Azt hiszem ideje eltiltani a Vilnert a motorépítéstől. A bolgár cég autókkal kezdte, és ügyesen összehozták: még a Riviéra luxuspiacán is jól cseng nevük. Mostanában a két kerék mozgatja fantáziájukat – saját stílusukat luxus-customként próbálják aposztrofálni.
Legújabb építésük, a Stingray alapja egy Aprilia Tuono 1000. Ugyan az olasz gép a piac egyik legjobban vezethető és legkarakteresebben viselkedő nakedje, de szépségversenyen nehezen lehetne indítani. Ehhez sajnos a Vilner sem tudott hozzátenni – variálgatták, cserélgették az elemeket, de az összkép sajnos még mindig kifejezetten összeszedetlen.
Gyári állapotában a szerpentinek és a pálya királya az olasz dög, de így, hogy a lengővillába beletoldottak 15 centit, biztos hogy rontottak a kanyarképességen. A tuningolt motornak ugyan jól jöhet némi egyenesfutás, ha a gazdag ifjoncok gyorsulnak a lámpánál, de az eredeti koncepció gyaníthatóan sokkal használhatóbb volt.
A drágább kiegészítők, a plusz idomok és a kézzel varrt bőrülés a szemnek ugyan kellemesek, de biztos, hogy feleslegesek. Az Aprilia Tuono pont az a motor, ahol nem a külső, hanem a meggyőző viselkedés számít – azt, hogy gyári kivitel alapját egy idomos sportmotor képezte, nem lehet letagadni egy ilyen custom melóval sem. A kusza, a funkció oltárán sok mindent feláldozó formát igazából a bolgárok sem tudták feldobni.