Az élet sem igazságos
Le Visonta 2016: Motor Trade
Nem bírták ki, hogy ne igazoljanak egy top ligás tagot. Jövőre mi lesz, valaki lehozza Talmácsit???
A Motor Trade-es srácok már egy ideje itt ólálkodnak a Totalbike körül, ők ugyanis a használt rovatunk fő beszállítói. Ettől még persze nem kerültek volna be a versenybe, kőkeményen kiülték és végigkattintották a nevezési procedúrát. A négy versenyzőjükből hármat már láttam motorozni, és nem félnek a gázkartól. Ugyanakkor Le Visontán a gyorsaság csak fél siker, tavaly például a profikat felvonultató alakulat mindössze a 15. helyig jutott csak.
Tavaly már a bemutatkozók olvasásakor rájöttünk, hogy kár volt a versenyt kihagyni, de a cég akkor még csak a szárnyát bontogatta, így nem fordítottunk kellő energiát a nevezésre. Idén megbíztuk egyik csapattagunkat, hogy a nagy napon a monitort kell bámulnia, és történjen bármi, onnan nem mozdulhat el. Az első napon sajnos győzött az éhség és a büfébe való kirohanás 5 perce alatt megjelent nevezésről lecsúsztunk. Második alkalommal már felkészültebben álltunk neki, semmit nem bíztunk a véletlenre, tábori konyhával, Toi Toi WC-vel és köpőcsészével ültünk le reggel a monitor elé, és addig el sem mozdultunk, míg meg nem kaptuk a visszajelzést a sikeres regisztrációról.
Csapatunk gerincét Rafi és Totya adják, akik az egyetem óta ismerik egymást, és a csapat nevét adó céget is viszik. Közel 100 000 km-t motoroztak már együtt, bejártak 3 kontinenst és 30 országot. Hozzájuk csatlakozott Péter és Ricsi, illetve csapatunk sajtósa, Niki, aki az umbrella girl szerepét is betölti majd, de bízunk benne, hogy szakácsként is helytáll majd.
Rafi 11 évesen kapta első motorját, ami a szovjet motorkerékpár-ipar büszkesége, egy Mini Riga volt. Ezen, illetve az ezzel párhuzamosan futtatott Romet Kadetten tanulta meg a szerelés alapfogásait, aminek köszönhetően sötétben, lámpa nélkül képes sercegően forróra hajtott hengerben, kesztyű nélkül gyertyát cserélni. Ennek a tudásnak eddig semmiféle hasznát nem vette, de talán majd a versenyen fordul a kocka. A motorozás azóta is szenvedélye, garázsában számtalan európai és japán motor fordult már meg 50-től 1300 cm3-ig, túrától, szupersportig. Az állandóságot csak a Riga képviseli, mely évtizedek óta úgy feszít a helyén, mint a zuhatagból kiálló sziklaszirt.
Totya a motorozást 20 éve kezdte, végigjárta a szamárlétrát a kétütemű egyhengeresektől a 200 lóerős sportgépekig. Olyan messzi tájakon is a nyeregben ült már, mint Dél- vagy Észak-Amerika, indult a Bamako Rally-n, most épp a világ körüli útját tervezgeti. Versenyzői múltja egy forró nyári délelőtt kezdődött egy Aprilia RS250 nyergében a kecskeméti gokartpályán, majd aznap véget is ért, mikor a világhírnévről dédelgetett édes álmából a baleseti sebészeten ébredt keserű valóságra, törött könyökkel és kulcscsonttal. Hat nyelven beszél, így egy sikeres versenyt követően a külföldi ajánlatokat ő fogadja majd.
A csapat legkisebb rutinnal rendelkező tagja Péter. Bár motorozásbeli hiányosságait határtalan lelkesedéssel pótolja, egy esetleges kudarc esetére előzetesen is őt neveztük ki bűnbaknak. Pétert is hamar megcsapta a kipufogógáz illata, de némi robogózástól és alkalmi endurózástól eltekintve csak 3 éve kezdett el komolyabban motorozni. Azóta bejárta a Balkán-félszigetet, Erdélyt, idén pedig Nyugat-Európa került a visszapillantójába.
Csapatunk negyedik, leggyorsabb tagja Ricsi. Névjegyét már több nemzetközi versenysorozatban letette, szlovák bajnok volt speciál 125-ben, többször volt pontszerző SBK Superstock 600-ban, jelenleg EJC-ben megy, ahol már dobogós helyezéseket is szerzett. Tudjuk, nem fair ilyen versenyzővel rajthoz állni, de az élet sem igazságos. Ricsit fiatalos lendület és bizonyítási vágy hajtja, ezért szinte borítékolható, hogy pályára lépését követően már fél órán belül akkorát esik majd, hogy csomót köt a robogó vázára.
Sajtósunk és mindenesünk Niki, aki még csak most ismerkedik a motorozás világával, ezért bármennyire szerettük volna, még nem sikerült robogóra ültetnünk. Bízunk benne, hogy még a 23. órában is tartja bennünk a lelket és kiváló főztjével testünket is formába hozza majd. Azon csapatokat, akik nem előznek meg minket, marhapörkölttel és palacsintával várja a boxban.
Robogónk típusa egyelőre titkos, a verseny napjáig nem is kerül nyilvánosságra. Lehengerlő típusismeretünkkel olyan járművet sikerült a versenyre találnunk, amire senki nem számít, ezzel jelentős előnyre szert téve a többi csapat előtt. A motor feszegeti a kiírásban leírt feltételek határait, ám azoknak mindenben megfelelve repít majd minket a visontai aszfaltcsíkon. A történet eddig hasonlóságokat mutathat a Nissan tavalyi Le Mans 24-en indított száguldó pélójával, ám reményeink szerint a végkifejlet közel sem lesz annyira csúfos.