2014.02.04. 06:15
Négy éve túlélt egy negyven méteres zuhanást, azóta kerekesszékben ülve vezeti apró motorkerékpár-szervizét Buda-külsőn Fáncsi György. Bár a szerencsétlen siklóernyő-baleset miatt a korábban aktív sportember élete nagyot változott, a szerelést ma is napi tíz órában végzi. Azt mondja, motor nem fogott még ki rajta, munkájára pedig örökös garanciát vállal.

Csillaghegy csendes kertvárosi utcájában keresem riportalanyomat, akiről nem sokat tudok, csak hogy kerekesszékből javít motorkerékpárokat, mióta egy balesetben lebénult. Honlapján erről nem ír; örökös garanciáról, referenciamunkákról szólnak a sorok, ahol beépített lejátszóról végtelenítve szól a Valahol a szivárványon túl Israel Kamakawiwo'ole előadásában. Tartalmas múlt van mögötte a szakmában: átépítések és tuningmunkák, motorok és autók hosszú sora.

A megbeszélt címen Fáncsi György felesége nyit ajtót, majd a garázsba vezet, ahol férje vár. Szűkszavú levélváltásainkkor valamiért középkorú, pocakos, olajos szakállú szerelőt képzeltem magam elé, ehelyett fiatal, életerős férfi néz rám a székből. Egy pillanatig átfut az agyamon, hátha csak György melósa tréfál meg azzal, hogy beleült a főnök székébe, de mire ezt végiggondolnám, már túl vagyunk a bemutatkozáson. Szombat van, sehol egy melós vagy ügyfél. Csak magunk vagyunk.

A szervizként használt garázs nem nagyobb, mint egy átlagos kertvárosi házé: jó ha van harminc négyzetméter. György a közepén ül, egy csővázas szerkezet kerekén pihenteti kezét. Az egyelőre félkész jármű egy huszonvalahány lóerős gokart lesz. Speciális darab, magának építi. Azt mondja, jól jön majd nyáron, amikor a barátokkal összejönnek gokartozni. Most a full kézi vezérlésen dolgozik, még ki kell találnia, hogyan rögzítse majd a lábait, máskülönben össze-vissza repkednek majd a kanyarokban. Addig sincs hobbi nélkül, mig nincs gokart - handbike-ozik, jet-skizik, úszik és quadozik. "Bármit szívesen sportolok, amit így, köldök alatt bénult testtel űzni lehet", mondja, majd megkér, fogjak magamnak egy széket, és üljek mellé. Tudja jól, elsősorban az érdekel, hogyan képes valaki az ő korlátaival megmaradni a szakmában. A történet mégis úgy kerek, ha egészében nézzük.

A kora kilencvenes évekről mesél, amikor az iskolája előtti biciklitárolóban egyetlen motor állt, az ő Simsonja. Ez volt a második motorja, egy tízévesen, 1500 forint locsolópénzből vett Rigát váltott le vele. Mindenhova ezzel járt, osztályfőnöke ki nem mondott beleegyezésével még az iskolai játszótérre is eltolhatta. Már nyolcévesen megtanult motorozni. Amikorra Simsonja lett, a szerelgetés-bütykölés már legalább olyan örömöt okozott neki, mint a céltalan robogás. Nem volt kitől átragadjon a vonzalom, családjában egyedül őt érdekelték a műszaki elfoglaltságok. Ahogy telt az idő, a szeretett Simson önmagában nem elégítette ki a kíváncsiságát, ezért tizenegy évesen már a közeli motorosboltban töltötte minden szabadidejét: alkalmanként alkatrészekre bonthatta a rossz motorokat, néha még javította is őket, de legfőbb feladata a polcrámolás volt. Sok tudást szedett magára az itt töltött két év alatt, csúcsmomentuma mégis az volt, amikor a boltvezető megkérte, tegyen rendet az addigi káoszban. Szabad kezet kapott, úgy alakíthatta a polcrendszereket, ahogy jónak, azaz logikusnak látta. Úgy tűnik, jó munkát végzett, az Alapjárat ugyanis még ma is megy, közel húsz év után polcain máig azzal az elrendezéssel, ahogy tizenkét-tizenhárom éves fejjel kitalálta.

