Eddig az összes TB24-et ők nyerték meg
Csapatbemutatkozó: Big Hero4 SPD Racing Team
Úgy van ez, mint a hosszú távú kapcsolatokban, azt mondják, hogy az 5. év az első buktató. Ekkorra válik megszokássá, ami addig újdonság volt. A tavalyi verseny után mi magunk sem gondoltuk volna, hogy idén is akarni fogjuk újra.
De már megszoktuk, hogy a nyár egy bizonyos szakaszában mindenki idegbeteg, senkihez nem lehet hozzászólni. Szinte hiányozna a hőség, a sátor és a nemalvás, meg a lábon kihordott infarktusok sora. Megszokásból tehát, újra odaállunk.
Igazából nehéz úgy írni négyükről, hogy ne tűnjön elképesztően beképzeltnek, mert ők nagyon nem azok. Sőt. Nem szeretnek szerepeli, bár jártak az RTL Klubnál a Reggeliben (utólag is elnézést kérek, hogy berángattam őket, szörnyen kínos volt az egész, sorry - Zombi), és a Gyuri az égéstérben is beszélgetett már, mégis kiürül a sátor, ha bejön egy stáb kamerával. Vagy épp alszik mindenki...
Nem gondolják, hogy nincs náluk jobb, és nem is akarják istenként ünnepeltetni magukat. Idén csak élvezni akarják és a legjobbat nyújtani.
Civilben mindenki szerelő, ki ezt, ki azt szerel. Van, aki családos, más meg nem, és alapvetően egyetlen dolog különbözteti meg őket másoktól: nyertek Totalbike24-et. Négyet.
A csapat összetétele ugyanaz maradt:
Miki, aki igazi versenyveterán és idén harmadjára fog rajthoz állni. Nagyon tapasztalt versenyző, igazán szerencsésen keveredik benne a hidegvér és a teljes elborulás, ennek nagy hasznát veszi a pályán.
Csabi, aki egyelőre tartja a pályacsúcsot, ami a személyes körrekordja is. Tavaly óriásit ment a végén, az utolsó percig versenyben volt. Szinte az összes legjobb idő az övé meg a legnagyobb esésünk is, annak a nyoma még mindig megvan.
Tomi, aki mára már az enduro vonalon is megfertőződött a csapat legfiatalabbja, de annál lelkesebb. Úgy tud esni, hogy senki nem veszi észre, és piszok jó időket jegyez. Nagy szerepe van a motor szerelésében, és a családja biztosította tavaly, hogy ne haljunk éhen.
Gyuri, aki a csapatkapitányunk, szervez, intéz, beszerez, szerel és nem utolsó sorban nagyon jó versenyző is. Ott van még a tesója Peti is, akinek igazán sokat köszönhet a banda. Tavaly annyiszor húzta ki a motort a szarból, hogy ha ő nincs, nem kerül fel a 2018-as évszám a koronára.
Az eddigi versenyek közül egyetlen egyszer mentünk nyerni. Tavaly. Azt nagyon akartuk. Volt is iszonyú küzdelem, és emberfeletti meccsek. Annyit izgultunk, mint előtte 3 versenyen sem. A motorról nem is beszélve, ami olyasmiket produkált, amik maximum a szerelőnk rémálmaiban történhettek volna meg. Például így nézett ki a motor rajt előtt:
Tavaly megírtuk a verseny végi beszámolónkat igen részletesen, ez volt az:
Az idei év más mint a többi, más a hangulat, mindenki nyugodt, a motoron még csak egy valaki ült idén, de legalább a gumi időben megjött hozzá. Annyit biztos beleteszünk, mint tavaly, ami nem lesz kevés, de már bekerültünk a Totalbike történelemkönyvébe, az egy főre jutó kupáink aránya kielégítő. Idén lehet, hogy kipróbáljuk milyen másnaposan menni az időmérőn.