Megvan a zsiráf eleje

2012.04.04. 11:51
Már az udvarra belépve tudhatjuk, jó helyen járunk: zsiráfra, dinoszauruszra, kígyóra, rönkmanókra találunk Dancsó István műhelyénél. A Nógrád megyei Vizslás-Újlakon él az egyedi fajátékok készítője, akinek munkáit számos szakmai elismeréssel jutalmazták, köztük a Magyar Kézműves Remekével is. Különleges játékai között van a dömper, a vonat, a repülő, a helikopter és a csillagászati távcső. A játékkészítő elégedett ember, hiszen azzal foglalkozik, amit szeret, de beszélgetésünkben szó lesz a soha meg nem valósult álmáról is.

Kézművesként 1995-től foglalkozik intenzívebben az egyedi iparművészeti fajátékokkal. Különböző pályázatokra készített eredeti, valós színeiből összeállított, fa alapanyagú, környezetbarát, exkluzív remekműveket. A közel harminc típusból álló játékcsalád elemeit a Képző- és Iparművészeti Lektorátus minősítette, azok művészeti termékként hozhatók forgalomba.

Az ősszülők

Dancsó István azt vallja, ha egy ember megtalálja magát hivatása területén, akkor van hite, hazaszeretete, becsülete, önbizalma. Szerinte ennél többre tulajdonképpen nincs is szükség, ez már a művészet egyik kihagyhatatlan lépcsőfoka.

- Kisiparos voltam, amikor 1995 májusában egy kereskedő megkeresett, hogy egyedi kerékalkatrészekre van szüksége az óvodai játékaihoz. Négyszáz darab kellett neki - meséli története legelejét. - Arra kértem, hozzon a játékokból, hogy lássam, egyáltalán mihez kellenek a kerekek. Igen kezdetleges állatfigurákat mutatott, autókat pozdorjából, alattuk négy kerékkel. Erre azt mondtam, csinálok én ennél különbet. A mintadarabokban volt buldózer, vontatóautó pótkocsival, repülő, helikopter. Ezek voltak az "ősszülők", viszont a közös forgalmazásból végül nem lett semmi.

Dancsó István ezek után volt rajztanárának, Radics Istvánnak mutatta meg a játékokat: ő találta meg az első pályázatot, a Környezetvédelmi Minisztérium környezetbarát fajátékokra szóló kiírását. A játékkészítő a tárca 1996-os kiállításon mutatkozott be először hivatalosan a teherautóval, helikopterrel, tankkal és a Forma 1-es autóval. Még abban az évben a millennium alkalmából meghirdetett sorozat egyik állomásán a Hadtörténeti Múzeumban kupákat, gyertyatartókat, faragott serlegeket állított ki.

Büszkén sorolja, hogy ipari miniszteri oklevelet nyert 1997-ben a rakodógépből, úthengerből, helikopterből, teherautóból, motorból, Forma 1-es autóból, billencsből, vonatból álló játéksorozat, 1998-ban a Magyar Árukat Támogató Alapítvány (MÁRTA) nagydíját, 1999-ben pedig a Magyar Szabadalmi Hivatal különdíját kapta meg. 2000-ben bemutatkozott a Mexikói Nemzetközi Játékkiállításon, a Néprajzi Múzeum, a Magyar Művészeti Akadémia és a Magyar Nemzeti Galéria tárlatain, majd 2003-ban elnyerte a Magyar Kézműves Remek cím nagydíját.

Örök szerelem

Az esztergályos végzettségű Dancsó István nem tudatosan választotta ezt a szakmát, bár igaz, hogy gyerekkorában is "farigcsálós" volt: úgy mondja, hogy benne volt a vérében, és az általános iskolai gyakorlati órákon is töredékidő alatt végzett a feladatokkal. Szépérzéke, alkotókedve és arányérzéke azóta is megmaradt. 1989-től dolgozik a háza mellett kialakított műhelyben. Minden iparművészeti terméke levédett.

Még nem gondolkodott rajta, de lehet, hogy autói, motorjai ahhoz is köthetők, hogy eredetileg autószerelőnek készült. Egy másik világ a távcsöveké, kiderült, hogy már gyerekkorában is érdeklődött a csillagászat iránt.

Abban az időben nem nagyon jutottunk megfigyelési eszközökhöz, TIT előadásokra jártunk - idézi fel. - Amatőr mozgalom tagjaiként olcsóbb optikai eszközöket kaptunk. Magunk építettük a közel mázsás súlyú távcsöveinket. Ez egy örök szerelem. Ha most feltekint az égre, majdnem együtt van a Jupiter és a Vénusz a nyugati égbolton. Alkalmanként, amikor érdekes látvány van az égen, szép a hold, vagy jól kivehető a Szaturnusz, még manapság is kivonul a távcsővel.

