Rossin a Viagra sem segített

Jó ideje nem vártunk ennyire nyugodtan MotoGP nagydíjat, mint a misanói fordulót. Nyugodt, megszokott kerékvágásban történt minden, két hét szünet, és még az időpont is azonos volt a korábbi években megszokottal. A folytatás sem volt idegtépő, szerencsére, a két, megszakított osztrák futam után most viszonylag csendben zajlottak az események. A verseny eleje, mondhatni tisztelettudó volt, viszont ami az utolsó néhány körben következett, azért tartogatott némi izgalmat.

A legnagyobb gondot talán mindenki számára az okozta, hogy a pályát újraaszfaltozták, amelynek köszönhetően a tapadás ugyan megnőtt, viszont a finisheres minden bizonnyal rosszul állította a magassági pontokat, mert a burkolaton több helyen erős deformáció jelentkezett – „huplis” lett – amely leginkább a V4-es blokkal induló motorokat hátráltatta. Ennek okát egyelőre nem tudjuk, azt viszont igen, hogy panaszkodott mind a Ducati, mind a Honda, mind pedig a KTM.

Különösen érdekes azért is, mert ők a korábbi, nyáron megtartott misanói teszten részt vettek, szemben a Yamahával, akinek versenyzői ezt külön a gyárnak is felrótták a versenyt megelőző sajtótájékoztatón.

Quartararo és Rossi elmondták, nem értik, hogy a tesztelőnek szerződtetett Jorge Lorenzo miért nem dolgozik. Tény, a mallorcai inkább vásárol sportautókat és Philipp Plein cipőket, de a mellőzését sokan mégis annak tudják be, hogy komolyan lobbizott a Ducatinál a visszatérését illetően, a japánok pedig érthető okok miatt csalódtak benne, és nem akarták átadni számára tesztelésre a legújabb fejlesztéseket. A Yamahák ennek ellenére mégis domináltak az edzésen, és ez volt a pillanat, amikor sokan azt kezdték feltételezni, eddig csak altattak, és valamit teszt nélkül is nagyon jól tudtak, és valamiért könnyebben alkalmazkodtak az új aszfalthoz. Bár Misano eddig sem ment rosszul nekik, hiszen tavaly ugyan Márquez megnyerte a versenyt, mögötte viszont a négy Yamaha ért célba. Érdekes megemlíteni, hogy azt a versenyt több mint húsz másodperccel lassabban teljesítették, mint a tegnapi futamot.

Egy valamit viszont nem szabad figyelmen kívül hagynunk. Egyedül Rossi és a VR46 akadémia versenyzői voltak azok, akik függetlenül a hivatalos tesztektől, a lehető legtöbb kört teljesítették a pályán. Igaz, ezek nem a versenymotorral történtek, Rossi és Morbidelli mégis adhattak olyan információkat a gyárnak a pálya állapotáról, melynek köszönhetően azok akár fel is készülhettek. A verseny végeredménye ezt szintén alátámasztja, hiszen a Rossi akadémia versenyzői brillíroztak mind a Moto2-es, mind a MotoGP futamon, és hogy őszinték legyünk, némileg lépéselőnyben voltak Misanót illetően a többiekhez képest.

Apropó Misano, a hely, ahol azért történtek furcsa dolgok. Például, hogy a MotoGP történetében először távol kellett maradnia versenyzőnek, koronavírus fertőzés miatt. Ő pedig pont az a spanyol Jorge Martin volt, aki a Moto2-es bajnokság második helyén állt Rossi féltestvére, Luca Marini, és pontegyenlőséggel a szintén olasz Enea Bastianini mögött. Persze senki ne gondoljon a dolgok mögé túl sokat, mert a pozitív tesztet maga Angel Charte, a MotoGP egészségügyi igazgatója jelentette be. Bevallom, nem értem, hogy a spanyol szakember miért nem szerepel többet, a két perces interjút eddig vagy hatszázszor néztem vissza, hangja és dallamos beszéde egyenesen művészi magasságokba emeli, egy vérbeli verbális flamenco táncos.

Misano második érdekessége pedig az volt, hogy a pandémiás időszak első olyan versenyét futották, amelyen nézők vehettek részt. Támadás persze senkit nem ért emiatt, mégis akadtak olyan hangok, akik a Rossi-lobbinak tulajdonították az egészet. Elvileg tizenötezer főt engedhettek volna be a szervezők, vasárnap végül tízezer ember foglalt helyet a lelátókon, és ha jól érzékeltem, ezúttal már némely meghívott újságíró is a helyszínről figyelhette az eseményeket.

