Alapoktól gondolta újra motorját a Ducati

Minden évben a Ducati MotoGP versenymotorjának a bemutatását övezi a legnagyobb figyelem: az olaszoktól szép, izgalmas és ütőképes gépet várnak, amiből álltalában az első kettőnek meg is szokott felelni. A gondok a harmadik szemponttal kezdődnek.

Hogy pontosan mióta is nem találja a Ducati a megfelelő utat, talán lényegtelen is, de egyre fájóbb, hogy nem tudnak egy megfelelő motort összerakni. Gondoljunk csak arra, hogy Valentino Rossi sem bírta sokáig a fejlesztők tehetetlenségét. Az biztos, hogy a motorerőre nincs panasz: Andrea Iannone 2014-ben a 360 km/h-s sebességet is elérte vele. Ugyanakkor alulkormányzott, nehéz kezelni, harcolni kell az íven maradásért, és zabálja a gumikat. A Ducati Corse élére igazolt Gigi Dall'Igna által adott ultimátum viszont lejárt – amikor az Apriliatól átigazolt, kijelentette, ha nem sikerül az aktuális motorral megtalálni az eredményekhez vezető beállításokat, akkor leül a tervezőasztal mellé, és szinte a nulláról indulva kezd megrajzolni egy új versenymotort.

Állítása szerint rájött, hol volt a hiba, tisztába került a megoldással, és most, fél év megfeszített munka után leleplezték a kész versenymotort. Bár a részletek titkosak, több fontos változtatás elég egyértelmű. Kapásból észrevehető, hogy egészen máshogy alakították ki a kipufogórendszert: bár a korábbiakhoz hasonlóan egy cső továbbra is az ülés alá került, a másikat a blokk alatt vezették ki, nem húzták fel a lengővilla mellé. Kompaktabb lett a 90 fokos hengerszögű V4-es motor is, ahogyan a váz is karcsúbb lett, rövidebb lett a farokrész – sőt, a hídváz alumíniumszerkezetét és a szénszálas segédvázat is másként alakították ki.