A Magyar Riga Motoros klub három évvel azután is szórja a meglepetéseket, hogy megtudtam, tagjai őrültek, mert aki nem az, egy idő után feladja, nem vacakol többé a filléres szoci ötvenesekkel. Most éppen Ausztriába készülnek és az sem zavarja őket, hogy egyik motoron sincs rendszám. Lehetséges ez, vagy biztos letartóztatás várja őket a szabad világban?
Zoliék komolyan gondolják, hogy harminc-negyvenéves segédmotorjaikkal képesek megtenni a 320 kilométeres utat teljes összeomlás nélkül, nyári melegben. Bíznak benne, hogy nem kell feladniuk, mert mondjuk elfogynak a pótalkatrészek a csapatot kísérő veteránkorú Polski 125 csomagtartójából, esetleg maga az autó fogy el a kísérés közben. A magyar szakaszon Győrben vagy Rajkánál éjszakáznak majd, itt várják őket a veterán zsigulisok, mert ahogy Zoli levelében írja, a motorok fényszóróteljesítménye egy csonkig égett gyertyáéhoz mérhető. A Magyar Riga Motoros Klub június 12. és 14. közt Ausztriába látogat egy csapatnyi lett Rigával és ukrán Verhovinával.
A felkészülés fontos velejárója a tájékozódás. Az útra a lehető legjobban felkészített 2-2,2 lóerős gépek egyikén sincs semmilyen rendszám vagy látható hatósági jelzés, mivel ez nem kötelező Magyarországon, és regisztrációra sincs szükség, csak kötelező biztosítást kell kötni.
Ausztriában viszont rendszámot viselnek az ötvenesek, ezért a társaság levelet fogalmazott az osztrák Bundesministerium für Verkerh, Innovation und Technologie-nek, vagyis az ottani közlekedési minisztériumnak, hogy időben megtudják, mire számíthatnak a határátlépés után.
Három éve nyáron, a szakadó esőben, életemben először vezettem Rigát és Verhovinát. Amikor Árpáddal odacsattogtunk a főbejárat elé, ahol egy tucat különböző típus, Riga 3-asok, és 4-esek, Delták, Minik és két Verhovina, illetve gazdáik vártak minket.
Ezek az ötven köbcentis segédmotoros kerékpárok manapság keveset érnek, mert kevesen szeretik őket és évtizedek óta tudható, hogy a legrosszabb minőségű járművek voltak a KGST országok piacán. Többségüket elbontották, kerti traktort hajtanak a motorjukkal, vagy célba dobnak vele egy motoros találkozón. Ezért lehetséges, hogy míg a Simsonok ára szépen kúszik felfelé, addig a Rigák és Verhók maradtak 10-20 ezer forintos kacatok, és az apróhirdetések ingyen elvihető rovatában is lehet velük találkozni. Aki kismotorozni akar, de nincs pénze, itt talál menedéket és hamarosan barátai is lesznek, ha igazán beszippantja az alternatív valóság, restaurálni fogja a gépét és olyan szép végeredményhez jut, mint Zoli a saját 3-asával. A cikk végül elkészült, a mostaniban szereplő képek is onnan származnak, de az eredeti szöveget itt olvashatják.
A klub egész évben szervez találkozókat és kirándulásokat, folyamatosan csereberélik az alkatrészeket és a tippeket a tagok, miközben nem adósodnak el. Ez tartja mozgásban a közösséget, és hogy nem veszik magukat túlságosan komolyan, van saját életük, nem elfogultak, csak szeretik együtt tölteni az időt.
Sigmundsherbergben márkafüggetlen nosztalgiajárműves találkozót rendeznek, kifejezetten a volt szocialista országok járműveinek részvételével. Ide indulnak majd ők vagy tucatnyian, és remélem, meg is érkeznek. A rendszámtábla és a forgalmi engedély hiánya nem lesz akadály, ugyanis a hosszúnevű szövetségi minisztériumból azt írták nekik, hogy Ausztriában is szabadon közlekedhetnek majd kismotorjaikkal, ehhez érvényes jogosítványra lesz csak szükségük. Ettől függetlenül visznek majd magukkal nemzetközi biztosítási igazolást és felragasztják a H-t vagyis a nemzetközi országjelzést is, illetve nyilván pótizzókészlet is lesz náluk, szükség esetére.
Várhatóan több rendőr megállítja a Rigák és Verhovián menetét, mert arrafelé feltűnő, ha egy közúton közlekedő gépjárművön nincs rendszám. Ez csak Magyarországon nem számít különlegességnek, mert bár itt szintén akad néhány százezer ötven köbcentis robogó és mindenféle kismotor, konkrét és kinyilvánított jogalkotói terv azonban nincs a regisztrációra.
Az ügyben megkérdeztem a Nemzeti Közlekedési Hatóságot is, ahonnan azt írták:
A segédmotoros kerékpárok nyilvántartásba vételére vonatkozó kötelező érvényű nemzetközi előírás nem került elfogadásra. Az egyes tagországok belső szabályzásai vonatkoznak az adott államra.
Néhány sorral lejjebb, pedig:
A forgalmi okmányok kölcsönös elismeréséről szóló megállapodás nem vonatkoztatható a nyilvántartásban nem szereplő okmányokkal nem rendelkező járműre.
Magyarországon a helyzet tehát változatlan, továbbra sem kell rendszám a legfeljebb ötven köbcentis motorokra és robogókra. Ami pedig a nemzetközi túraterveket illeti, mielőtt a rigásokhoz hasonlóan megindulunk a horizont végén túlra saját robogónkkal, rá kell kérdeznünk a célország közlekedési hatóságánál, hogy mehetünk-e. A rigások már jártak Szlovákiában, de nem küldték őket haza, igaz, nem is találkoztak rendőrrel. Ausztriával kapcsolatban többé nincs dilemma, arrafelé szívesen látják a magyar kismotorosokat, ha elég elszántak a hosszú úthoz. Kalandjaikat várjuk, útjukról igyekszünk beszámolni, hátha mások is kedvet kapnak, hogy kertek alatt jussanak el igazán szép helyekre ebben a szezonban, egy ötven köbcentis semmiség nyergében.