Le Visonta: Delírium Racing

Kis "Wicca" Viktória:

Kis Viktória vagyok, motorversenyző. 23 éve láttam meg a napvilágot Kecskeméten. A versenyzők többségével ellentétben a motorozás, mint sport, nem az anyatejjel ivódott belém. Mondhatni elég későn, 18 évesen csöppentem a technikai sportok világába.

Bátyám indíttatására kaptam kedvet a motorozáshoz. 2005 tavaszán ültem először egy 50 köbcentis robogón. Azonnal megfertőződtem. Ekkoriban még mindössze egy ló erejével sáfárkodtam versenyszerűen. Nyolc évig voltam díjugrató, ahol sikerült országos első és második helyeket is elérnem. 2008-ban a robogóról egy nagyobb, 250 köbcentis Kawasakira váltottam. Így ismertem meg későbbi edzőmet, Papp Lászlót, a többszörös gyorsulási bajnokot. Innentől kezdve nem volt megállás. Az első szárnypróbálgatásaim alkalmával már láttak bennem fantáziát, így szüleim, és edzőm segítségével elindult motorversenyző pályafutásom.

2010 áprilisa előtt még soha nem ültem 250 köbcentinél nagyobb motoron, nem edzettem nagypályán, nem mentem 200 km/h felett, és nem fogtam rövid féktávot sem. A hónap végén mégis elrajtoltam életem első versenyén a Hungaroringen, ami a „Dunlop Trophy for Ladies” versenysorozat második fordulója volt. Itt rögtön sikerült a dobogó második fokára felállni. Ebben az évben egyedüli nőként részt vettem a Kawasaki márkakupa sorozatban is. Gyors fejlődéssel a szezon közepére már magam mögé tudhattam az egész férfimezőnyt, s többször is felállhattam a dobogó legfelső fokára.

Sinkó Fábián:

Motoros családban nőttem fel. Édesapám Sinkó György, sikeres magyar gyorsasági versenyző volt, és az én nagy példaképem! Ezáltal én is elég korán kezdtem a motorozást. 4 évesen ültem először motoron, majd 6 évesen indultam az első versenyemen. 14 évesen ismerkedtem meg a Manzel Danival és próbáltam elcsábítani a kétkerekűek világába. Pár motorom bánta, de azóta az egyik legjobb motoros lett akit ismerek. Már csak hobbi szinten űzöm a motorozást, de még mindig teljes szívemből. Imádom!

Bata "Nagyszerszám" Gergő:

Körülbelül 12 éves koromban fertőztek meg a kétkerekűek. 14 éves voltam, amikor megvettem az első motoromat, egy 125 köbcentis endurót, és innentől nem volt visszaút! Nemsokára következett egy 125-ös igazi krosszmotor. Érettségi után elhatároztam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni, és a budapesti MAMI motoros suliba adtam be a jelentkezésemet. Mikor ide kerültem, már volt fogalmam a motorsportról Tarjányi Ádám révén. A sulit el is végeztem, igyekeztem a versenysport felé orientálódni, több-kevesebb sikerrel. Többek közt volt szerencsém az egyetlen világbajnokunkkal, Talmácsi Gáborral is együtt dolgozni. Az iskola után az MW Performance nevű magyar versenycsapatnál helyezkedtem el Laczkó Máté szerelőjeként. Itt részt vehettem egy Moto3-as motor megtervezésében, és gyártásában is!

Én magam ugyan sosem versenyeztem (épp itt az ideje elkezdeni), bár jó pár versenyen részt vettem már, tehát a légkör nem ismeretlen! Innen is az ismeretség a csapat többi tagját illetően. Motorozás szempontjából az aszfalt ugyan kicsit idegen tőlem, ugyanis hobbi szinten krosszozom, de még nem késő elkezdeni!

Molnár "Manzel" Dániel:

Kb. 12-13 lehettem, amikor a barátaim elkezdtek motorozni, és akkor ütöttem be a fejem, hogy nekem is muszáj lesz felülni. Most a közhelyes sztorit kihagyom (robogó, simson, 125), mert teljesen unalmas. Sinko Fábi barátommal mentem először pályára, és a motorozás alapjait is tőle lestem el. 2012-ben kezdtem a versenyzést az MW Performance versenycsapatában. 2013-ban ültem át Apriliára egy fél magyar bajnoki és egy Mami kupa erejéig, ahol mindig sikerült dobogós helyezést elhozni, és a mezőny elejében motorozni. Ennek köszönhetően 2014-ben egy teljes éves IMRC szereplés volt a jutalmam a Next Generation Hungary színeiben, ahol szintén sokat fejlődtem, és sikerült dobogóra állnom. Idén sajnos egy sérülés miatt nem tudok érdemben részt venni semmilyen bajnokságban, úgyhogy a Le Visonta versenyen kell odatennem magam.

Andriska Pál:

Én magam nem rég motorozom, viszont nagyon megfogott ez a légkör, és az egész buli! A csapatban én nem pilótaként vagyok jelen, hanem a sajtós szerepét töltöm be. Tulajdonképpen tőlem indult ki ez az egész, hogy induljunk ezen a versenyen. Megláttam a cikket, és azonnal elkezdtem toborozni a csapatot, ami úgy gondolom sikerült is.

Motor terén egyelőre ott tartunk, hogy Sinkó Fábián által felajánlott Aprilia Scarabeoba lehelünk életet (motorhibásan pihen körülbelül 15 dobozban), vagy egy csodálatos Aprilia Amicot szerzünk be. Jövő hétvégén kiderül.

Delírium Racing a Facebook-on.