Szét fog csapni a sportmotorok között

Több oka is van annak, hogy a Suzuki nagyon-nagyot akar dobni az új GSX-R1000-rel. Először is legutóbb 2009-ben módosítottak rajta érdemben, és az is inkább egy jól sikerült hangolás volt, nem alapjaitól új modell. Tehát ha úgy vesszük, 2005 óta nem történt semmi érdemleges GSX-R fronton, miközben az ezres sportmotorok világa azóta legalább kétszer kifordult a sarkaiból. Ennek egyik eredménye, hogy ma már 200 lóerőnél kezdődik a tárgyalóképesség, másrészt ha nincs legalább három-négyféle elektronika, akkor már fapados modellről beszélünk.

Tehát hiába volt a K5-ös GSX-R1000 tíz éve hatalmas dobás, azóta a Suzuki nem szállt be a játékba. Idén viszont harminc éves a GSX-R sorozat, amit elég nehéz úgy ünnepelni, hogy a 25. születésnapra írt köszöntőhöz legfeljebb két rövid mondatot kell hozzáírni ahhoz, hogy teljesen aktuális legyen. Ezért idén mindenképpen kellett egy olyan sportmotort villantaniuk, amitől félrenyel a közönség.

A Milánóban leleplezett GSX-R1000 még csak tanulmány, de ez csak azt jelenti, hogy 2016 második felében indul a forgalmazása, egyébként tulajdonképpen kész a motor. Legalábbis előttem egy teljesen szériaérett darab állt, szépen eldolgozott részletekkel, nyoma sem volt azoknak a sorjás részleteknek, amik miatt illúzióromboló egy tanulmány túlzott megközelítése.

Mivel a Suzuki nem egy sportmotort, hanem a legjobb sportmotort akarja elkészíteni, nagyjából mindent belepakoltak, amit 2015-ben a konkurensek fel tudnak vonultatni: változó szelepvezérlés, tíz fokozatban állítható kipörgésgátló, rajtautomatika, három állású üzemmódkapcsoló – természetesen elektronikus gázkarral – gyorsváltó, amivel le és fel egyaránt kuplungolás és gázelvétel nélkül lehet gangolni.

Ezen felül még fejlesztettek a motorhoz egy Broad Power System nevű rendszert, ami a leömlők közösítő csöveit nyitja-zárja, hogy minden fordulaton ideális legyen a szelepösszenyitás és a töltéscsere – ezekkel együtt pedig mindenhol javuljon a teljesítmény és a nyomaték.

Az okos és drága megoldások sora ezzel még közel sem ért véget. Az első futómű eddig kizárólag versenysportban használt, külső tartályos teleszkópszárakból áll – ilyesmivel szériában eddig olyan motorokon találkozhattunk csak, mint a Ducati Desmosedici RR vagy a Honda RC213V-S, illetve hasonlóval szerelik majd a jövőre érkező Kawasaki ZX-10R-t.

A teljesítményről még nem adtak meg adatot, de a pletykák szerint 205 lóerőt tud.