De térjünk át a kissé gyakorlatiasabb kérdésekre. Az elmúlt futamok során szinte alig volt verseny, amelyen a V4, valamint a sornégyes blokkal induló gyártók esélyegyenlőséggel álltak volna rajthoz, ezt pedig legtöbben a megváltoztatott tapadási felülettel bíró gumik számlájára írták. A nagyobb tapadási felület elvileg mindenkinek kedvezhet, de a gyakorlat mégsem ezt mutatja. Legutóbb a brit Superbike bajnokság – az idei évtől a bajnokság résztvevői szintén módosított, nagyobb tapadási felületet biztosító Pirellikkel versenyeznek - egyik meghatározó egyénisége és topversenyzője, a ducatis Tommy Bridewell tért ki a problémára, és rávilágított arra a közhelyre, hogy a nagyobb tapadási felület miatt szinte az összes tavalyi beállítás ment a lecsóba, és gyakorlatilag teljesen a nulláról kezdték a szezont. Ez pedig teljes mértékben igaz lehet a MotoGP mezőnyére is.

A fentiekre alapozva született nemrég egy igen érdekes podcast beszélgetés, melyben a MotoGP mindentudó szakírója, Neil Spalding is szerepelt, és megosztotta elméletét a Yamaha blokkok túlmelegedését illetően. A brit szakember véleménye szerint a gyárnak a megnövekedett tapadási felület miatt akadtak gondjai, ezt pedig villaszögállítással orvosolták. Ez viszont a hűtés kárára ment, amely vezetett a túlmelegedéshez, így amikor a szenzációs pole pozíciót futó Maverick Viñales oldalburkolatát bontani kezdték a szerelők a rajtrácson, sokkos állapotba került mindenki.

Szerencsére nem volt semmi komoly, legalábbis a hivatalos információk szerint, a spanyol mégsem tudtam átmenteni formáját a versenyre. De nemhogy ő, még a világbajnoki címre aspiráns, jövőre gyári motorral versenyző Fabio Quartararo sem. A francia a kvalifikáción jól szerepelt, de a versenyen csapnivalóan motorozott, és kétszer is bukott. Bár sokan úgy vélik, nem kizárólag a versenyző vezetési hibájának volt betudható. Simon Crafar, a paddock kommentátora úgy vélte, hibás döntés volt kemény első gumival kezdeni a versenyt. Az új-zélandi, bár gálánsan mentette a franciát, nagy butaságot mégsem beszélhetett, mert a Michelin főnök, Piero Taramasso is megerősítette a futam előtt, hogy a kemény első gumit választó versenyzőknek jobban kell ügyelniük az első néhány körben. Az okokat nem részletezte, de Quartararo később azt nyilatkozta, az vezetett a bukáshoz, hogy Viñales mögött túlhevült az első abroncs.

Állítólag Rossi is ettől félt, és döntött emiatt az utolsó pillanatban a médium keverék mellett, bár a rajt előtt néhány perccel a szél is fújni kezdett, ami sokak szerint extra hűlést eredményezett. Ugyanakkor a fentieket teljes mértékben megcáfolja, hogy a futam utáni interjúk során Paulovits Imre kérdésére válaszolva, a szintén kemény elsőgumit választó Morbidelli megerősítette, hogy szinte alig volt különbség a médium és a kemény keverékű első abroncsok között. Bár Morbidelli válaszától függetlenül tény, hogy ő rajt-cél győzelmet aratott, ennek köszönhetően szinte végig a saját tempójában motorozhatott, nem tartotta fel senki, így a gumi képes volt megtartani az optimális hőmérsékletet. A lényeg talán még abban is rejlett, hogy míg a sornéggyel induló versenyzők hátra médium keveréket, addig a V4-est használók puhát tetettek.

Az eredményekre a fentiek alapján pedig talán már önök is rájöhettek. Franco Morbidelli egy fantasztikus motorozással élete első futamát nyerte a királykategóriában, amely különösen nagy szenzáció, mert hét éve még a Superstock Európa bajnokságban nyert itt futamot a hatszázasok között. Ezzel a múlttal pedig lehetne akár marslakó is a tenyésztett versenyzők körében. A második helyen pedig az a Pecco Bagnaiai ért célba, akinek súlyos lábsérülését követően ez volt a visszatérő nagydíja, egy öthetes kényszerpihenőt követően. Bagnaia egyébként mankóval közlekedett a hétvége folyamán, teljesítménye pedig több mint heroikus, ismerve azt a tényt, hogy a Ducati még a futam előtt nyomás alá helyezte, miután közölték vele, közte és Zarco között fog eldőlni a másik gyári motor sorsa az eredmények alapján. Arra viszont talán senki nem számított, amit Bagnaia az asztalra (aszfaltra) tett. A futamot egyébként csapattársa, Jack Miller kezdte jobban, ő viszont szépen zárkózott fel, olyannyira, hogy még a második helyen haladó mesterét, Valentino Rossit is megelőzte.

