Csak az arcom ázik

2013.11.25. 12:07
Ha jól számolom idén lesz az ötödik szezonom a robogón. Közel húszezer kilométert tehettem meg, kizárólag a városban. Össze-vissza öltözködtem, a bukón kívül sosem volt motorozáshoz gyártott felszerelésem, kiegészítőm. Nem zavart. Néha ugyan eláztam, szerencsére nagyot még nem estem. De nem is kell engem győzködni horror sérülésekkel a protektorok fontosságáról. Elvileg nyitott vagyok arra, hogy normális felszerelésben motorozzak.

Autóvásárlási tanácsokért néztem át a szomszéd szobába a totalcarhoz. Megkérdezték, hogy meddig motorozok. Fagypont körülig– mondtam -, pláne ha száraz az idő. Ezt úgy fogadták, hogy én vagyok az ő emberük, mert városi viseletnek kinéző motoros ruhákat kéne teszteljek. Sokat járok robogóval, főleg kisebb távokra. A legkülönbözőbb helyszíneken kell megjelennem fotózni, többnyire nem is tudom előre hol, szóval nem mindegy mi van rajtam, amikor belépek például egy ötcsillagos szálloda éttermébe. Nyáron ezért is száműztem a rövidnadrágot meg a szandált, meg azért is, mert városi ember szerintem nem hord ilyesmiket, legalábbis a városban nem.

 
A régi átmeneti ruházat: sima farmer, normál utcai cipő, semmi aláöltözet. Fölül réteges öltözet, póló, kapucnis pulcsi, játszós kabát, női széldzsekiFotó: Fotó: Huszti István

Két garnitúra ruhával vágok neki az ősznek és a télnek. Igyekeztem úgy választani, hogy tényleg inkább egy átmeneti kabátra hasonlítson az egyik, nem pedig motoros kabátra. Ez az átmeneti kabátnál nem sikerült annyira, tökre látszik rajta, hogy mi, de legalább egyszínű, nincsenek rajta össze-vissza varrások, feliratok, díszítések, a protektorok viszont mindenhol jól látszanak. Gondolom ez azért is van, mert kevesebb anyagban nehezebb elrejteni ezeket. A téliesebb kabátnál, ami vastagabb, ezt már jobban megoldották, de erről majd akkor ha esik a hó, irtó meleg, még nem veszem fel.

Szóval az IXS Rockwell dzsekijében már szeptember elején elkezdtem motorozni. A méretem elvileg M-es, de ez L-es. Nem vagyok híve a vastag zoknival jó lesz-megoldásnak, a gyereknek is akkora cipőt veszek, amekkora a lába, pedig ő még növésben van. Felpróbáltam és úgy tűnt, ez a méretem. A protektorok is helyén voltak, kicsit volt csak hosszabb a karomon, de ez belefér a konfekció méretekbe, előfordul más L-es méret is a ruhatáramban. Meleg volt még, a bélést kivettem, így már rögtön kicsit nagy lett, nem éreztem garantáltnak, hogy egy esésnél a könyökvédő pont a helyén lesz amikor földet érek. Nem volt meg a rám öntötték-érzés sem, azért a felkaron és a csípőnél lévő szűkítők sokat segítenek. Kinyitottam a szellőzőket, amik jól működtek és boldogan motoroztam az új vállaimmal.

Az új szerkó
Az új szerkó
Fotó: Fotó: Huszti István

Szeptember közepétől a rossz időt megúsztam, elutaztam nyaralni, októberben jöttem vissza. Beraktam a bélést, mert akkor már reggelente tíz fok alatt volt. Egy kicsit megijedtem, amikor láttam, hogy csak egy póló vagy egy vékony hosszú ujjú fér a kabát alá. 6-8 fokig is bőven jó volt városi távokra, gyanús, hogy hidegebb időben is, aztán vagy a ruha tágult, vagy fogytam, de most novemberben egy kapucnist is veszek alá és ez így elég is. Vicces, hogy minden pólóm kilóg a dzseki alól, nincs kint a derekam, a kabát sem csúszik fel, de mégis. Gondolom a svájciak még a pólót is betűrik.

