A darálóban mérges, kemény emberek vannak

Csapatbemutatkozó: Petrol Circus

2019.06.05. 13:08

Ha az ember nem figyel oda, belekerül a darálóba és az egész élete egy szélhámos időnyerésről szól. Időt kell nyerni az iskolában, a tábla mellett, a következő csekknél, vagy a munkahelyre menet, amikor sosem későn, csak mindig a legideálisabb városi forgalomra számítva indulunk el.

Az újonc csapatoknak mindig örülök, jót tesz a versenynek a vérfrissítés, ráadásul az újak mindig izgalmasak, mert nem tudjuk, mire számíthatunk tőlük. Erről a csapatról némileg több infóm van, mint ami a bemutatkozóból kiderül, például igazoltak gyors embert, akinek igazolása van arról, hogy gyors, és számolgatni kellett az éveit, hogy elmúlt-e már eléggé a licensze, de ettől függetlenül tippelni sem tudok, hogy hol fognak végezni. A duma viszont jó, érdemes olvasni. - Zombi

És a stressz miatt mi történik? Hibázunk. Dadogunk a vármegyerendszerről kémiaórán, magunknál jóval erősebb embertől kérünk kölcsön, és belekeveredünk útközben egy spontán KRESZ-kongresszusba, mert mindenki siet, de arra még van ideje, hogy megálljon, kivegye saját részét a paragrafus értelmezésből - bolhapiacos szamurájkarddal, vagy gyári toyotás szerszámkészlettel.

Valahol meg kell húzni a határt, ha nem akarjuk az egész életünket zsákmányállatként leélni, magyarázkodni, sietni. Tegyük fel a kérdést, mi az igazán fontos? A darálóban mérges, kemény emberek vannak, akik nem ismerik a tréfát.

Ki kell ugrani a mókuskerékből, és hagyni,hogy  a dolgok oldódjanak meg maguktól. El kell dobni a karóránkat, mint Peter Fonda a Szelíd motorosok elején, annál a mai szemmel már kicsit erőltetett és rosszul hangsúlyozott vágásnál. De a lényeg, hogy hagyjuk el a stresszt okozó időt.

Néhányaknak feltűnhet, hogy még egy szó sem esett azokról az emberekről, akiknek ez a bemutatkozó posztja. Reméltem, ezt nagyon sokáig el tudom húzni. A múltkor is irigykedve néztem azt a riportot, amelyben az alany percekig beszélt levegővétel nélkül, összefüggően, ennek ellenére nem tudtam volna összefoglalni a mondandója lényegét, vagy egyáltalán azt, hogy miről beszélt. A tervem nem sokban különbözik. Térjünk a tárgyra.

Bemutatkozást írni rettenetesen nehéz, ha az ember nem tudja, kiket kell bemutatni. Mivel nem volt időnk. Sietni kellett. Most elkezdhetnénk ezen idegeskedni, meg amúgy még robogó sincs igazán. Mint minden ilyenfajta nyomás alatt, most is úgy döntöttem: elhajítom a karórát, különben csak saját magunkat emésztjük föl, teljesen feleslegesen. Sosem találkoztam a csapattagokkal, ezért megbeszéltük, hogy én leszek a legalkalmasabb ember arra, hogy bemutassak mindenkit.

A csapat minden tagja – mivel más választása nincs – igen hatékony. A pilóták közül emlékeim szerint mindenki szeret motorozni. Ha mégsem, most lesz ideje arra, hogy megkedvelje. Attila nehéz. Zoli könnyebb nála. Gábor ducatis. Én pedig nyugodt vagyok. Azért, mert tudom, hogy minden elénk gördülő problémát megoldunk, és meglepetést okozunk eredményeinkkel mindenkinek. Kár volna leírni még minket, ugyan úgy tűnik, kicsit összeszedetlen a csapat, de nem tétova, és nem visz be hibát kapkodással a folyamatba. Itt mindenki célszerszám, amely pontosan csinálja a rábízott feladatot.

Most, hogy ezt leírtam, egyre inkább hiszem, ez jellemez minket, de nem vagyok egészen biztos benne, említettem: még nem láttam őket. Bízom az emberismeretemben. Már a múltkor is, amikor a teszkóparkolóban egy néni átkúrt egy százassal a bevásárlókocsi-cserénél, valami gyanús volt a mozgásán, leginkább, ahogy ott őgyelgett a kocsis emberek között, ami azonnal feltűnt nekem, bár egy kis spéttel, amikor már felszívódott a helyszínről.

Ja, igen. A robogó. Azt úgy vettük, hogy nem láttam, csak telefonon beszéltem egy emberrel, akivel megígértettem, hogy jó. Még nincs nálunk, ez amolyan meglepetés lesz mindenki számára. Pénzt is előre utaltam. A dolgok majd úgyis megoldják magukat. És a legfontosabb az, hogy jól érezzük magunkat, minden más időpazarlás.

Mivel nem tudom, ki hogyan néz ki, híres színművészek fényképeit raktam be a nevek mellé, attól függően, hogy milyen személyiség jött át, amikor beszélgettünk. Messengeren. Így mindenkinek könnyebb lesz, mert jobban be tudja mutatni őket egy ismerős arc. E célból különös gondossággal válogattam a nagyobbnál nagyobb tehetségű művészeket. 

Ezek a képek feleannyira komolyak, mint az emberek a darálóból, akiket jellemezni próbálnak.

Attila: épp kedvenc elfoglaltsága közben. A hárompászmás kötéllel átfont deszkára térdrogyasztva, elszántan néz.

Zoli: nem szereti, ha megbámulják, vagy ha túl közel mennek hozzá. Ne csapjon be senkit a kemény külső, az út mellett elhullott macskatetemek feldúlják.

Gábor: direkt tartja szakszerűtlenül a géppuskát, mert szerinte a kézitusa őszintébb.

Ági: a sajtós. Ezért lesz külön szakácsunk.

Magamról van képem, de nem akartam kilógni a sorból.

Egy valamire való prezentációban mindig van grafikon. Amiben nincs, az szar.

Kövesd őket Facebookon!

Támogatók: