Alex Nagy, a kezdő profi Amerikából

2014.02.27. 06:12
A magyar származású srác háromévesen kezdte a motorozást, most tizenhét, és privát versenyzőként indul az USA profi bajnokságaiban, minden hétvégén 70-100 ezer néző előtt. Ám Amerikában sem kolbászból van a kerítés, és meg kell dolgozni az érvényesülésért – erről szól a szimpatikus krosszozó srác története. Alex Nagy, aki nem azonos az itthoni krosszozó Nagy Alexszel.

– Nagypapád az 56-os forradalomban harcolt. Rögtön utána elment Amerikába?

– Igen, tizenhat évesen harcolt, még amikor középiskolába járt. A Nemzetőrség tagja volt, végül az osztrák határon keresztül kellett elmenekülnie, hogy életben maradjon. Decemberben dobbantott, aztán Nyugat-Németországba került, ahonnan a katonaság Camp Kilmer katonai bázisra vitte, az Egyesült Államokba. Középiskoláját az USA-ban folytatta. Most Orange Countyban, Kaliforniában él, és elektromérnök. Nagyon büszke a magyar származására, és arra, hogy részt vett az 56-os szabadságharcban.

– Mennyire tartjátok a magyar hagyományokat a családban?

– Amikor velük vagyok Kaliforniában, akkor nagyon. Nagyon szeretem az ételeket, sőt nokedlit tudok is készíteni! A kedvencem a rántott hús és a pörkölt. Amikor meglátogatom a nagyszüleimet, próbálok tanulni valamit magyarul, de nagyon nehéz. Tudok pár szót, hogy köszönöm, kés, villa, kanál, de egyáltalán nem eleget ahhoz, hogy beszéljek. Apukám volt már Magyarországon és imádta. Remélem egy napon eljutok én is, mert megnézném az utcát, ahol a nagyapám harcolt az oroszokkal.

– Hol élsz most?

– Otthon lakom Richmondban, Illinois-ban a szüleimmel és a három lánytestvéremmel. Telente meg Dél-Kaliforniában vagyok a magyar nagyszüleim házában. Nagyon kemény a tél Illinois-ban, ott nem tudok edzeni a szuperkrosszra, szóval Kaliforniában megyek, az a legjobb hely felkészülésre. Amikor Kaliforniában vagyok, akkor a nap nagy részében a Milestone szuperkrossz-pályán edzek, vagy a konditeremben. Nyáron meg Illinois-ban a barátaimmal egész nap motorozunk. Jó, mert motoros ruhában vagyok déltől amíg le nem megy a nap, kb. este tízig. A motorozás nemcsak munka számomra, hanem a barátaimmal ez a szórakozásom is. Semmi mást nem csinálnék szívesebben, mint haverokkal hülyéskedni és motorozni. Ahelyett, hogy vacsorázni mennénk, motorozni megyünk. A komoly munkát délelőttönként csinálom, és délután csak örömmotorozok krosszmotoron, enduropályán, utcán, a telken, bárhol.

Szuperkrossz, motokrossz, nem egykutya?

Csak hogy érthetőbb legyen a beszégetés, tisztázzunk pár dolgot az elején. Ha nagyon leegyszerűsítjük a dolgot a szuperkrossz (vagy SX) a motokrossz stadionokba vitt változata. Vagyis: a stadionban supercross, a mezőn motokrossz. Az AMA SX az amerikai szuperkrossz-bajnokság. Mindig január első hétvégéjén indul, és május elejéig tart. 17 futam, vagyis januártól májusig minden szombat este egy verseny.