A VR46 akadémia versenyzőinek dominanciája sokáig megkérdőjelezhetetlen volt, a Morbidelli–Bagnaiai–Rossi sorrend álomszerű végeredményt hozhatott volna, ha nem jön közbe egy apró hiba. Egy olyan, amelyikkel az egyik korábbi, fentebb leírt állításomat fogom cáfolni. Vannak ugye a V4-es és vannak a sornégyes motorok, és a pályák, melyek nekik kedveznek, és van a Suzuki, akinek szinte mindegy, mert a teljesítménye kiegyensúlyozott, de róluk mégis hajlamosak vagyunk gyakran megfeledkezni. Most is ez történt, és a verseny feléig nyugodtan hittük, ha Rossi nyerni nem is fog, a dobogó könnyedén meglesz neki. Kivéve, akik látták, milyen ütemben közeledik mögötte Alex Rins és Joan Mir. Persze a többség Rinsre voksolt, mint Rossi potenciális legyőzőjére, de a spanyol valahogy mégsem bírt az olasszal, amikor utolérte. Utóbb kiderült, az utolsó hét körben a műtött vállával voltak gondjai, illetve a csapat szólt neki, hogy tegye át a motort a takarékos hármas mappingra, talán a fogyasztás, talán a gumi miatt.

Nem úgy Mir, aki az utolsó körben előbb simán levadászta csapattársát, majd hat kanyarral a vége előtt bámulatos előzést hajtott végre Valentino Rossi ellen. A támadás minden bizonnyal lehetne akár a szezon egyik kiemelt jelenete is, a Rossi iránt szimpátiát érzőkön azonban inkább a csalódottság, mintsem a csodálat lett úrrá, tekintve, hogy történt mindez az olasz legenda hazai versenyén. Ahogy Matthew Birt szakkomentátor fogalmazott, együttérzését fejezi ki Rossi felé, hiszen 426 kanyaron keresztül dobogós helyen motorozott egy olyan versenyen, amely 432 kanyarból állt. Rossi egyébként elképesztően defenzív motorozást mutatott a verseny utolsó harmadában, és olyan féktávokat vett, melyeket még az ifjú legények is megirigyelhettek volna, mégis a végeredmény jól mutatja, ha arról van szó, nincs már bennük egy cseppnyi tisztelet sem. Ami persze érthető, hiszen nyerni jöttek.

A legtöbb kérdés a verseny után mégis arra irányult, mit érzett Bagnaia és Morbidelli, hogy legyőzték Mesterüket. Mindketten elmondták, hogy ez a játék része, és Rossi soha nem kérte tőlük az ellenkezőjét, sőt, nem győzték méltatni, hogy még így is kulcsfontosságú tanácsokat kapnak tőle a versenyek előtt, olyanokat is akár, melyek rá nézve is veszélyesek. A két ifjú elmondta, hogy emiatt különösen tisztelik, és valójában nem is értik, miként képes ily mértékben segíteni. Majd hozzátették, minden bizonnyal a legenda is kap némi inspirációt tőlük, mert a közös edzések során extra motiváció számára, hogy legyőzze őket. Így pedig mindenki fejlődőképes marad, még akár egy negyvenegy éves, kilencszeres világbajnok is.

Rossi és Morbidelli egyébként egyedi sisakfestéssel készültek a hazai versenyre. Míg Rossi sisakján egy óriási Viagra díszelgett, jelezve, hogy számára Misano jelenti a doppingot, addig Morbidelli, Sipke Lee Szemet szemért című filmjéből vett jelenetét festtette sisakjára Aldo Durdival. A film egyébként az egyenlőségről, és a rasszizmus elleni harcról szól, mely témában már korábban is kifejtette álláspontját az édesanyja révén brazil származású versenyző.

A versenyt követő interjúk során kiderült – bár szegény Joan Mirtől kérdezték a legkevesebbet – hogy mindhárom dobogós érett férfiként lép fel, mely jól jellemezte a Dorna törekvéseit a fiatal generáció irányába, lezárva némileg például azokat a kérdéseket, hogy miért van egyre kevesebb esélye akár Scott Reddingnek visszatérni a bajnokságba. A szervezeti felépítés alapján inkább a Moto2-ből merítenék az utánpótlást. Az alábbi rövid példa is jól jellemzi kommunikációs felkészültségüket. Amikor a legendás ravasz róka, Mat Oxley arról kérdezte Bagnaiát, milyen módosítást hajtottak végre a Ducatin – állítottak a motor magasságán, esetleg meghosszabbították a tengelytávot? - hogy ennyire kilógott a többi V4-estől, és magabiztosan tudott motorozni a huplikon – az olasz rafinált módon reagált, és elmondta, hogy másként fékez, valamint előre erősebb rugókat rakatott, de az egészet végülis a VR46 akadémiának köszönheti, amiért ennyit mehettek utcai motorokkal a pályán, emiatt pedig már ismerték a körülményeket. Az utóbbinak persze van némi valóságalapja, ahogy fent is írtam, de nyilvánvaló, hogy szüksége volt még ezen felül is némi pluszra.

