A VMAX harmincadik születésnapja alkalmából nem csak a rommá szénszálazott speciális kiadást dobta fel a Yamaha, hanem a német JvB-moto műhelyében készült mesterművet, az Infraredet is bemutatták, mint a yard built projekt legfrissebb darabját. "Ebben a motorban találkozik a dragster és a café racer koncepció" – mondták róla az építők.
Alaposan letisztították az alapul szolgáló motort, jelzésértékű alumínium első sárvédőt pattintottak rá, a karbonszálból készítet fényszóróházat beépítették a villák közé, a teli kerekeket pedig szénszállal töltötték ki. A café raceres hatást erősíti a csutkakormány, az ülésidom, a karbon tankborítás, de az 1985 óta ikonikus alumínium légbeömlőket nem bántották – miért is tették volna, olyan ez, mint a gömbölyű üvegen a kereszt, meglátja az alkoholista, és felirat nélkül is tudja, mire számíthat.
Az Infrared legnagyobb erőssége, hogy kidolgozottsága miatt sok részlete gyárinak tűnik: ilyen a kézzel készített alumínium segédváz és az ülés alatt látható egyedi tank is. Mivel ezekkel a megoldásokkal megőrizték a motor eredeti geometriáját és balanszát, állítólag nagyon jól motorozható maradt. Ez egyébként olyan szempont, amit az épített motorok világában sokáig egyáltalán nem foglalkoztatta az alkotókat, de az utóbbi időben egyre komolyabban veszik: a motorépítő világbajnokságon például nevezési feltétel egy videó, amin mozog a jármű.
A fergeteges bulizás és pezsgőbontás viszont elmarad: a hétvégén elhunyt az eredeti V-Max formatervezője, Kenji Ekuan, így a JvB VMAX Infrareddel az ő munkássága előtt tisztelegnek.
VMAX vagy V-Max?
Piszok egyszerű. Az 1985-ben bemutatott, 1197 köbcentis, hetven fokos hengerszögű V4-essel szerelt modell a Yamaha V-Max, kötőjellel, nagy V és M betűkkel. A 2008-ban leleplezett 1679 köbcentis, injektoros, elektronikus gázkarral szerelt 200 lóerős aktuális modell pedig VMAX, csupa nagy betűvel, egyben.