Dirt track tréning a Safety Hungarynél

Az elméleti képzést megúsztam, mert én már voltam Safety Hungary tanfolyamon, úgyhogy öltözhettem is be. Hoztam a saját bőrdzsekimet és bőrnadrágot – nagy marhaság, még ebben a hűvös, márciusi esőben is percek alatt megizzad az ember. Itt ráadásul adnak mindent, és hiába hoztam bukót, lebeszélnek róla: zúzzam inkább a Safety Hungary tulajdonát. A krosszos mell- és gerincvédőkben lehet normálisan mozogni, és szellőznek is; a tanfolyam második gyakorlatánál már bőven megértettem a motokrosszos ruházkodás lényegét. Kicsi tempó, nagy izommunka, ezért olyan szellős, illetve mozgékonyan protektorált. Úgy kell elképzelni, mint a futógépet: az izommunka megvan, de hiányzik a menetszél és az oxigén.

Körbeteszteltük már a Magyarországon hozzáférhető motoros és robogós tanfolyamok javát, ezek közül a Safety Hungaryé volt a lélekölő. Nem a trénerek miatt, akik vérrel-verejtékkel próbálták élvezhetővé tenni a japán tananyagot, inkább a tanterv miatt, amiből a franchise tulajdonosa, a Honda nem enged. Szerencse, hogy közben kitaláltak olyan élvezetes lazításokat, mint a motorozás a gokartpályán, de a legérdekesebb tanfolyam szerintem ma a dirt track.

Itt minden tanfolyam céges motorokon megy, a mocsokhoz kis Honda CRF 100-as krosszmotorokat kapunk. 70 kiló körül van, a teljesítménye 15 ló körüli, amit a korábbi résztvevők keveselltek, úgyhogy kivették belőle a fojtást, megjött a hang és pont annyi pszichés lóerő, hogy azóta mindenki elégedett. Minimál sportgép, a gyújtáskulcs lent elöl, a bal oldalán, aztán átmegyünk jobbra, megnyomkodjuk a szívatót és kihajtjuk a berúgókart, aztán rugdossuk. Kicsinek kicsi, de szerencsére csak akkor mondják meg, hogy ha nem is gyerekmotor, de junior méret, amikor már megszoktuk és megszerettük.

A SH tanfolyamain a négyujjas fékkezelésre esküsznek, ez alól a dirt track kivétel: itt két ujjal fékezünk és kuplungolunk, a másik kettővel, illetve összesen néggyel a kormányt tartjuk, mert bármikor ugorhat egyet. Lábak alaphelyzetben a lábtartón, a térdek szorítják a motort, a lábakat is szorosan mellette tartjuk, kivéve, amikor bizonyos gyakorlatoknál előrenyújtjuk az első villa vidékére. Itt remélem, esni-kelni fogtok, mondja Pelyvás Tamás instruktőr, és az a baj, hogy itt tényleg erről van szó. Ha valaki óvatoskodik, mert nem tud felülkerekedni az el-ne-essek-életösztönön, az majdhogynem bukja a tanfolyam árát. Rendesen bemelegítünk, törzskörzés, karhúzás, ami protektoros bőrdzsekiben azért elég groteszk, és kezdődnek a gyakorlatok.

A tréning lényege, hogy kicsit megismerkedjük a keresztben haladással, hátsó kerék keresztben, első kerék keresztben, az arra való különös tekintettel, hogy ha egyszer kint az úton megcsúsznánk, ne okvetlenül az életösztön diktálta legrosszabb megoldást válasszuk. És esetleg merjük megcsúszáskor még egy kicsit nyitva tartani a gázcsapot. Nem igazán hiszek ebben, hiszen azokat a dolgokat, amiket a többi tréningen vettünk, lehet gyakorolni akár túrázás közben, ahogy szoktam is, de a keresztbe menés inkább csak egy kellemes emlék lesz. Arra tökéletes, hogy az ember a saját bőrén tapasztalja a vezetéstechnikai elméletet és kockázatmentesen győződjön meg arról, hogy ha megcsúszó motoron visszaengedi a gázt, a hirtelen megtapadó kerék miatt a motor átdobhatja a túloldalra, á la Moto GP. Csak itt nincs forgalom, viszonylag puhára esünk és egy mountain bike-nál alig nehezebb tárgy dől ránk.

Egyszer csúsztam meg durván még a VMaxszal egy osztrák szerpentinen, hajtűkanyar, olajfolt, közelgő szalagkorlát. Nagyképű motorosnyelven szólva összeszedtem a motort, nem tudom, hogyan. Itt most gyakorolhatjuk, hogyan kell a motort összeszedni, vagy megtanuljuk, mikor kell inkább megszabadulni a motortól, mint hogy kapaszkodnánk belé. De legalább egy kicsit kipróbáljuk, milyen a csúszás és a váratlan körülmények, hiszen a dirt track lényege a nem várt buckák és apró gödröcskék sokasága.

