“Majd megint megyünk körbe-körbe”
Totalbike24: Team 24H
Évekkel ezelőtt ebédszünetben, az iroda előtt parkoló motorokat bámulva találgattuk: vajon melyik kolléga hajtja ezt vagy azt a gépet? A sok makulátlan, csilli-villi bringa között volt néhány fura darab is, amin megakad a műértő szempár.
Tavaly a 18. helyre este be, vagyis hat körre végeztek a Totalbike háztáji csapata mögött, elképesztően nyomasztó volt a tudat, hogy ha nem lettek volna nekik is műszaki gondjaik, vertek volna minket. Idén eredetileg a B-csapatuk Elemi Bikers néven jutott be, aztán várólistáról bekerült a Team 24H-is, a végén ezért összeolvadtak, és a jól bejáratott néven folytatják, de ezt elmagyarázzák érthetőbben a bemutatkozóban.
Megvan az, amikor az iroda folyosóján szembe jövő kolléga bal cipőjén messziről kiszúrod a fényesre kopott foltot, vagy épp egy kis olajpacnit? Közben bevillan: övé lehet az a bontóból szökött sárga Hornet? Vagy azt az RF-et hajtja, aminek csak a szélén kopott le a gumi? Persze ha január közepén látsz meg egy pacákot motoros ruciban, rögtön tudod, hogy a Transalp gazdája. Nem meglepő módon jól megtaláltuk egymást. Jöttek a meló utáni esztergomozások, külföldi túrázások, endurós sárdagasztások, tavaly pedig beköszöntött az 50-es robogós korszak is.
A Katana, amit megvételkor az eladó sem bírt beindítani, szépen szolgálta végig a tavalyi versenyt, pedig Gépátvétel Gábor nem sok jóval biztatott bennünket a jószág megbízhatóságát illetően. Na jó bevalljuk, oltári mázlink volt: a hazaút 12. kilométerénél atomjaira szakadt a hajtás. Igen, lábon vitte Joci Ceglédre, a hazautat pedig Tamás vállalta be. Idén viszont nem bízzuk a véletlenre, sokat tanultunk tavaly: lesz több tartalék alkatrész, szakszerűbb tankolás, erősebb háttérország.
Szinte mindannyian szoftvermérnökök vagyunk, de akad hardveres tag és igazi, rajzolni tudó mérnökember is (üdv a csapatban, Andris!). Ennek ellenére még mindig nem automatizáltuk le a nevezési kiírás keresését, tavaly is és idén is ott ültünk a böngésző előtt. Éjféltől. Tavaly működött, idén viszont lecsúsztunk a gyorsasági-egyenes ágon való bejutásról. Maradt hát a sorsolás miatti izgulás. Az egyik csapatunk elsőként lett kihúzva a sisakból, a másik sajnos benne maradt. Az utolsó pillanatban viszont egy visszalépőnek hála ők is bejutottak, de már késő volt a másodikkal is felkészülni. A válságstáb döntött: egy, közös csapattal megyünk tovább az eredeti néven.
Csapat:
Andris: Pilóta, szerelő, a Transzfogarasi egyik bal visszafordítójában született.
A Stelvio-hágón nevelkedett Malaguti kentaurok között. Alfele HSS acél, vére 10W40-es.
Km-órája fél éve nem működik, mondván: "Én hallom, hogy mennyivel megyek!"
Kedvenc endurós mottója: "Ha baj van, adj egy kis gázt, ha nagy baj van, nagy gázt."
Balázs: Műértő, főszerelő, szakács, 14 éve kezdett el robogózni, ma egy XX-et kerget. Sajnos nem versenyezhet, de motort szerelni és főzni is szeret. Ahogy tavaly, idén is segíti a csapatot a felkészüléstől a verseny másnapjának napfelkeltéig – délben várja egy 10 órás repülőút.
Joci: pilóta és szerelő. Csapaton belül jegyzi a leggyorsabb kör, valamint a legtöbb megtett kör címeket egyaránt. Idei személyes célja a csapat számára bezsebelni a nem csak megtisztelő, de rendkívül kívánatos "Utolsótól eltérő rajtpozíció" címet is. Cingár gyerek, mégis bizonyítottan képes egy verseny alatt testtömege 6%-át elveszíteni. Ettől gyorsul. Idén, hogy nyugodtabb szívvel zakózhasson, beruházott egy bőrmotyóba. Vigyázat, marhabőrbe bújt farkas közeleg!
Laci: pilóta és szerelő, XX-szel motorozik, viszonylag sokat (évi 20 ezer kilométer). A tavalyi évben próbált egyszerre főszervező és versenyző is lenni, sajnos előbbi az utóbbi rovására ment. Most egy kiváló ember kiváló szakértelmére bízta a paddock körüli dolgaink intézését (köszi Sige!), és megpróbál csak a verseny-segédmotorkerékpárra és a pályán nyújtott teljesítményre koncentrálni. Cirka 92 kilójával ő versenyzőink között a legnehezebb, de fogadkozik, hogy a nagy napra teljes ruházattal is bele fog férni 90-be. Még egy fogkőeltávolítást is beiktatott a verseny előtt 2 nappal a szent cél érdekében.
Sige: t ábormester, szervező, sajtós, DJ, titkárnő, csapos, motoros terapeuta, nyakmasszőr.
“Hogy a többieknek csak a versennyel kelljen törődniük”. Szingli, 185 centi, szereti a szépen strukturált táblázatokat, kedvenc színe a rózsaszín.
Tamás: versenymérnök, szerelő, tartalékpilóta. Igazából régebb óta motorozik, mint nem, erősségünknek is a sok motorozással töltött időt tartja. Eredetileg ő a csapat szerelője, de még arra is sor kerülhet, hogy beáll versenyezni, ezért sokat edz, fut és egyhuzamban motorozik. Kedvenc motorozós helyszínei Dobogókő és a Kékestető. A sok megtett kilométert Simson és Honda járműveknek köszönheti.
Valentino Zsotti: pilóta, szerelő, operatőr, vágó, hangmérnök. Gyerekkorában egy Vihar csónakmotor csapta meg benzingőzzel. Azóta ha hasonlót érez, azonnal magasabb fordulatszámra pörög, valószínű ezért sem akar megszabadulni változó szelepvezérléses banditájától, aminél sűrűbben nyúl a karburátorhoz, mint a gázkarhoz. Mivel a ruházata többet nyom mérlegen, mint ő maga, ezért a testsúlyából eredő előnyét tudatlanságával kompenzálja. Zsenialitását az is megmutatja, hogy negyedik szülinapja után nem sokkal megszerezte a "B" kategóriás jogosítványát, majd tizenhat évvel később, alig 8 évesen részt vett élete első motoros versenyén. "Idén gyors pálya lesz, ezért powerslide-ot csak külső íven előzésnél használok majd."
