban hírek röppentek fel, hogy a Ducati gyár megismételné a sikert, és 1198-as blokkjuk feléből ismét egyhengerest faragnának – sajnos nagy a csend a projekt körül, úgy tűnik, a gazdasági válság lelohasztotta a lelkesedésüket.
Tizenöt év után az egykori projektmenedzser döntött: saját szakállára, az anyacégtől függetlenül hozza vissza a Duc Monót. Erősebb lesz, csinosabb és utcán is bevethető – a Supermono Strada az egyhengeres sportmotorok jól szituált szerelmeseinek kedvence lehet.
A blokk a 999R Testastretta alapjaira épül majd, 595 köbcentiből 88 lóerőt hoznak ki. A Pankl titán hajtókar, a nagyobb szelepek és az 54 mm-s torokra kötött Magnetti Marelli befecskendező mellé kiváló futómű is társul – a rugózásért az Öhlins, a megállásért a Brembo radiálisan felfogatott 305 mm-s dupla tárcsája felel. A gumikat Marchesini felnire húzzák. Szénszál, titánium és programozható elektronika – nemes és drága alkatrészekből áll a Ducati Supermomo Strada, nem véletlen, hogy mintegy 16 millió forint az ára.
Kedves olvasóink, önök szerint az ilyen úri huncutságok helyett lenne igény olcsó egyhengeres sportmotorokra?
