Győzelem vagy halál

Le Visonta: a Totalbike Pitonjai

2015.07.06. 18:41

Pont mi lennénk azok, akik a nem toljuk végig a saját bulinkat? Hát nem! Összeállt a Totalbike robogós versenyalakulata.

A Le Visonta eredetileg teljesen háztáji projektnek indult, amolyan házi versenynek találták ki. Azért a többes szám harmadik személy, mert az ötlet bőven előbb megfogant, mint hogy a Totalcarnál kezdtem volna dolgozni. Aztán valahogyan előkerült, nyúztuk, rágtuk, és végül arra jutottunk, hogy ez úgy lesz az igazi, ha bárki részt vehet rajta. Szó szót követett, az ötletből projekt lett, és megszületett a kiírás. Azóta is sokat variáltunk, most sincs még minden kész, az viszont az első másodperctől kezdve eldőlt, hogy mi is részt veszünk rajta. Díjazáson kívül, de a szabályokon belül, mert olyan nincs, hogy pont mi maradjunk ki ebből az őrületből.

Rövid variálás után összeállt az alakulat: Vályi Pista az első perctől üvöltött, hogy már pedig neki helye van a csapatban, és ha kell mindenkinek eltöri a lábát, de neki ott kell lennie a rajtrácson. Bár némi kamaszkori motoros huligánkodáson kívül nincs sok motoros tapasztalata ("tépte már le rólam a fármert rózsabokor, amikor az Apriliámmal verettem"), de egyrészt van zárt pályás versenytapasztalata, másrészt többször volt Le Mans-ban. Jelenleg amolyan csapatkapitányi pozíciót tölt be, rendet tart és koordinálja a felkészülést. És kétgyermekes apaként úgy bírja az éjszakázást, mint egy goás bagoly. "Estem úgy, hogy a számba került a benzin, apám mosta ki a gyomrom" - mesélte büszkén Pista.

Stump András is első perctől kezdve bársonyfoteles helyet bérel magának a paddockban. Ő például ment már versenyen, nagyon jól ismeri, milyen érzés az árokban kikötni, ráadásul olyan szépen el tudja mesélni, hogy a főnök is megnyalná az elgörbült telószárakat! Ráadásul Bandi nemcsak motorozni tud, hanem szerelni is: 24 óra az bizony 24 óra, ha beüt a ménkő, akkor ott magas fokú kreativitásra, és a rendelkezésre álló technológiák tökéletes ismeretére van szükség. Bandi pedig olyan szépen tud szerelni, hogy Novoth Tibi is szó nélkül felvenné a műhelyébe.

A harmadik pilótánk helye bizonytalan volt: eleinte Zách Danit próbáltuk a csapatba édesgetni - baromi sokat motorozott már, kitartó és nagyon durván bírja a fáradtságot. Lényegében bármikor, bármeddig kibírja a nyeregben, ráadásul elég kicsi a légellenállása, ideális lett volna, de végül csak a sajtós szerepét vállalta. Helyette Göbölyös Motordoktor Zsolt ugrott be, aki egy igazi rekordfogás: egyrészt mérnök és fekete öves szerelő, másrészt motorversenyzői múlttal bír: másodosztályban krosszozott és néhány amatőr szupermotó-futammal a háta mögött messze a legtapasztaltabb csapattag. "Írd bele, hogy csak azért vettetek be, hogy szereljen valaki, ha megkotlik a robogó" - legyintett lemondóan Göbi, amikor megkérdeztem, hogy melyik skilljeit polírozzam a bemutatkozóban.

Végül pedig vagyok én, és hát az a helyzet, hogy nagyon nehéz úgy írni magamról, hogy ne tűnjek irgalmatlan köcsögnek, úgyhogy Bandi ír valamit, és úgy tűnök majd irgalmatlan köcsögnek:
Iván az a srác a csapatban, aki csendben van és legfeljebb bólogat, amikor úgy tesz, mintha zenét hallgatna a fülhallgatóban, pedig csak nem akar kommunikálni. Aztán egyszer csak itt terem egy raklap mindenféle Motul-cuccokkal, jön az oké a Red Barontól, hogy mehetünk választani a legújabb konténeres fuvarból, vagy megérkezik a mikuláscsomag a Moped91-től a várva várt alkatrészekkel. Menedzseri zsenialitása viszont csak kellemes mellékhatás, mert igazából ő a nagybetűs motoros közöttünk, aki nap mint nap Csótány nevű csoffadt, beazonosíthatatlan típusú endurójával jár, azzal szállítja az alkatrészeket, robogóval költöztet és állítólag páncélszekrényt is szállított már Németországba egy Honda Dióval. Motoros tudását akkor kezdtem el tisztelni, amikor egy CB125-össel stoppie-zott a fotózás kedvéért, és ez most nem vicc. Amikor igazán nagy bajban leszünk, őt fogjuk előhúzni a hálózsákból, hogy fussa meg a körrekordot, de azonnal.

És hát igen, voltunk a Red Baronnál, és a frissen érkezett konténeres robeszokból kiválasztottuk az őrületes Le Visonta versenygépünket. Ez óriási lehetőség volt, hiszen ezeket a japán importrobogókat a bevizsgált és felkészített motorjaikkal ellenben nem hirdetik sehol, hanem nagykereskedésként szórják szét őket árverés útján - ha valaki rákívánna a témára, keresse bizalommal őket.

A robogókat egyébként két csoportra osztják: szervizeltre és nem szervizeltre, mi az utóbbiakból csemegéztünk Bandival. Erős prekoncepciókkal érkeztünk a helyszínre, a válogatás során három jelöltet rángattunk ki a tömegből, amiből kettőt be is sikerült indítani, majd néhányszor megkerülve a háztömböt levontuk a következtetést: aminek az elején a legkevesebb bizalmat szavaztuk, messze a legjobb volt. Így hát elhoztuk a Honda Dio ZX-et, és nekilátunk a felkészítésnek, mert 24 óra a Le Visontán, az minden lesz, csak sétagalopp nem. Inkább mi térdeljünk le, mint a technika.

Moped91 Motul