A szervize ugyanott működik, ahol első önálló, fizetős munkáit végezte: szülei családi házának garázsában. Az ügyfélkör kezdetben az alapjáratos megkeresésekre épült. Tizenhárom éves korában már annyi felkérést kapott, hogy otthagyta a boltot, és inkább otthon szerelgetett a saját zsebére. Amíg kortársai számítógép előtt ülve, vagy határtalan hedonizmusban élték fiatal éveiket, ő leginkább dolgozott. Kezdetben közvetlenül találták meg a munkával, aztán ahogy ilyenkor lenni szokott, jöttek az ismerősök ismerősei; hamar híre ment, hogy van egy motorszerelő Csillaghegyen, aki olcsó és megbízható. Megszokott jelenet volt ekkor, hogy a kapuban várakozó ügyfelek édesapját, a motorszervizest keresték, aztán amikor tisztázta, hogy valójában hozzá jöttek, volt meglepődés. Az általános iskola után szakirányban tanult tovább, amivel párhuzamosan tágult tudása az otthoni munkákka.

A sok munka egyik hozadéka volt, hogy előbb jutott irigyelt járgányokhoz, mint kortársai. Nem csak a motorból, de autóból is mindig az övé volt a legjobb. Tizenhat évesen egyes Golfja volt, két évre rá pedig már egy Lancia HF Integralét hajtott, amivel olyan menő volt, hogy osztálytársai bármennyi BKV-zást vállaltak, hogy elkísérjék az iskolából az otthonáig. A Lanciához mondjuk kellett egy nyílt combcsonttöréssel végződött motorbaleset, ugyanis az az után járt kártérítési pénzből telt rá. Ez éppen egy évvel egy másik baleset után történt, amikor egy részeg skodás nő nekiszorította egy oszlopnak, miközben motorjával megelőzte volna. Sajnos azonban – ahogy sok más autónak a forrófejű György kezei között – a Lanciának sem jutott szép vég: egy hideg karácsony délelőtt turbónyomás-ellenőrzés alatt rommá tört. Gyorsult vele egy határozottat a csúszós úton, és mielőtt az árokban megállt volna, érintővel ráhajtott egy igen drága Volvót egy fára. Tekintve, hogy az autón sem biztosítás, sem rendszám nem volt, de még csak a nevére sem volt írva, nem volt egy olcsó kaland.

Autós sztorijai ellenére mindig inkább a motorozás foglalkoztatta. Amíg autóiba évi 4-5 ezer kilométernél nem tette bele többet, 15-20 ezret bármikor összemotorozott. Korábban ez is a munkájához tartozott, több cég megbízottjaként üzembe helyezéseket végzett frissen vásárolt motorokon, quadokon. Igen gyakran házhoz ment, emellett kijárt menteni az utakra. Erre a célra volt egy átalakított 400-as Suzuki Burgmanje, amire elöl-hátul tartókonzolt épített, így az orrán mindig ott volt egy nagy szerszámos láda, háta mögött pedig egy autó lökhárítója is elfért. Ezzel a közel autóhosszúságú monstrummal Budapesten belül – járdán, mindenen át – bárhova villámtempóban kiért. Volt is elég gondja rendőrséggel, akad néhány üldözés a múltjában, de az már más történet, én pedig nem firtatom.

Motor még nem fogott ki rajtam – olvastam hitetlenkedve találkozásunk előtt a szerviz honlapján. Aztán amikor ezt az ő szájából hallom, már közel sem hangzik hiteltelennek. György meggyőz, hogy ennek nincs különösebb oka, egyszerűen úgy alakult, egész hamar elért arra a szintre, hogy ami hibás motort elé raktak, mind meg tudta javítani. Kezdetben sok fejfájást okozott, amikor az MZ-kről és a Simsonokról át kellett szoknia összetettebb technikákra, de beletanult. Mostanság évi két-három olyan motort visznek hozzá, ami szerelőről szerelőre jár. "Ezek általában megizzasztanak, de addig úgy sem szabadul a feladat a gondolataimból, amíg nincs meg a megoldás, így előbb-utóbb átrágom magam rajta", fogalmaz. Egyik emlékezetes esete a Magyar Posta leselejtezett Suzuki TU-X-eihoz köthető. A 2000-ben vásárolt flottának volt egy hibajelensége: a vezérműtengely csapágyazása megkopott és instabil lett az alapjárat. A posta járműtelepén nem tudtak mit kezdeni velük, és azokat a motorokat, amik ezzel a hibával kerültek be javíthatatlannak mondták és leselejtezték. Az így felgyűlt darabokat felvásárolta egy motorszerelő műhely, ám miután ők sem tudták orvosolni a hibát, alkatrészként próbálták kiárusítani. Egy ilyen TU-X került aztán Györgyhöz, aki rengeteg munkával, de megjavította. Talán erre a legbüszkébb, de volt olyan is, hogy egy KTM szupermotót sikerült talpra állítani, miután az már a szakszervizt is megjárta.

