Azt hittük, vér folyik
Balassagyarmat, 2012
A kanyar csúcsában levő szalmabálát magával rántva csúszott meg. Az utolsó métereken már kontroll nélkül, az aszfaltot tépve csiszolt a vas: az MZ a lábam előtti padkáig szállt, szétdobva mindent, kidöntve a közlekedési tábla alumínium oszlopát. A közönség elhallgatott, azt hittük, vér folyik. A srác felpattant, bicegve tolta be a 250-est – döbbenten néztük, hogy máris nyélgázon száguldott tovább.
Sokak szerint elátkozott vidéki város Balassagyarmat, ami igaz is. Ennek ellenére mindent megtesznek, hogy élet legyen, hogy megteljen az utca emberekkel és csodálatos géphanggal. Az ország talán egyetlen városi, háztömb körüli versenye ez – robogó, Simson, MZ és veteránkupa: testközeli, emberléptékű, felfogható költségvetésű szórakozás.
Nem volt balesetmentes a Bátrak Versenye. Többen megkóstolták az aszfaltot, de igazán komoly sérülés nem történt. Akik olvasták szombaton a Totalbike-ot, megismerhették Frecska Jánost és csodálatos P20-asát. Sajnos Lecso is egyike volt a szerencsétleneknek.
Egy lassító előtt földre került, és versenyzőtársa, Diós Krisztián már nem tudta kikerülni – hirtelen mindenkinek Marco Simoncelli halálos balesete ugrott be. Fékezés lehetősége nélkül, teljes gázzal hajtott át Frecska derekán és hátán, aki csodálatos módon, komoly sérülés nélkül úszta meg az RD250-es kerekeit.
A kórházba szállítás után kiderült, sem csont, sem belső szerv nem sérült. A hangosbemondó híradása után a nézők és a versenyzőtársak is megkönnyebbültek – ritka nagy szerencséje volt a pannoniásnak.
A pálya nyomvonala nem változott. Újdonság viszont a tudományos sikán: a tavalyi szalmabálák helyett gumipadkákat fektettek az aszfaltra. Ugyan kevesebb törek száll így a levegőben, de a hat-hét centis akadályon borulás nélkül is át lehet döccenni, ha valaki elkottázza magát. Ezzel szemben a bálán sokkal könnyebb fennakadni – a MAMI által szervezett verseny évről-évre fejlődik.
Idei kedvencünk a sok simsonos volt. Nincs ember a Kárpát-medencében, akinek ne lenne emléke az NDK gépecskékről. Nem véletlen, hogy egyre többen nyúlnak ezekhez – ne gondoljuk, hogy gyári állapotban hagyják. A felismerhető példányok mellett egészen elmebeteg sport speciálokat láttunk – folyadékhűtésest, forgótárcsást, sőt, titánvázast is. Ez utóbbi már felfoghatatlan szintjét képviselte az elvetemültségnek: GP-szintű futómű, szénszálas idomok és csodálatos részletek jellemezték.
A robogósok sem tréfáltak; kedvencünk egy saját tervezésű térhálós vázzal épített csoda volt. Döbbenetes kanyarsebességgel, meglepő sprintekkel szórakoztatta a nézőket, amelyből több volt, mint bármilyen egyéb motorversenyen az országban – részben ez adja az ingyenes utcai versenyek igazi hangulatát.
Az MZ-sek még mindig őrültek. Bán Levente és Kutrik Zsombor csatája bámulatos volt. Kíméletlenül, egymás nyakában száguldottak a csatornafedelek között – ha másért nem is, már kettejük küzdelme miatt érdemes volt elmenni a határ menti városba.
Az oldtimerek átlag és helyezés alapján is összecsaptak; az előbbiek zömmel széria állapotú motorok voltak. A lényeg, hogy két mért futamban kell minél közelebbi időt futni – úgy tűnt, ez kutyát sem érdekelt, mert azt láttuk, hogy húzták neki, ahogy csak kifért. Ugyanezt az elvet követték a Classic versenyzői is, amit a gép megengedett a gyarmati közúton, azt kimotorozták.
A nézők, a helyiek és a rajthoz álló versenyzők is imádták az idei Bátrak Versenyét – remélem, jövőre is megtartják, szeretnék újabb nyolc gigányi képet készíteni. Ennek egy részét természetesen a galériába is feltöltöttük – kattintsanak, csemegézzenek, van mit nézni.
