Marcona tuningbringákat mutatott be a Harley

A Harley-Davidson Low Rider S a Dyna Super Glide-dal (gyári nevén FXR) azonos szellemiségben készült, vagyis csicsából kevesebbet, teljesítményből valamivel többet kapott. A plusz erőt a Fatboy és a Softail Slim S változatába is épített Screamin' Eagle Twin Cam 110 blokk biztosítja, illetve jobb futóművet és fékeket kapott.

Ez az 1800 köbcentis blokk egyébként a legnagyobb, amit Harley-ba gyárilag szerelnek, a Low Rider S-hez járó direktszűrővel és kettő a kettőbe kipufogóval 13%-kal erősebb, mint az alap Low Rider - ez 155 Nm-t jelent 3500-as fordulatnál. Hogy az erőátvitel ne reccsenjen meg, erősített kuplungot építettek a típusba.

A Low Rider S szigorú fekete fényezést kapott, amit csak az aranyszínű felnik és az embléma törik meg - az előbbit a 60-as évek versenyautóinak magnézium kerekei inspirálták, az utóbbit pedig az 1977-es XLCR, a Sportster alapú gyári café racer, ami azóta gyűjtői ritkaság lett.

Ha a Low Rider S-t péniszhosszabbítónak tekintjük, akkor a CVO Pro Street Breakout maga a receptre felírt ipari mennyiségű potencianövelő. A típusról elég sokat elárul a Harley-Davidson vezető stylistjának nyilatkozata: "Fémbevonat-szakértő beszállítóinkkal intenzíven dolgoztunk a Smoke Satin Chrome árnyalatán és részletgazdagságán."

Végül ez a motor lett a fényezések szimfonikus-metál szólója, amibe a konzervatóriumban tanult összes technikáját beleszövi a gitáros: különböző bevonatok és fényezések váltják egymást - képen jól néz ki, ütni viszont valószínűleg élőben fog.

Szerencsére a nem csak a fényezőkamrában játszottak,  jutott idő hergelni a blokkot is. A Screamin’ Eagle Twin Cam 110B a Harley legerősebb léghűtésű blokkja, amit kettő a kettőbe kipufogóval és direktszűrővel fejeltek meg - így a csúszókuplung is teljesen indokoltan. A Harley-nál szokatlan módon 43 mm-es belsőcső-átmérőjű fordított teleszkópokkal látták el a Pro Street Breakoutot.