Hőségben, jégesőben életre-halálra

Bike Maraton 2010

2010.07.20. 07:36
24 órán át motorozni nem kis teljesítmény. Még keményebb a pite, ha jégeső veri a sisakot, ha végig ömlik az eső és helyenként térdig kell gázolni a vízben. Meg lehet csinálni úgy is a távot, csak vasakarat kell hozzá, semmi más.

Nyilvánvalóan nem teljesen normális, aki vállalkozik egy 24 órás motorozásra, de hogy ennyire elszánt mezőny gyűlik össze a hétvégén Zalaegerszegen, arra senki sem számított. 79 motoros vágott neki szombat reggel a 924 kilométeres távnak.

Gatyarohasztó melegben kezdte meg a 26 csapat a 24 órás tájékozódási versenyt szombat reggel. A rajtkapuhoz mindenki csak akkor gurult oda az árnyékból, amikor már nagyon muszáj volt, bőven 30 fok felett volt a hőmérséklet már akkor, délelőtt. A rajtprocedúra nagyjából egy óra alatt lezajlott, a csapatok elrobogtak, a szervezők pedig kezdtek csomagolni, hogy továbbinduljanak a checkpointokra, melyekből összesen hét darab volt a rajt és a cél között.

A versenyzők minden checkpointon kapnak egy itinert, melyből leolvashatják pontról pontra, hogy merre kell haladniuk. A szikla előtti kőhídon át balra, majd 800 méter múlva, a táblánál jobbra. És így tovább. Tájékozódási versenyt rendezni nem egyszerű feladat, hiszen hiába járják be az útvonalat a szervezők, bármikor jöhet egy útépítés vagy egy baleset miatti elterelés. Egy utat lezárnak, egy másikat megnyitnak, és máris romba dől minden, hiszen a magyarázatoknak csak az előző ponthoz viszonyítva van értelmük.

Ezúttal is voltak galibák, már rögtön az elején is, de pont ezért van az előfutó, aki hősiesen, egyedül teljesíti a távot a versenyzők előtt, és mindenről idejében tájékoztatja a szervezőket. A rajt a megváltozott útviszonyok miatt csúszott is egy keveset, de végül csak megkezdődött a maratoni motorozás.

Eleinte minden ment rendesen – hogy néhányan már az első szakaszon nagyon eltévedtek, az benne van a pakliban –, a Szlovénián keresztül vezető részt hamar letudták a versenyzők. Később azonban, ahogy haladt előre a nap és a brigád egyre messzebbre jutott, Ausztriában vészjósló, sötétszürke fellegek kezdtek gyülekezni az égen, és úgy 18 óra táján egyszerre olyan zivatar szakadt a mezőnyre, aminek még autóban ülve sem örül az ember, nemhogy motoron.

Volt, akit jég is vert, volt, akit csak a rettenetes vihar kapott el, de az is éppen elég volt ahhoz, hogy egyáltalán ne lehessen haladni. A táv feléhez minden egyes motoros bőrig ázva érkezett meg. Volt, aki nem hozott esőruhát, nyilván ők jártak a legrosszabbul, de akinek volt, annak is befolyt valahol a víz, vagy a csizmáján át, vagy a nyakánál, vagy a nyitott rostélyon keresztül fröcskölte pofán egy-egy szembejövő kamion. Keserves egy szakasz volt.

Az esővel és az éjszakával együtt bizony a hideg is megérkezett, és messze voltunk, nagyon messze, majdnem a német határnál. A szörnyű időjárás miatt legalább a mezőny fele csúszásban volt: elvileg 22.30-ig mindenkinek meg kellett volna érkeznie a fogadóba, a 4-es checkpointhoz, ehhez képest az utolsó csapat pontosan éjjel kettőkor esett be.

Fáradt arcot láttam sokat, de elkeseredettet egyet se. Senkinek sem jutott eszébe, hogy feladja a versenyt, levertség helyett vidám hangulat, viccelődés volt jellemző még akkor is, ha azok a viccek, melyek az égszakadással voltak összefüggésben, nem is voltak mindig őszinték.

Némi pihenés és a vacsora elfogyasztása után mindenki visszavette magára a nedves göncöket, és ment tovább konokul, elszántan, mint a katonák. Az eső kitartóan esett egészen hajnalig, akkor azonban szerencsére elapadt, jött viszont helyette a szél, de ez akkor már senkit sem érdekelt.

A célba végül 23 csapat érkezett meg. A motorosok holtfáradtak voltak, többen azonnal elaludtak a motorjuk mellett a tűző napon, mégis általános volt a jókedv. A díjátadás hangulatát forró gulyásleves emelte.

Bike Maraton

  • 150
    Jövőre én is megyek
  • 116
    Őrültség
  • 33
    Voltam

Nagyobb esés szerencsére nem volt. Három csapat adta fel a versenyt: egy műszaki hiba miatt, egy azért, mert egy őzzel való be nem tervezett találkozás tönkrevágta az egyik motor első futóművét, egy csapat pedig nagyon eltévedt, ezért lelassult, és végül nem ért be idejében a célba.

A 2010-es Bike Maratonon a győzelmet a 16-os számú csapat, Iványi Sándor, Matulik Péter és Hatos Tibor László szerezte meg, akik az 599 kilométeres mért szakaszon mindössze 2,1 kilométert tévedtek. Gratulálunk nekik.