Szakértelme mellett György másik ügyfélmágnese az örökös garancia, amit munkájára vállal. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy bármit, ami bizonyíthatóan az ő keze munkája miatt hibásodik meg, bárhány év után garanciában javít. Volt már emiatt több százezer forintos pluszkiadása, de furcsamód még sosem kopogtatott senki nála, hogy sok-sok év után élne a garanciával.

György gyakorlatilag végigdolgozta elmúlt húsz évét, így érthető, hogy anyagi körülményei megengedték számára, hogy az átlagosnál kicsivel drágább hobbikat űzzön. A futás és az úszás, ezzel együtt a jó fizikum és egészség mindig fontosak voltak számára. Ezek mellé befért a motokrosszozás, quadozás, de idővel lehetősége nyílt az extrémebb sportok felé is nyitni, például tudott venni magának jetskit, ami régi vágya volt. Egy kidolgozott üzleti modellre építve beszerzett két ülőset és egy állósat. Rendbe hozta őket, és az volt az elképzelése, hogy majd bérbe adja. Ez nagyjából öt éve történt, egy időben azzal, hogy egy ügyfele révén kapcsolatba került a siklóernyőzéssel. Ez az ügyfél mindenféle extrém járművet hordott hozzá, és György egyszer megjegyezte neki, hogy talán még helikoptere is van. Az nem volt, de siklóernyője és egy trike-ja (nem háromkerekű motor, hanem egy háromhengeres csillagmotoros háti motorra szerelt sárkányrepülő) igen, és nem használta őket. Györgyöt érdekelte a trike, az ügyfél viszont feltételhez kötötte az eladást: siklóernyős tanfolyam, amit el kellett végeznie, hogy megkössék az üzletet.

Valamivel később, 2009 egy nyári napján György már a máriahalmi tanulódombon állt siklóernyőjével jó szélre várva. Egy kevés tapasztalat ekkorra már volt a háta mögött, de amire készült, felelőtlenség volt. Pedig mint bármit, amibe belekezd, ezt is komolyan vette, és ahogy a trike-ossal megállapodtak, eljárt a tanfolyamra, becsületesen készült a vizsgákra, és azon igyekezett, hogy minél jobban kiismerje új hobbiját. Azon a napon a dombtetőn lökésszerűen járt a szél. György tudta jól, hogy startolni ilyen körülmények között nem szabad, azzal azonban nem számolt, hogy dimamikus szélben nem csak a start, de a siklás is életveszélyes. Hamis biztonságérzetét az oktatójának tulajdonítja, de ötven százalékban magát okolja azért, ami aznap történt.

Nagyjából 10-15 perce állhatott készenlétben a dombon, amikor egy rövid időre állandósult a szélmozgás. György nem habozott: erre várt, hát nekirugaszkodott. Már a levegőben volt, úgy negyven-ötven méterrel a föld fölött, amikor egy széllökés összecsukta a puha paplanernyőt. Ilyen magasságban az embernek nem sok ideje van javítani a helyzetén, ám az, hogy erről beszélgethetünk talán csak azon múlt, hogy az utolsó pillanatban, de a biztonságos landoláshoz túl későn mégis kinyílt az ernyő. „Mindenre tisztán emlékszem. A zuhanás körülbelül két másodpercig tartott. Mivel a beülőben voltam, a fenekemmel értem földet, az tompította ez esést. A földön a szememmel olyan szögből láttam a térdemet, ahogyan addig soha. Tudtam, hogy ez nem lehet normális. Kiterültem, és hatalmas bizsergést éreztem a derekamnál. Próbáltam felülni, mozdítani a lábamat, de csak a fejemet tudtam felhajtani. Kiáltottam az asszonynak, hogy hívjon mentőt, mert eltört a gerincem.”

György felesége nemcsak végignézte férje zuhanását, de telefonjával le is kamerázta:

A mentőhelikopter a mentőautóval egy időben ért ki. Előbbivel vitték el, és már útban a kórház felé elaltatták. Az első műtét után ébredt, aztán másnap rögtön megműtötték még egyszer: kivették a törött csigolyamaradványokat, megvasalták a gerincét, és egy gyűrűt tettek a sérült gerincvelő köré. Köldöktől lefelé lebénult, de a gerinctörésen kívül még csak zúzódásai sem lettek. Mindössze egy szálkát talált az ujjában egy héttel a baleset után.