Első versenyszám: ötven méterek oda-vissza, gyorsításkor előredőlve, hogy a gerincünk meghosszabbítása a hátsó tengelyre mutasson, fékezéskor hátradőlve, hogy nagyobb legyen a fékerő. Aztán körözés bója körül az egyik, majd a másik irányba, hogy gyakoroljuk a belső láb helyes, nyújtott, kerék felé tartását, és megszokjuk, hogy nem dobbantunk le. Mondjuk később, a pályán többször is rajtakaptam a trénert, hogy ledobbant.

A második gyakorlat végére annyira kikészül az alkarom és a kezem, hogy ki kell állnom pihenni. Megtudom, hogy érdemes is pihenni egy kicsit, de még érdemesebb nyújtani, mert hogy a kéz izmait is lehet. Jellemző, hogy a trénerek egy évig edzettek, mielőtt meghirdették volna a tanfolyamot, hogy napi szinten is bírják az igénybevételt.

– Sokat beszélgettünk versenyzőkkel meg amatőr krosszosokkal, és mindenki egyetért, hogy valójában a fáradtságból származik a legtöbb sérülés. Hogy na, még egy kör, na még egy kör, hopp, túlmentem, akkor még egy, és akkor van a baj. Jövök kettes telin, dugom a hármast, és megragad a hátsó kerék egy fűcsomóban. Olyat nyúlt a kezem, hogy nem tudtam onnan összeszedni. Csukom, fék, és abban a pillanatban ugrottam is át mandineren. Ugrottam egy halál csókját…

A balra-jobbra körözés után érzem már, hogy nagyon érdekes izomlázaim lesznek, és kicsit kezd nyomasztani, hogy még nem estem el: az elesés benne van az árban. Zseni vagyok, hogy nem hoztam cserepólót, pedig kellett volna. Legalább négy, lehetőleg valami sötétebb színben, amiért nem kár, ha esetleg nem jön ki belőle a sár. A tévéreklámokról annyit, hogy 50 fokon mostam Ariellel, és még mindig benne voltak a foltok, amik egyébként nem is tudom, hogyan kerültek bele, amikor a póló egy becipzározott bőrdzseki alatt nyomta végig a tanfolyamot. Aztán áztattam egy fél flakon Vanish-ben két órát, többszöri öblítéssel, aztán visszaraktam másfél órára a mosógépbe a futócuccaimmal és a maradék Vanish-sel, 40 fokon. Így kijött. Lehet, hogy elsőre offtopicnak tűnik egy bekezdés a mosásról, de el tudom képzelni, hogy az olvasó is jó hasznát veszi majd a dirt track tréning után.

A nyolcasoknál azt mondja a tréner, alakul ez, a kritikus helyzetem az egyik kanyarban annak volt köszönhető, hogy nem oda néztem, amerre menni akartam. És nagyjából itt is érvényes az autós-motoros kanyar alapszabály, a lassan be, gyorsan ki.

A délutáni programról sem fényképeket, sem diktafonos memoárokat nem készíthettem, úgy zuhogott, hogy jobbnak láttam a tanteremben hagyni a rögzítőeszközöket. Ebéd közben már nézegettünk ki az ablakon, és azon gondolkodtunk, hogy ez most a nagyon esik vagy még csak az eléggé esik kategória, hiszen a zuhog még egy kicsit odébb van. Tamás megkérdezte, ki akarunk-e menni, amire nem tudtam mást mondani, mint hogy ha titkos szavazás lenne, biztos csupa nemet kapna, így azonban nem kelthetünk puding benyomást, valósággal áhítjuk a vizet és a dzsuvát.

Azt mondom, a Safety Hungary dirt track tréningje ma a legérdekesebb motoros tanfolyam, de elsőre semmiképpen sem ezt ajánlom. Aki bírja a monotóniát, kezdhet ugyanitt, akkor féláron kapja a dirt tracket. Általános motorozásra sokkal szórakoztatóbb és változatosabb a hungaroringes Motoros Akadémia. Azzal vigasztaltuk magunkat, hogy oké, hogy megázunk, de ez mégiscsak jobb, mint a por. Tanfolyamtársam, Peti, aki hobbiból krosszozik, volt már itt a dirt track tréningen. Nem végezte el, csak ment pár kört, még amikor jó volt az idő. És Peti így a végén, hogy már átöltöztünk, csendesen morogja maga elé: azért a por, az jobb. De jó, hogy csak most szólt!