Csak kemény fából dolgozik, és úgy gondolja, ha egyszer a fának színe, erezete, különlegessége van, azt nem szabad mesterséges színekkel eltüntetni, a színbeli eltéréseket pedig a felhasznált faanyagok tudatos alkalmazása adja. A színeket egyszerű felületkezelési eljárással hívja elő.

Arról is beszél, hogy nagyon beszűkült a piac, termékeiből nagyon kevés kerül forgalomba. Játékai jellemzően óvodáknál vagy magánszemélyeknél kötnek ki, vannak közöttük benti használatúak és kültériek egyaránt.

Dancsó István szerint bármit el lehet készíteni, a kérdés csak az, hogy mennyi idő kell hozzá. Az udvaron látott, feketére festett, jó méter magas, pipázó rönkmanókról megtudom, hogy nem csak díszként szolgálhatnak. Volt, aki azzal kereste meg, hogy talált az interneten egy forrásként használható, faragott figurát, a száján kivezetett vízzel, alatta vályúval. Készült hát vizes rönkmanó is, de vittek el tőle ilyet virágtartónak is.

Fejet ráeszkábálni, kész

Talán egyszerűségük miatt zseniálisak a zsiráfok. Két kisgyerekes család kereste meg ezzel a kéréssel, korábban ilyet még nem készített, és igazából nem is akart.

- Az a lényeg, hogy formailag miként tudom minél egyszerűbben kivitelezni, hogy úgy szülessen meg, ahogy a fa megszületett - magyarázza. - A család látogatása óta eltelt fél év. Eszemben volt a zsiráf, de nem tudtam elkezdeni, viszont senkit sem csapok be, amit kimondok, annak meg kell valósulnia. Eljött az ősz, és letört az egyik szilvafa. Le kellett fűrészelni az egyik ágat, és ott volt a hosszú nyakrész meg az egyik lába. Felállítottam, mondom, megvan a zsiráf eleje. Ennyi. Fejet ráeszkábálni, kész.

Kedvencet nem tud választani

- Mindegyik, mert mindegyikben totálisan benne van az ember. Mondjuk, nézze csak meg ott azt a gyorsasági motort! Irdatlan munka van benne, és hatalmas szakmai gyakorlat - húzza alá, hozzávéve, hogy az egyedi játékokat csak a hagyományos technikával érdemes készíteni.

Valamennyi játéka viszonylag nagy kerekekkel készül. Amikor megkapta az első formatervezési díjat, az értékeléskor azt mondták, hogy az adja a játékok lendületét. Ennek eredője a kerekeket kérő kereskedő felbukkanása: mivel a játékok óvodába készültek volna, Dancsó István a nagy kerekek mellett döntött, hogy a járművek a homokban is gördüljenek, és hadd lötyögjön a tengelyük.

Játékai strapabíróak, nem esnek szét, a legmodernebb ragasztók biztosítják a szakítószilárdságot. Ajándéknak, műgyűjtőknek is kitűnőek, egyik-másikból sorozatok is készülnek. Példa erre a MIG 21-es, a lopakodó, a II. világháborús repülőgép - jól felismerhetők a típusok jellemzői.

A 59 éves vizslási játékkészítő amúgy gyerekként még hajtogatott lemezből készült játékokkal, autókkal, repülőkkel játszott, a fajátékok - az építőkocka kivételével - nem kellettek neki. Szakmailag sikeresnek érzi magát, de nem hallgatja el, hogy a nagy álma, egy "szuperüzem" létrehozása, ahol alkalmazottakkal dolgozik, nem valósult meg, noha mindent megtett érte.

Ha most egyet csettinthetne, és megvalósul, amit szeretne, mi lenne az? - kérdezem, mire elneveti magát, és felidézi, hogy 1998-ban, az állami díj átvétele után ezt már megkérdezték tőle. Akkor azt válaszolta: annyi pénzt összehozni, amiből felépíthet egy szuper játéküzemet, ahol az emberek laboratóriumi körülmények között tudnak dolgozni, és ha a termékeket forgalmazni is tudják, megvan a megélhetés. - A baj az, hogy 2012-ben ugyanez a válasz - jegyzi meg.

Összességében mégis úgy érzi, jól döntött, hogy ezt a szakmát választotta, mert "így marad utána produktum".

Dudellai Ildikó, MTI