Számítógép? Nem ez a jó irány

Interjú: Kimura Sinja

2012.09.22. 07:41
Kimura Sinja (Shinya Kimura) művész. Az, hogy eszközül a motorkerékpárokat választotta, az a mi szerencsénk. Ha fát faragna, festene vagy divatos pörformanszokat szervezne, talán még nevét sem ismernénk – így viszont csodáljuk vagy nem értjük, de jelen van beszűkölt, benzinszagú tudatunkban.

Ezeréves fegyverkovács, ahogy korábban írtuk róla, és ez nem áll távol a valóságtól. Munkái, mozdulatai és szavai magukban hordozzák a nyugalmat és fegyelmet, amely a tradicionális japán kézművességben és a mindennapi gondolkodásban egyaránt benne van.

Hogy került kapcsolatba a motorokkal? Volt bármilyen családi indíttatás?

Senki sem motorozott, csak a nagyapám. Emlékszem, ő mindig sokat mesélt az Indian-jéről, amit életemben nem láttam, csak hallottam róla. Az első motorom egy ötvenes Honda Supercub volt, aztán egy kettőötvenes DT1-es Yamahát használtam. Olyan tizenöt lehettem.

Kinek a hatására kezdett motorépítéssel foglalkozni?

Nem volt különösebb előzménye. Tizenhat évesen alakítottam át az elsőt, egy Suzuki OR 50-et. Szórakozásból megbuheráltam az egészet, de senkinek sem tetszett.

Kitől tanulta a motorszerelést, volt mestere?

Akkoriban egy nagy motorkereskedésben dolgoztam Japánban, szerelőként. Jobban mondva ott tanultam meg mindent a motorokról, a motorszerelés alapjait, majd egyre jobban elmélyedtem benne. Nem volt külön mentorom – figyeltem..

A vak is látja, imádja a fémeket. Honnan a vonzalom?

Nem tudom, szeretem nézegetni, tapogatni őket. Festeni is szeretek, de a fémekkel valahogy más. Hetedik éve dolgozom csupasz elemekkel és még mindig imádom, nem lehet megszokni vagy elunni.

Hogyan képzeljünk el az építési folyamatot? Megtervezi előre a customot, vagy csak hozzálát munkához?

Soha nem rajzolok, nem szeretek előre tervet készíteni. Hagyom érvényesülni a fantáziát, a pillanatnyi benyomásokat. Elkezdek dolgozni és minden adja magát. Az alkatrészeket menet közben alakítom, egyedileg tervezem.

Valaki idehozza a motorját és itt hagyja úgy, hogy fogalma sincs, mi lesz a végeredmény? Mennyi időt kell várni egy megrendelőnek, hány motort épít egyszerre?

Igen, ez általában így működik. Idehozzák a motort és annyit mondanak – „csinálj belőle valamit”. Aztán majd meglátjuk, mi sül ki az egészből. A megrendeléstől számítva egy évvel számolhatunk, míg elkészítek egy motort.

Maga a motor építése általában hat-hét hónapot vesz igénybe, de szerencsére hosszú a lista. Változó, hogy egyszerre épp mennyi motoron dolgozom, most például csak a Sportstert építem. Meg itt van még a saját ősöreg Indian-em, aminek a Cannonball-ra el kell készülnie. Ez egy, az Egyesült államokat átszelő ultra-maratoni veterán motorversenyen. Már tavaly is rajthoz álltam, idén sem hagynám ki.

Kevesen gondolnák, de az egyetem rovartanszékén végzett. Inspirálja ez bármiben is a motorépítésben?

Biztos, hogy közvetlenül nem befolyásolnak, legfeljebb néha tudat alatt átörökítek néhány formát, vagy pár izgalmas megoldását a természetnek.

Folyamatosan jazz zenét hallgat. Ez mennyire hat a munkájára?

Sehogy. A zene csak szól, de nem hallgatom. Ha valamire koncentrálok, akkor képtelen vagyok odafigyelni az egyéb, külső tényezőkre. A jazzt megszokásból elindítom, de ennyi.

A nemzetközi hírnevű Zero Engineering tündöklését hátrahagyva döntött úgy, hogy áttelepül az USA-ba, és miért pont a kaliforniai Azusába?

Fogalmam sem volt, mi lesz, ezt sem tervezgettem sokáig. Japánban öt szerelőt kellett összefognom és szerveznem a munkájukat. Ez elég távol állt attól, amit szeretek. Belefáradtam, úgy döntöttem eljövök, és megcsinálom a saját, egyszemélyes műhelyem, a Chabott Engineeringet. Azusába egyértelműen a kanyon miatt jöttem, ez a világ legjobb motoros útszakasza.

Motorversenyző múltja igencsak jelen van az alkotásaiban.

Igen? Örülök, ha így gondolja. Imádom a versenymotorokat, letisztultak és funkcióközpontúak. Tizenöt évig versenyeztem, hol pályán, hol gyorsulási versenyeken, néha még végsebesség mérési futamokon is részt vettem. Ezt nem lehet kitörölni, elfeledni.

Mi a tökéletes motor?

Még nem találtam meg. Talán a hetvenes évek versenymotorjai közt meglelném, amire szükségem van, de eddig még egyet sem próbálhattam ki. Talán majd egyszer.

Hogy áll a mai gépekkel?

Túl komplikáltak. Mindent számítógép vezérel, nem hiszem, hogy ez a jó irány.Ettől függetlenül a modern motorokkal is jól lehet szórakozni, de a munkát kevésbé inspirálják.

Nincs a környéken bolhapiac, ahol meg ne jelenne. Kíváncsiság vagy szenvedély?

Szimplán élvezem. Meg aztán mindig lehet találni valami olcsó dolgot, amit később fel tudok használni.

Az átlagember a motorokon lazít. Mivel lazít az, akinek a motor a munkája?

Szívesen kipróbálnám, milyen lehet szörfözni. Ettől függetlenül minden a motorokról szól. Vagy motorokat veszek, vagy motorokat építek, vagy elmegyek motorozni.

Érdekelné esetleg egy hosszabb, akár világkörüli túra is?

Nem, egyáltalán nem vagyok fogékony az ilyesfajta dolgokra. Inkább megyek egyet a kanyonban, nem kedvelem a hosszabb utazásokat. Meg egyébként is, imádom ezt a helyet, nem szívesen hagynám itt hosszabb időre.