Itt az új Honda CBR1000RR-R és állatabb, mint gondolnád

2019.11.05. 10:58

Itt az új Fireblade, a Honda CBR1000RR-R, amely egyfelől nevetségesen sok R betűt tartalmaz, viszont az adatait megnézve egyáltalán nem indokolatlan az R-halmozás:
- 999,9 köbcenti
- soros négyhengeres kialakítás
- 215 lóerő 14 500-as fordulaton
- 112 Nm nyomaték 12 500-nál
- 201 kilós tömeg olajjal feltöltve

A V4-es superbike-ot idén sem kapta meg a közönség, de a mostani RR-R kárpótol mindenért, amelyhez egy teljesen új blokkot fejlesztettek, ultrarövid lökettel: 81 mm a furat, míg a löket mindössze 48,5 mm - hoppá, véletlenül pont annyi, mint az RC213V-S-nél, míg a régi Fireblade 76 x 55 mm volt. És most éppen akkora a blokk furata, mint a 998 köbcentis Panigale V4R-nek, és a teljesítmény is szinte ugyanannyi (215 vs. 217 ló).

A blokk az elejétől a végéig új, és a súrlódásnak és kopásnak különösen kitett alkatrészeket DLC-vel vonták be, illetve új a vezérműtengelyek hajtása is. A kovácsolt hajtórudak titánötvözetből készültek, és ahol a dugattyú csapja átmegy, ott berílium-réz ötvözet bevonatot kapott, a dugattyú szoknyáját pedig teflonnal vonták be - ahol lehetett, csökkentették a blokk belső súrlódását és tehetetlenségét, hogy foroghasson, mint a barom, és 26 lóerővel erősebb legyen, mint az elődje.

Ugyanezért a hűtőrendszer is rengeteg újdonságot hozott, például a dugattyúkat olajjal permetezve hűtik, hogy magas fordulaton se deformálódjanak. A teljesítményhez megfelelő levegő is kell, amelyet egy új légbeömlő szolgál ki - ennek a kialakítása szintén az RC213V-S-t idézi.

A kipufogót az Akrapovic szállítja, így a motor tudja az Euro5-öt, miközben a kipufogórendszeren jelentős súlyt spóroltak - ennek ellenére a motor 195 kilóról 201 kilóra hízott, amiért például az extra katalizátor is felelőssé tehető, amelyet a versenymotorokból úgyis ki fognak dobni.

A Fireblade-ek utcán mindig zseniálisak voltak, de az utóbbi időben a versenypályákon már nem hozták az eredményeket. Hogy ez a jövőben ne így legyen, átdolgozták a vázat - javítottak az egyensúlyán és a merevségén, és hozzátettek egy RCV stílusú, 30,5 mm-rel hosszabb lengővillát. A tengelytáv lényegesen hosszabb lett, 48 mm-t nőtt, ezzel javult a stabilitás, míg a főtengely magasabbra került az első kerékhez képest, vagyis magasabbra került ezzel a súlypont, ami által hatékonyabb a súlypontáthelyezés, így várhatóan kanyarban is jobb lesz.

A futómű természetesen állítható, az alapváltozaton Showa Big Piston Fork dolgozik 43 mm-es belsőcső átmérővel, míg hátul egy Balance Free Rear Cushion Light (Showa BFRC-Light) rugóstag biztosítja a kerekek úton tartását. Az SP verzió pedig elektromos Öhlinseket kap, miközben a fékek is erősebbek lettek, az alapváltozaton Nissinek vannak, míg az SP megkapja a Brembo Stylema nyergeket - mindkettőhöz 330-as tárcsák tartoznak. A hátsó gumi mérete is változott, a korábbi 190/50-17-es abroncsokat modernebb, 200/55-ös méretre cserélték.

Az elektronika is kapott némi frissítést, működése azonos az előzőjével, de gyorsabban és finomabban reagál, illetve a rajtautomatika már az alapváltozaton is elérhető. Egy hattengelyű IMU adja az adatokat, így az oldalgyorsulást is figyelembe tudja venni, az ABS pedig kapott egy Sport és egy Track üzemmódot.

Az idomokat is teljesen átdolgozták, a tank is laposabb, mint az előzőn, illetve a szélvédő is hatékonyabban dolgozik - komolyan vették az aerodinamikát, úgy számoltak, hogy a légáramlások sokkal kedvezőbbek az RR-R-en. Az alsó burkolatokat úgy alakították ki, hogy a levegő lefelé áramoljon, így például nedves pályán eltereli a vizet az abroncsokról, ezzel is javítva a tapadást. Állítólag a légellenállási együtthatója mindössze 0,27, vagyis a legjobb a kategóriában.

A Honda bizonyította, hogy nem engedte el az ezres kategóriát, sőt, most ismét igazán nagyot gurítottak - utoljára 2007-ben nyertek Superbike VB-t James Toselanddel, nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz jövőre.