Kivesztek az igazán könnyű motorok? Aligha

2015.06.18. 09:10 Módosítva: 2015.06.18. 09:12

A Honda NSR250R döbbenetesen penge motor volt. 90 fokos hengerszögű V2-es kétütemű blokk, 40 lóerő, 136 kiló – hasonló ment akkoriban a MotoGP-ben, igazi utcai versenymotor volt. Meg is őrültek érte, a megmaradt példányokat ma is sokra tartják.

Nem véletlen, hogy ma már első sorban gyűjtők vadásszák őket, nem a pályázók, ennek megfelelően a gyári állapotú – vagy korhű tuninggal rendelkező – darabok ára meredeken szökik felfelé. Hasonló pedig már nem is nagyon valószínű, hogy lesz, a kétütemű utcai motoroknak nagyjából leáldozott, már egyik gyártó sem lát benne fantáziát. A rajongók viszont még nem haltak ki.

A TYGA Performance egy angolok által alapított thaiföldi tuningcég – a Cagiva Mitotól kezdve az MV Agusta F3-on keresztül Yamaha Vmax-ig rengeteg motorhoz gyártanak spéci alkatrészeket. Tudásuk legjavát ezúttal egy Honda NSR250R-en mutatták meg: eljátszadoztak a gondolattal, milyen lenne az egykori mohón áhított pillekönnyű sportmotor, ha a mai legmodernebb csúcstechnikával fejelnék meg.

Az 1984-től egészen 1996-ig gyártott NSR250R-ből egy MC28-as gyári kódú, utolsó szériás darabot vettek alapul (abból is a legkívánatosabbat, a Rothmans fényezésűt), és azt fegyelmezték addig, amíg irgalmatlanul brutális nem lett. A teljesítmény a 300-as hengerszettnek köszönhetően majd duplája lett az eredetinek, vagyis hetven lóerős, miközben a tömegből is sokat sikerült lefaragni, a végén 115 kilónál állt meg a mérleg – így a TYGA NSR250R modern versenymotorokhoz illő súly-lóerő aránnyal bír.

Ahhoz, hogy ez összejöjjön, szinte mindenhez hozzá kellet nyúlniuk: új a henger, a hengerfej, a dugattyú, a kuplung, a keverékarány, a főtengely, átépítettk a váltót és a szekunder hajtást, a teljes kipufogórendszert, a gyújtást, a karburátort, az airboxot, a hűtést, a segédvázat, a lengővillát, a kormányt, az ülést, szóval mindent. Az első villát CBR600RR-re cserélték egyedi rugóval, a központi rugóstag pedig az Öhlinstől származik, ahogyan a kormánygátló is. Az első fékfőhenger egy CBR1000RR-ről jött le, a nyereg egy M4-es Brembo monoblok, a tárcsa RVF750-ről származik, de még a kerekeket sem hagyták érintetlenül, elölre egy Honda HRC RS250 magnézium felni került, hátra pedig egy 5,5 col széles Marchesini – ezekre Pirelli Diablo Super Corsa abroncsokat húztak elöl 120/70 ZR17, hátul 160/60 ZR17 méretben. Az idomok szénszálból készültek, amivel ismét fogtak néhány kilót a tömegen, de ugyanígy karbon a kuplungfedél, a generátordekni és a lengővilla borítás is.

Ennyire fullos építés rendkívül ritka, a cég vezérigazgatója, Paul Pearmain kicsit kesergett is: "Nem hiszem, hogy lenne piaca egy ilyen motornak. De az autók esetében sokan fizetnek extra pénzt, hogy egy kicsi és könnyű járműben a vezetés tiszta élményét élhessék meg, gondolok itt például a Lotus-ra. Jó látni, hogy újra feléledt a 250-es 300-as géposztály, de sajnos ezek már nem azok a könnyű, sportos, agilis motorok, mint amiket mondjuk 1994-ben kínáltak."