Csillogó standok, bájvigyorra vakolt arcú hoszteszek, forgó színpad – na ezek itt nem voltak. A magyar szem számára nagyon szokatlan kiállítást hoztak össze az osztrákok. Minimális berendezés, de minden motorra fel lehetett ülni, sőt, tesztmotorozás várta a jogosítvánnyal rendelkezőket. Mindez ingyen.
Az április 20-22. között megrendezett Fahr2rad az ausztriai kereskedők válasza a válságra. Belátták, úgy nem lehet motort eladni, hogy érinthetetlen szent tárgyként felpolcolják a gépeket és összeszorítják az ajkukat, ha a vevő megkérdezi: „próbaút lehetséges?”
A maximum 15 lóerős 125-ösök B kategóriájú jogosítvánnyal történő vezethetőségében előttük járnak pár évvel. Nyugati szomszédaink hamarabb bólintottak rá a praktikumra – állami és privát szinten is képesek voltak kiszámolni, hogy ezzel bizony jól járnak.
Elég egy pillantást vetni a parkolókra: az ingyenes motoros részek tömve robogóval és motorral. Ausztriában van hagyománya a gyártásnak és a motoros közlekedésnek is. Aki élt közöttük, tudja: spórolásra sem kell őket tanítani, így az, hogy a négy kerék helyet jobb megoldást keresnek az ingázásra, szinte természetes.
A világot felpofozó válság azonban a békés polgári létben is zavart tudott okozni. A praktikumot keresők megmaradtak a kisköbcentis gépeknél – ezek értékesítése nem is esett radikálisan vissza –, de a hobbimotorosok rétege elkezdett öregedni. A fiatalok szemében ma menőbb egy iPad, mint egy jó motor; ez világosan látszik az eladási statisztikákon. Nincs utánpótlás. Mit tehetnek ilyenkor az importőrök és kereskedők?
Fények, füstgép, félmeztelen csajok és esztrádműsor helyett összedobták a pénzt és kibérelték a Rinderhallét a Neu Marx városrészben – tudják, az itt van Bécs Ázsia felőli oldalán, ahol az ismert Gasometer épületei magasodnak. Az egykori vágóhíd-csarnok nemrég lett felújítva; a korábban lepattant negyed is egyre hangulatosabb.
A helyszín jó választás, hiszen nem csak a magyaroknak könnyű odatalálni, de városon belül is gyerekjáték – bár Bécs tömegközlekedését amúgy is csak dicsérni lehet. Igaz, hogy a padló még nyers beton, de a rücskök száma egyenes arányban lehet a bérleti díjjal, így a kiállítók simán össze tudták dobni a szükséges összeget. Amit a csillogó standra és pompára költöttek volna, abból összehozták az utóbbi évek egyik leghasznosabb kiállítását.
Szépen sorban, szellősen, márkánként sorakoztak a motorok. Volt hely körbejárni, mindenre fel lehet ülni. A kereskedők örömmel segítettek, fogták a motor fenekét, hogy az érdeklődő mindkét lábát fel tudja tenni – vevőbarát viselkedésből jeles.
Számos olyan tesztvezető állt az információs pultnál, aki elmondta, hogy még nincs motorja. Akadtak, akik az akciós vezetői tanfolyamok miatt jöttek ki – Ausztriában öt év autós jogosítvánnyal és hatórás gyakorlati képzéssel meg lehet szerezni a kibővített vezetői engedélyt. Náluk vizsga nincs.
Bőven van lehetőség tanfolyamra, így a gépekre is akadt érdeklődő: az ötveneseket, a 125-ösöket, az elektromos motorokat, valamint a villannyal segített kerékpárokat a csarnokon belül, nagyméretű elkerített részen lehetett kipróbálni. Annak ellenére, hogy pénteken, nem sokkal nyitás után érkeztem, már egész szép számmal köröztek – meglepő volt számomra az elektromosok iránt mutatkozó kíváncsiság.
A kínálat is nagyobb volt, mint amire számítottam. A megszokott robogókon túl izgalmas volt ismerkedni azokkal a kerékpárokkal, amelyeket ugyan tekerni kell, de az elektromotor besegít. Igaz, nem olcsóak, de a nyugati nagyvárosokban egyre többet látni belőlük. Terepes, utcai és cruiser is volt – igaz, ez utóbbinál gyanítom dupla akkora motor kell, hogy a buci kerekek gördülési ellenállását legyőzze.
Akik már rendelkeztek tapasztalattal, kinn gyülekeztek. Ide sorakoztatták fel a tesztmotorokat, márkánként a főbb típusokat. A Harley szemmel láthatóan népszerű volt, de sokan kíváncsiak voltak az új kéthengeres Hondákra is. Az idősebbek és a hölgyek körében a retró Guzzi V7 volt a csúcs – a könnyű és stílusos gép rabul ejt bárkit, aki a klasszikus értékekhez ragaszkodik.
Nem csupán járműimportőrök állítottak ki, hanem kiegészítősök is, igaz, nem volt bazári hangulat. Jó árakat adtak, bogarásztak az osztrákok, de találkoztam magyarokkal is. Az egyik ruhás-sisakos sátorban ott állt az új Horex hathengeres: ebből sajnos kinn nem volt tesztpéldány, pedig az emberek arcán látszott, igény, az volna rá.
Aki volt már idehaza próbaúton, tudja, hogy elég sok papírt, felelősségvállalási nyilatkozatot kell aláírni, sőt, a kaució is gyakori. Ennek itt nyoma sem volt: bemutatták a jogosítványt és már mehettek is a bő negyedórás csoportos körre. Elöl-hátul instruktorok kísérték őket, de előfordult, hogy a VFR800X-ekkel közlekedő motoros rendőrök is a brigáddal tartottak.
A szervezés hibátlan volt, bár lehet, hogy szombatra a látogatók számával együtt megnőtt a tesztkörök előtti várakozási idő. Az első nap alapján csak dicsérni tudom az ingyenes Fahr2rad kiállítást: így lehet közel hozni a motorozást az emberekhez. Nem csilli-villi standokkal kell kábítani, hanem hagyni kell, hogy a vevő valós tapasztalat alapján ítélje meg, mi kell neki. A hoszteszek és a millió wattos színpadtechnika helyett cascót kell kötni a gépekre – vevői oldalról erre Magyarországon is lenne igény.
Ha többet szeretne tudni a B125 világáról, nézzen át Totalbike.hu/B125 oldalunkra, ahol mindent megtalál, amire szüksége van, és azt is, amire nincs.