A legnagyobb amerikai stadionokban rendezik, amik alapvetően amerikaifutball-stadionok, de letakarják a füves pályát, és behordanak rá földet. Maga a rendezés drága, de nagyon bejött a dolog, mert egy-két versenyt kivéve telt házasak a 70-100 ezres(!) stadionok. A pályák változatosak, nagyon sok ugrató van rajtuk, és rettenetesen technikásak. Hibázni nem lehet, mert nincsen idő a felépülésre a szezonban, miközben nagyon könnyű hibázni. Más technikát követel mint a kinti motokrossz. Nincsen benne gyors kanyar, viszont nagyon kell tudni kezelni a gépet az ugratásoknál és a szűk fordítókban. Ez gyakorlatilag a motokrossz csúcsa. Nagyon nehéz műfaj. Pontosnak és gyorsnak kell lenni, ugyanakkor a 20 körös döntő pont egyenértékű egy tizenkét menetes bokszmeccsel – fizikailag is padlóra tesz.

Elég brutális belülről:

A lebonyolítás úgy működik, hogy körülbelül 80-an neveznek. Az edzések délelőtt vannak, és a 40 leggyorsabb jut a délutáni/esti versenyprogramba. Itt vannak selejtezők, majd elődöntők, és végül innen a legjobb húsz jut a döntőbe. A maradéknak ott van még a reményfutam, ez az LCQ (Last Chance Qualifiing). Innen még az első kettő megy a döntőbe. A döntő már késő este van, és egy komplett show-műsor épül rá, mint mindenre Amerikában.

– Hogy kezdted a motokrosszt?

– Háromévesen kezdtem motorozni, mert apám is motokrossz-versenyző volt. A következő évben kezdtem versenyezni a helyi pályákon, és nem sokkal később megnyertem az első versenyem. Azóta ebben élek. A célom mindig az volt, hogy profi legyek. Ahogy nagyobb lettem, elkezdtem versenyezni az Amatőr Nemzeti Bajnokságban, ami már országos sorozat.

Nyolcadikig jártam iskolába, és utána magántanuló lettem. Amikor elkezdtem otthon tanulni, fordulópont volt a karrieremben. Ekkor éreztem először, mekkora áldozat a motokrosszozás, hogy ott kellett hagynom az iskolát, ahol a barátaim, és az egész, motokrosszon kívüli világom volt. Akkor éreztem, hogy most bele kell adnom mindent, ha már így döntöttem, hogy ez az álom valóra váljon.

Az utolsó minibike-os évemben elég sok sérülésem volt. Kétszer tört el a kulcscsontom, a csuklóm és a kezem. Ahogy rendbe jöttem, elhatároztam, hogy a 250 A-ban fogok menni, nem a B-ben (Schoolboy, azaz iskolásfiú kategória), ahogy a legtöbb amatőr kezdi. Mire 16 éves lettem, megvolt az összes Pro-Am pontom, hogy megkapjam a profi liszenszet és elkezdjek hivatásosként versenyezni az AM Supercross és Motocross sorozatban.

– Tavaly a Munn Racing kiválasztott és szerződtetett téged. Mi történt előtte?

– Az első évemben az AMA motokrossz sorozatban az utolsó négy versenyen vettem részt 2012-ben csak önerőből. Az eredményeim nem voltak a legjobbak, de sokat tanultam, hogy milyen intenzív a profi versenyzés az amatőrhöz képest. A Supercross-szezon előtt megtudtam, hogy a Munn Racing kipróbál embereket, akik közül választ majd a csapatba. Lementem Texasba egyedül, hogy megpróbáljam. A dolog bejött, és a Munn Racingnél versenyeztem Rookie-ként a West Coast Supercross sorozatban. A szezon első felében azért szenvedtem egy kicsit, de az év közbeni szünetben keményen dolgoztam, és jó formában jöttem vissza, Seattle-ben és Salt Lake Cityben már kvalifikáltam magam. Kilencedik lettem mind a két LCQ-ban.

Motokrosszban volt egy csomó gond a motorral és voltak kisebb sérüléseim, ami azért rontotta az eredményeket. A legjobb a motokrossz-szezonban a Fast 40-be kvalifikáltam magam Unadillában és 34. és 32. lettem, az összesítésben pedig 34. A szezon után lementem Texasba és a Munn színeiben helyi pro versenyeken mentem.

– Úgy tűnik, az idén most magad vagy, jól látjuk? Kik a szponzoraid?

