A Zöld Tornádó

2001.07.05. 14:08
 
   
   

Tavaly a Kawasaki ZX-12 R megjelenésével megkezdődött, majd pár hónapon belül véget is ért a széria motorok kék szalagjáért folytatott verseny. Ennek két oka is van. Az egyik, hogy a nagy vetélytárs Suzuki Hayabusa elvitte a kék madzagot, többször is bizonyítva leggyorsabb mivoltát, másrészt a japán gyártók hallgatólagos, közlekedés politikai nyomásra kikényszerített max. 186 mph azaz 300 km/h-ás önkéntes sebesség korlátozást vezettek be a motorkerékpárjaikra. Így már a 2000-es Hayabusa sem tudta elérni a korábban teljesített 200 mph körüli értéket, a Kawa meg egyenesen csak 183 mph tudott az utolsó méréseknél produkálni. Szerencsére az amerikai Oregon államban működő Rob Muzzy és Team Green csapata (amely közel 20 éve versenyezteti a Kawasakit az amerikai superbike bajnokságban) a Kawasaki lóerők szinonimája arrafelé.

Doug Meyer, aki a Muzzy egyik technikai főnöke, egy gondosan bejáratot, széria ZX-12 R-rel 192 mph-val tudott száguldozni egy reptéren, majd egy Muzzy kipufogó rendszer illesztése után már 199 mph-val elért a bűvös 200-as határ közelébe. Ekkor még a kipufogótól eltekintve teljesen széria volt a gép, 161.6 lóerőt mértek rajta kuplungon, hasonlót mint a többi széria ZX-12 R-en.

Ezután felkerültek a Muzzy saját fejlesztésű, nagyobb lökettérfogatot és sűrítést biztosító alkatrészei. Ez áll 4 darab kovácsolt, 13.5:1 sűrítési aránnyal dolgozó, 2.4 milliméterrel nagyob furatú dugattyúból, hozzávaló gyűrűkből, zégergyűrűkből, gyorszárakból, tőmítésekből, egy alumínium hűtőventillátorból és egyéb apróságokból, amivel a blokk hengerűrtartalma a gyári 1198 köbcentiről 1270 köbcentire növekszik.

 
   
   

Mindez tükrözi a Muzzy filozófiáját, plusz köbcentik egyenlő nagyobb sebesség. A beszerelés mindenképpen csak jól képzett szerelők által ajánlott, és még nekik is 2 teljes napi munkaidejükbe kerül. A kipufogó és a motor alkatrészek után a ZX-12 R kapott még egy Muzzy által speciális jellemzőkkel felprogramozott Dynojet Power Commander modult, amely teljesen egyedileg adja a gyújtás és üzemanyag befecskendezési utasításokat a motornak.

A kellően hosszú bejáratás után megmérték a gépet, és az 182.1 lóerőt produkált 11.200-as percenkénti főtengely fordulatnál, amely már elég ahhoz hogy egy izmos kigyorsításnál a retinának gondot okozzon a helyben maradásával. A nyomaték maximum 101.9 newtonméter 7600-as fordulaton, de legalább 80 newtonméter 4600 ford/perc felett végig.

Ezek az adatok elég szépek, főleg hogy ha a Hayabusa alapokra épült Yoshimura X1-hez viszonyítjuk, amely szintén 182 lóerőt nyomott a fékpadon, és az kb. kétszer ennyi pénzbe került. A Kawasaki nemcsak nagy sebességű rohanásokra alkalmas, továbbra is jól motorozható maradt az utcán. A csúcssebesség mérés során egyelőre csak 195 mph sikerült, de a 200 mph határ áttörése sem lenne probléma egy kicsivel hosszabb fogaskerék áttételek alkalmazásával. A negyed mérföldes gyorsulási adatok: 9.69 mp és 149.8 mph. Nem is rossz egy mindennapos használatra szánt motorkerékpártól.

Akinek mindez kevés lenne, a Muzzy készít a Kawa legerősebb gépéhez egy 1316 köbcentis átalakító készletet is, amivel a világból kikergethetjük a radarpisztolyokat és azok kezelőit.