Egyszer kipróbáltam sima kabátként hordani, kivettem a protektorokat, de igazából máskor nem fogom. Amikor visszatettem minden a helyére került, de macera. Mondjuk a bélésnél zseniális találmány, hogy a kabátujjban lévő gombok különböző színűek, így nem lehet hibázni. A másik apró kellemetlenség, hogy a fotóstáska miatt a robogón az a legkényelmesebb, ha keresztbe rakom a táskát. Így viszont a nyitott szellőző cipzárhúzóka nyomja a jobb vállamat. Értem én, hogy kesztyűben is kell majd nyitogatni, akár menet közben is, ezért nagyok. Egyébként ha már városias, a táskákra is kéne gondolni, mondjuk egy hátizsák lehet, hogy le is zárja hátul, akkor meg csak felfújni lehet a menetszéllel a kabátot.

A kabát nagyon igényesen készült, szép varrások, finom, tónusban csak épphogy eltérő bőr megerősítések, szóval látszik rajta, hogy egy jobb darab. Akár az utcai ruhamárkák középkategória felső részét is lenyomja. A vízálló kabátok közül volt már korábban GoreTexem, az jó és tartós, azóta láttam már, hogy nem megveszik a gyártók ezt az anyagot, inkább fejlesztenek egyet maguknak. Ránézésre az IXS Solto-texe is ilyen, vízálló, lélegző, szélálló. A bélés egy thermo szerűség, bár nem pufi, hanem vékony, de az eddigiek alapján nagyon melegnek tűnik. Persze ennek is van neve, Cynix, ami gondolom keveseknek mond bármit is.

Protektorokkal más tapasztalatom csak a jégkorongnál volt, ott sem alkalmas mindenféle mozgásra az ember, ha beöltözött, nem mindegy a cipő mikor kerül fel, de álló helyzetben már lehet ügyesen mozogni. A motoron meg nem ugrálunk, leszállás után meg a kávézóig sétálva kifejezetten férfiasabbá válik a mozgásunk.

A kesztyűt kezdtem el még használni, amit mostanra szoktam meg, előtte egy windstopperes bringás kesztyűt használtam, ami nem véd semmit, de nagyon jól illeszkedik a kézre, 6-8 fok alatt meg ráhúztam egy polárt is, amin már a nagyobb szél átment, és már csak bután tudtam megmarkolni a gázkart, minden finomság nélkül szabályoztam a sebességem. Az új kesztyűm is a gyártó vízhatlan anyagából készült, bélés is van benne meg bütyökvédők, amik kívülről nem is látszanak. Most megint jó az idő, ebben a kesztyűben néha megizzad a kezem, de tartok tőle, hogy nagyobb hidegben már kevés lesz, ez majd kiderül.

Nadrágból egy farmert választottam az IXS átmeneti szettbe. Picit vastagabb az átlagnál, nem feltűnő benne a térdvédő, itt a protektort személyre szabva lehet helyezgetni, le-föl. Az első szezon óta Tucanót is használok, a lábaimat a hidegtől régóta nem féltem, mert ez a városban bevált. Viszont ebben a farmerben pont ott vannak a filcszerű megerősítések, ahol a Tucanóból kilógok, a csípő oldala, meg a fenék. Ellentétben a kabáttal a protektorok mozgathatóak, így már jobban magunkra tudjuk igazítani. Arról még nem tudok beszámolni, hogy milyen aztán ebben ülni egész nap egy irodában. Persze télen a jégeralsóban sem jó egy meleg szobában. Szóval áll a dilemma, lehet-e olyan cuccot csinálni, ami városi ruhának néz ki, mindenfele városi helyzetben kényelmes, és meg is véd minket az eséstől. A tökéletes megoldás még nem jött el, de ezek a ruhák jól néznek ki, megnyugtató, hogy védelmet is nyújtanak, különben is, vászonnadrágba sem szerelünk térdvédőt, maximum rárakjuk.

Esőt csak egyet kaptam ki, jó volt, hogy semmim sem ázik be. A bukóm nyitott, csak az arcom ázott.

(A szerző fotoriporter, az Index fotórovatának vezetője)