– Igen, december végén lett nyilvánvaló, hogy nem jönnek össze a dolgok a Munn Racinggel a 2014-as Supercross szezonra. Két héttel Anaheim 1 előtt otthon voltam karácsonyozni, és próbáltam összeszedni valamit, hogy legyenek új motorok és hogy lejuttassam őket 2200 mérföldre, Kaliforniába időben. Karácsony másnapján a szüleim bementek és vettek nekem egy 250-es és egy 450-es Suzukit a helyi delaernél, mint bárki más. Még kölcsönt is kellett felvenni, annyira szűken voltunk. Másnap elindultam Kaliforniába és négy napot tesztelhettem, hogy felkészüljek az első fordulóra. A fő támogatóim az idei Supercrosson a szüleim és a nagyszüleim. Mögöttem állnak, mint mindig. Nélkülük soha nem jutottam volna ide, és nem csinálhatnám ezt. Persze a szponzoraim is sokat segítenek, és ezt meg is köszönném az AXO-nak, a Work Action Motocross Media-nak, a Racetechnek, EVS-nek, Rekluse-nak, MotoStar-nak, ODI-nak, Jett Bots-nak, SuperSprox-nak, Yoshimurának és a családomnak és barátaimnak. Minden versenyre megyek az idén, és a furgon hátuljából építek kis boxot, mint egy igazi privát versenyző.

– Láttuk, hogy most bekerültél az LCQ-ba Texasban. Hogy ment eddig az AMA SX szezon?

– Az első futamon nagyon jól mentem, de szerencsétlenségemre a kvalifikációról lecsúsztam pár tizeddel. A közvetkező fordulókon ugyanez volt. Aztán eltörtem a karom a hét közbeni edzésen Milestone-ban a negyedik, Oakland forduló előtt. Magam voltam és elég keményet hasaltam. És aztán még vissza kellett pakolnom a furgonba, és egyedül bemenni a kórházba. A kórházban meg nem is tudtak rögtön ápolni, mert kiskorú vagyok és nem volt jelen egy felnőtt korú hozzátartozóm... Néhány órával később azért megröntgenezték a karom, és kiderült, hogy eltört a singcsontom. A vágások olyan súlyosak voltak a karomon, hogy nem tudták begipszelni, ezért ideiglenes kötést alkalmaztak, és később kellett visszamenni gipszelésre. Kellett volna. Mert nem mentem vissza, hanem megpróbáltam motorozni a következő héten. A karom még törött volt, úgyhogy pihentettem, és aztán elmentem San Diegóba. A kvalifikáción egy hellyel maradtam le az esti programról, de elég magabiztosságot adott, hogy tudok menni Dallasban.

– Mik az idei terveid?

– Végigmegyek az SX sorozat maradék futamain, elsősorban a 450-essel, meg pár 250-es versenyen. Be akarok kerülni a döntőbe. A célom erre az évre az volt, hogy kvalifikálom magam a 450-esen az esti versenyekre, és bekerülök a döntőbe. Az első már teljesítve, úgyhogy most a döntőbe kell kerülni. A motokrosszban azt remélem, hogy mind a 12 futamon tudok indulni, mint tavaly. Attól függően, hogy mennyi pénzem lesz, és hogy mennyi szponzori támogatást kapok. És be kell fejeznem az iskolát (más kint a rendszer, de gyakorlatilag leérettségizni – szerk.) májusban.

– Van Facebook profilod, vagy Twittered, amit az olvasók like-olhatnak, vagy követhetnek?

– A sportolói oldalam a Facebook-on az Alex Nagy Motocross, vagy az Instagramon @alexnagy509.

– Tudtad, hogy van egy magyar top versenyző, akit ugyanígy hívnak, mint téged?

– Nem! Egy napon lehet, hogy egymás ellen is fogunk versenyezni. Őrület, hogy mennyire általános a ez a név egyébként. Ha Magyarországra jövök, nagyon szívesen találkoznék vele. A legjobbakat kívánom neki, és nem fogok szégyent hozni a névre!