Tojok a gólra, ha bolyong a dugattyú

2010.07.05. 06:04
Henk van Veen – ismeri valaki ezt a nevet? Mielőtt rávágnák, hogy ő a holland válogatott támadó középpályása, szólnék, hogy az van der Vaart. Ugyan a mi emberünknek is köze van a pályához, de az nem foci-, hanem versenypálya.

1971-ben még senki sem ismerte. Csendben reszelt a garázsban, finomítgatta a Kreidlert, próbálta a legtöbbet kihozni a kis ötvenes sportgépből. Sikerült, egy évvel később, a szezon végén Henk van Kessel világbajnok lett druszája motorján. Hirtelen felfigyeltek a mosolygós hollandra. Egy interjúban elszólta magát, hogy valami nagyköbcentisen is dolgozik. Azt hitték, hogy az is versenymotor, pedig nem: Henk a világ egyik legdrágább és legexkluzívabb kétkerekűjéről álmodozott.

A félkész gép igazi szedett-vedett szörny volt: a 750-es Moto Guzzi vázába Mazda-wankelt szerelt. '74 körül már érezte, hogy ez nem lesz az igazi: sem az egytárcsás bolygódugattyús blokk, sem a váz nem volt megfelelő. Néhány hónap alatt összehozta azt, amiről korábban álmodott: a kölni motorkiállításon már ott állt a Van Veen OCR 1000 működőképes prototípusa.

Persze maradt a wankelnál – a hetvenes évek elején még többen hittek abban, hogy az amúgy zseniális rendszer majd legyőz minden szelepest. Ha nem lettek volna a tömítetlenségi hibák meg az óriási fogyasztás, sikerült is volna. 1974-ben már többen kételkedtek a sikerben, csak ezért kaphatott motort Henk van Veen. A Comotor vállalat 624-es típusát választotta, nekik bőven volt szabad gyártókapacitásuk. A kéttárcsás, kétszer 498-as, vagyis összesen 998 köbcentis blokk amúgy is fogható volt: a Citroën éppen lemondott róla.

A Comotorral mindenki bukott

A luxemburgi Comotort az NSU és a Citroën hozta létre 1964-ben: együttműködésük wankel-motorok gyártásáról szólt. Az első fejlesztés az M35 kupéba került, ez a Citroën Ami8 alapjaira készült. A Heuliez által gyártott csinos test sokaknak tetszett, ám kereskedelmi forgalomba nem került: csak megbízható vevőik kapták teszt céljára. A GS Birotor viszont már a boltokig is eljutott; bár ne tette volna. Az 1973-ban bemutatott autót orrba rúgta az olajválság – hiába volt sima a 107 lovas motor járása és puha a hidropneumatikus rugózás, mindössze 847-et adtak el a háromfokozatú automataváltóval szerelt, 20-22 litert fogyasztó autóból.

Az OCR vázát Jaap Voskamp tervezte. Figyelembe vette a Comotor blokk 6500-as fordulaton leadott 100 lóerejét és a megcélzott 240-es végsebességet – talán egy kicsit túl is aggódta magát. Sajnos elég nehéz lett, bár 345 kilós tömeg ellenére luxus-sportmorként kezdték meg a forgalmazását. A Van Veen tulajdonosok rendelkeztek a kor legjobb fékeivel: elöl két, hátul egy 280-as tárcsát kapott a motor; a rendszert a Brembo gyártotta. A 42-es szárvastagságú villa és a rugós tag a Konitól érkezett.

A váltót és a kivételesen reakciómentesre sikerült kardánt a Porsche mérnökei finomították. A kevéske korabeli sajtóteszt lelkesen ecsetelte az OCR 1000 kezelhetőségét, erejét, gyorsulását és 135 Nm-es nyomatékát. A kor nyers superbike-jai mellett mintha más dimenzióból érkezett volna a Van Veen – sajnos az árát is megkérték ennek a csodának.

28198 márka rengeteg pénz volt, nagyjából egy rózsadombi háromszobás lakás ára. Panorámával. A Münch, a német szörny csak 25000-be került, de a CBX1000-es Honda csak 10900 nyugatnémet márkáért jelent meg néhány évvel később. Feltehetőleg a magas ár, a felfoghatatlan technika, valamint a tíz liter fölötti fogyasztás is közrejátszott abban, hogy Henk van Veen álmából nem volt jó az ébredés. A konstruktőr 79-ben jelentette be, hogy leállnak: összesen 39 darab készült abból a motorból, ami a hetvenes években 16 másodperc alatt gyorsult kétszázra.

Nem tartotta kudarcnak: félsiker ez, hiszen a Van Veen OCR 1000 máig az egyik legkeresettebb veterán, ha véletlenül felbukkan egy-egy aukción, gyűjtők és múzeumok emberei kezdenek pofozkodni a széksorok között. A legtöbb ritka motor ilyen véget ér: statikus tárgyakká válnak egy kollekcióban.

Most jön a csel, meg a két holland, akik néhány évvel ezelőtt rátették kezüket a megmaradt Van Veen készletre – szerették volna, ha legalább alkatrészeket szolgáltathatnak annak a markoknyi tulajdonosnak, akik valóban használnák az OCR 1000-et. A leltározás után boldogan konstatálták: bizony, itt még több gépre való készlet van.

Történetükről teljesen véletlenül szereztem tudomást. Fotókat vadásztam, illusztrációs anyagot kerestem a cikkhez. A Sheldon EMU-n megakadt a szemem egy bejegyzésen: „Hello van Veen fans! News flash, in 2009 we will start to make a couple of brand new van Veens ! They will be assembled from the orriginal stock. If you are serious (!)interested to buy a complete new bike (no parts etc.)you can send a mail to the following e-mail adress...”

Nem nagyon hittem abban, hogy van olyan őrült, aki belevág az újragyártásba, de kíváncsiságból írtam. A válasz öt percen belül megérkezett. Dirk Knip beszámolt róla, hogy éppen a 41. Van Veent készítik – a vázak számozása nem szakadt meg, ott folytatták, ahol a mester abbahagyta.

Tudták, hogy a világ legbetegebb kipufogóját az OCR-hez tervezték? Nézzék csak, hány ív és szög alkotja – még jó, hogy ebből is maradt, nem lenne ember, aki ezt ma kisiparban legyártja. De Dirk és Andries Wielinga nyugodtak: nyolc-tíz motorra való alkatrészük van a régi duderstadti gyárból. Amíg kitart a készlet, szerelnek – jelenleg övék a világ egyetlen wankel-motorral hajtott kétkerekűje. Aki ilyet keresne: éppen a napokban terveznek a potenciális vásárlók számára műhelybejárást tartani.

Ez a nagy lövés, ez az igazi gól kérem. Ugyan jelenleg a hollandok többsége Sneijder góljának és a brazilok legyőzésének örül, de vannak olyanok, akiknek ez a diadal és nem a focivébé. (Önök is élőben nézik?) Persze tömegmotor most sem lesz, miért adnák olcsóbban értékénél. Hogy pontosan mennyibe is kerül, titkolja Dirk. Higgyék el, így is lesz, aki megveszi.

 
Gól: Hollandia - Brazília 2-1