A tizenegy nap kórházat öt hónap rehabilitáció követte. A fizikumával nem volt gond, lelkileg volt nehéz feldolgoznia a történteket. Eközben zajlottak a vizsgálatok, melyből kiderült, hogy a baleset oka kétséget kizáróan a széllökés volt. A szabályok szerint kellett volna, hogy legyen György mellett egy tapasztaltabb siklóernyős – aki valószínű lebeszélte volna a siklásról –, egyedül a képesítése alapján nem repülhetett volna, de ő ezzel nem foglalkozott. Más történet, hogy oktatójának nem volt megfelelő papírja a tanfolyamhoz, amit leadott. Györgyöt azonban ez nem érdekelte, nem kezdett felelőst keresni, inkább nekiállt újjáépíteni az életét.

A szerviz a felépülése idején szünetelt. A rehabilitáció vége felé a hétvégeken már hazajárt, és megváltozott képességeihez alakította a garázst, valamint az otthonát. Fel sem merült benne, hogy feladja szakmáját. Barátai segítségével a szerviz polcait átrendezte, hogy kerekesszékből is elérhető magasságra kerüljön minden, amire szükség lehet, a házra pedig egy hevederes liftet épített, amivel egymagában is könnyen mozoghat a garázs és a második emelet között. A garázs közepén lévő asztal, amin most a gokart készül, egyike a speciális eszközöknek – v-alakban áll a támasztéka, így György nem akad el benne a székével. Volt, amire először nem gondolt: a garázsból nyíló – azóta már kiszintezett – sufni egyszer kifogott rajta. Elesett a küszöbön, de úgy, hogy a székből kizuhanva egyik lába két helyen is eltört. "Még örültem is, hogy újra érzem a lábam, aztán visszasegítettek, és folytattam a munkát. Csak később tűnt fel, hogy a lábam alsó fele külön mozog", meséli, és két mondat között nagyot nevet a történeten. Annak oka egyébiránt, hogy György érezte a lábait, hogy gerincvelője nem szakadt el, mindössze annyira megsérült, hogy alkalmatlanná vált rendes információ továbbításra. Minden nap tizenöt perc hason fekvést tart munka közben, mert a sok üléstől zsibbad a feneke.

Az átállás tehát nem volt könnyű, de legalább annyi szerencséje volt, hogy télen kezdte újra, amikor amúgy sincs sok munka. Idővel – a korábbi gyakorlat ellenére – munkatársai is lettek: manapság egy állandó alkalmazott és egy tanuló segíti a szervizt. A szerelésből kiveszi a részét, e téren nem sokat változott a helyzet. A baleset előtt autók átépítésében is jeleskedett, ma ilyen munkát a fizikai korlátok miatt már nem vállal, a jetskiket pedig eladta. A munkaidejét nagyrészt motoros karbantartási munkák, bowden-javítás, átépítések töltik ki. Találkozásunkkor alig néhány robogót láttam a ház körül, de azt mondja, nyáron tucatszám állnak itt a motorok és a robogók, hogy még az utcára is jut belőlük.

A baleset sok lemondással járt, de erősebb annál, minthogy letargiába essen. Sőt, élete talán még színesebb, mint gerinctörése előtt volt. A korábbi 15-16 órák helyett mostanában 10-12 órákat dolgozik, hétvégekre pedig már nem vállal munkát. Nem arról van szó, hogy ne bírná erővel, de időközben családos lett. Lombik-program segítségével született egy kislánya, aki szabadideje nagy részét kitölti. Azt mondja, régen hajlamos volt túlzásba vinni a munkát, most már kötelező valami közös programot találnia hétvégére. Ennek jegyében például sokat biciklizik a család. Felesége hagyományos kerékpárral, ő mellette kézzel hajtóssal, azaz handbike-kal. Apropó handbike. Fáncsi György a találmányokkal sem áll hadilábon: egyedi célszerszámok és egy szagelszívós wc-deszka mellett kerekesszékeseknek szánt szerelő padon és egy olcsó handbike-on is töri a fejét. Ezzel kapcsolatban üzleti elképzelései vannak, bár utóbbi kettőnél inkább az motiválja, hogy segítsen a sorstársaknak.