A legnagyobb kérdés jelenleg az, vajon mit sikerül a Rossi tanoncoknak átmenekíteniük a következő hétre, amikor a pályán újabb futamot rendeznek? Ehhez jön még egy keddi tesztnap, amelyen a többiek is fejlődhetnek, tovább léphetnek, és csökkenthetik lemaradásukat velük szemben, így nem kizárt, hogy az egy hét múlva esedékes verseny végeredménye már teljesen más lesz.

A Ducati versenytempója végtére nem volt annyira gyalázatos, bár Miller minden bizonnyal többre számított az erős kezdést követően. Doviziosónak viszont iparkodnia és dolgoznia kell, mert Quartararo bukását követően átvette a vezetést az összetettben, így bármennyire is faramuci, és az egyetlen győzelmét leszámítva nincsenek kiemelkedő eredményei, valamint év végén távozik a csapattól, de ha a konstans eredményeket nézzük, igen komoly esélyei lehetnek az év végi címre. Quartararo továbbra is kérdőjel, és bár a tehetsége megvan, azt gondolom továbbra is, mentálisan képtelen feldolgozni, hogy akár világbajnok lehet. A harmadik helyen Jack Miller tanyázik, a negyediken pedig, kapaszkodjanak meg, Joan Mir, és az utánuk következő versenyzők is viszonylag egyben, mondhatni a bajnokság teljes mértékben nyitott.

Valentino Rossi a Petronas Yamahához való átigazolása körül viszont újabb pletykák jelentek meg, és sokan úgy vélik, mégiscsak Dovizioso lehet a befutó, de ezt a hétvégén újfent megcáfolta Razlan Razali csapatfőnök. Az egész hercehurca egyébként is érdekes, és a dolgok háttere minden bizonnyal nagyon összetett, bár a legújabb pletyka soha nem látott gellert adhat az egésznek, amit egyébként Zomborácz szerkesztő úr gondolatmenete is alátámasztott. Eszerint Rossi mindenképp azt szeretné, ha öccse, Luca Marini egy Yamahára ülne, amennyiben feljebb lép a MotoGP-be, ez pedig nyilvánvalóan a Petronas lenne, nem pedig a gyári csapat. Viszont láthatjuk, Luca Marini esélyei egyre nőnek az idei Moto2-es címre, és ha ez megtörténne, már jöhetne is a királykategóriába. Így nem kizárt, hogy a szerződés aláírása esetlegesen Marini miatt nem történt még meg, azt viszont nem tudjuk, ebben az esetben Valentino Rossi milyen motorral versenyezhetne, mert az olasz a hétvégi sajtótájékoztatón ismét megerősítette, nem fog visszavonulni az év végén. Valentino Rossi humorosan elmondta, hogy bár nagyon büszke az akadémia versenyzőre, amikor követte Morbidellit, és Bagnaia is megelőzte, úgy érezte, nem biztos, hogy ez az egész versenyzőképzés túl jó ötlet.

A futamot követő interjúk során megtudtuk még azt is, hogy Viñalesnek a hátsó gumival volt gondja, és semmilyen visszajelzést nem kapott. Noha ő volt az egyetlen, aki a kemény keveréket használta, mégis állította, hogy normál esetben ez semmit nem jelenthetett volna.

A KTM-ek viszonylag szorosan egymás után, a tizedik hely környékén értek célba, de Pol Esprargaro megosztotta az újságírókkal, hogy sem ő, sem a testvére, Aleix, nem tudtak kellőképpen koncentrálni a hétvégi versenyre, mert meghalt a nagyapjuk, akinek a temetésére a futam után azonnal Spanyolországba utaznak. A hondás Nakagami ezúttal csak a kilencedik helyen ért célba, Álex Márquez pedig még a pontszerzésről is lecsúszott, tizenhetedik lett, noha úgy készült, hogy a hétvége során megpróbál bátrabb és gyorsabb lenni. Cal Crutchlow kézműtétje miatt kihagyta a futamot, miután az edzéseket követően az orvosok eltanácsolták a versenyzéstől.

MotoGP San Marino 2020
Végeredmény
1.	Franco Morbidelli	ITA	Petronas Yamaha SRT
2.	Francesco Bagnaia	ITA	Pramac Racing
3.	Joan Mir	SPA	Team Suzuki Ecstar
4.	Valentino Rossi	ITA	Monster Energy Yamaha MotoGP
5.	Alex Rins	SPA	Team Suzuki Ecstar
6.	Maverick Viñales	SPA	Monster Energy Yamaha MotoGP
7.	Andrea Dovizioso	ITA	Ducati Racing
8.	Jack Miller	AUS	Pramac Racing