Egy motorblokktól a vébéig
Mi kell ahhoz, hogy valaki egy észak-magyarországi kisvárosból eljusson a motorépítő világbajnokságra? Kitartás, elszántság, rengeteg munka. Ja, és persze tehetség. Az ózdi Kollár József három évig építette a Violatort, mellyel aztán begyűjtötte a magyar bajnoki címet, és ott lehetett Essenben is.
Kollár Józsi, vagy ahogy motoros cimborái szólítják, Kolleszta egy szimpatikus, szerény ózdi srác. Korábban egy rockegyüttesben zenélt, majd éveket lehúzott Németországban - a hajóiparban bőven volt lehetősége gyakorolni a hegesztést luxusjachtokon és hadihajókon is. A motorok régóta érdeklik, már kamaszkorában is próbálta minél inkább saját ízléséhez igazítani Simsonját. Azóta már számos átépítés van mögötte, ismerősei, barátai kérésére nemcsak javított, hanem át is alakított motorokat. Azonban az első olyan gép, melyet a nulláról, teljesen egyedi tervek alapján épített fel, sokáig váratott magára.
Az építést eredetileg egy Yamaha XV 1600-assal kezdte volna - már meg is vette a motort, ám időközben annyira megszerette, hogy sajnálta volna feláldozni. Mivel azonban mindenképpen egy megbízható, viszonylag jó áron beszerezhető blokkot akart kiindulási pontnak, maradt a Wild Star 1602 köbcentis V2-esénél, csak éppen beszerzett egy másikat. Ennek teljesítményét egy Dynojet kittel, K&N sportlégszűrővel és nyitott kipufogórendszerrel tornászta kicsivel feljebb. A motor összes többi alkatrészét e köré tervezte. Ahogy mondja, nagyon kedveli Marcus Walz, német motorépítő stílusát, saját munkáját pedig a Walz Hardcore Cycles egyik kilencvenes évek végi építése, a Mephisto ihlette.
Ez persze korántsem azt jelenti, hogy szorgalmasan lemásolta volna Walz motorját: a legtöbb alkatrészt teljesen egyedileg tervezte meg, első ránézésre a blokkon kívül alig találunk olyan elemet, amely más motorkerékpárról ismerős lenne. A formát alapvetően az ívek és csúcsok határozzák meg - ezt a benzintankkal, a kipufogódobokkal, az első lámpatesttel, de még a tükrökkel is igyekezett tartani. Ami sikerült is, hiszen sok épített motort éppen a stílusok keveredése, kuszasága tud agyoncsapni, esetében viszont egy pillanatig sem éreztem ezt.
Kolleszta talán a vázzal és az első villával töltötte el a legtöbb időt. A fellépő erőhatásokról szakirodalmakat tanulmányozott, és törekedett a megfelelő anyagok felhasználására is. A tervezéshez CAD-programot használt, az első villa alkatrészeit pedig saját kezűleg marta az elképzelt formára. Ennek belseje egyébként a Showától származik. A hátsó futómű légrugós, ennek állása, keménysége akár menet közben is állítható. A kormány szintén saját készítésű, az első lámpát viszont egy katalógusból választotta ki, odafigyelve arra, hogy a lehető legjobban illeszkedjen a motor stílusához. Az első irányjelzőket a kormányban, a hátsókat pedig - a lámpával együtt - a sárvédőívben helyezte el.
A hajtás esetében a tartósság, a minél kisebb karbantartásigény volt fontos szempont, így a választás végül bordásszíjra esett. Itt pedig egy olyan érdekességet is láthatunk, ami elsősorban épített motorokra jellemző: hátra DNA szíjkerék fék került. Itt a fáktárcsa a bordásszíj tárcsájára került, ezt fogja a méretes féknyereg és a benne lévő betétek. Elöl ennél azért jóval hagyományosabb megoldást választott, a Harley-Davidson tárcsához hatdugattyús Tokico nyereg préseli a betéteket. A főfékhenger, valamint a fék- és kuplungkar az amerikai Performance Machine terméke. A felniken sokat gondolkodott, felmerült az is, hogy saját fűzésű kerekeket készít a motorhoz. Végül azonban az Egyesült Államokból rendelt küllős Harley-Davidson kerekeket. Hátra megdöbbentően széles, háromszáz milliméteres gumik kerültek.
Józsi a motor festését sem bízta másra - igaz, egy kicsit azért segített fényező ismerőse. A tankon és a sárvédőkön is megfigyelhető egy olyan minta, amely a motor formájával harmonizál. Ez ugyancsak saját munka: beszerzett néhány airbrush-pisztolyt, megnézett néhány videót a neten, és gyakorolt egy délutánt. Sok ideje nem volt, másnap ugyanis már élesben kellett fújnia, hogy a motor időben elkészüljön. A nyerget is maga bőrözte - bár annak díszítését egy bőrdíszműves barátja vállalta magára.
A Violator névre keresztelt motor megépítése végül három évet és mintegy kétezer munkaórát vett igénybe. A végéhez közeledve kissé talán már a család is nehezen viselte Józsi hóbortját, de végig támogatták. Megérte, hiszen a végeredmény egy valóban igényesen megépített, egyedi motorkerékpár lett. Amikor az egyik ózdi parkolóban beszélgettünk Kollesztával, nem volt olyan járókelő, aki legalább néhány percre ne állt volna meg bámészkodni. A gép ugyanakkor nemcsak a laikusok tetszését nyerte el.
Az első komoly verseny, amelyen részt vett, a 2013-as magyar motorépítő bajnokság, az EMAT volt, amelyre Lengyelországból, Csehországból és Szlovákiából is érkeztek versenyzők. Itt több kategóriában is értékelik a résztvevőket, de a legnagyobb rangja talán a freestyle-nak van. A Violator éppen itt bizonyult a legjobbnak, ezzel pedig jogot szerzett a motorépítő világbajnokságon való részvételre. Ezt a megmérettetést tavaly éppen tizedik alkalommal rendezték meg, ráadásul története során először Európában. Józsi a németországi Essenben képviselhette Magyarországot, a kijutásban az Easy Wanderers Motoros Baráti Kör elnöke, Rác László is segített neki. Bár itt már nem sikerült helyezést elérnie, így is teljesen elégedett lehet, hiszen a rangos világversenyen is számos elismerő pillantást és dicséretet gyűjtött be épített motorja.
És hogy mennyit is érhet ebben az állapotában a Violator? Nehéz megsaccolni, de Józsi nagyjából öt és tízmillió forint közé becsli az árat. Nem sokkal azután, hogy elkészült a motor, máris tettek rá egy ötmilliós vételi ajánlatot. Annak ellenére, hogy egy hétig gondolkodhatott volna az eladáson, Kolleszta szinte azonnal határozott nemmel válaszolt.