Tessék keményebbre verni!

Merre tart a magyar custom-kultúra? Van-e saját íze vagy szaga? Vannak-e messziről felismerhető jellemzői? A válasz sajnos nem, és mintha a fejlődés is lassult volna; a munkák igényessége megkérdőjelezhetetlen, de a nemzetközi szinten kiugró egyéniség most hiányzott. Ennek ellenére elismerésre méltó motorok sorakoztak az Építők csarnokában – volt mit nézni benn, bár az idei év csemegéi majdnem mind az udvaron sorakoztak.

A népligeti bevonulás után megannyi fekete lyuk szippantotta el a tekintetet: lendületben levő autóépítőink az udvaron sorakoztak. Már tavaly is érezhető volt, hogy a hazai rodderek nem viccelnek – akik a múlt évi győztes ZiL-t látták, most is számítottak meglepetésre.

A sok matt fekete csótány között szinte világítottak Dunai Tamás VW kasztnihoz passzintott V8-asának lángcsóvái. Az ortodox bogarasok a tuják közé hánytak volna, ennek ellenére kifejezetten formás sziluettje volt az orrmotoros street rodnak. A zsűri szerint ez volt a show legjobbja – gratulálunk, de nem ez volt szerkesztőségünk kedvence.

Amit azonnal hazavittünk volna, az a Chevrolet blokkal reinkarnált kabrió Csepel teherautó. Visszafele nyíló, öngyilkos ajtajai, sötétbarnára pácolt deszkákkal borított platója és a szocialista realizmus vonalzójával rajzolt hűtőmaszkja tökéletesen illett az amerikai gyökerű műfajhoz.

A másik, amitől a térd is megremegett, Kutya Wartburgja volt: az átszabott top chop tető és a kétajtós karosszéria egyedi és sportos körvonalat kölcsönzött a kelet-német autónak. A motorháztető alatt V6-os, 2,9-es Ford Scorpio EFI blokk várta, hogy megpörgesse a hátsó kerekeket – akik látták az autó bevonulását, megesküdtek, hogy a burn out-ban nem volt hiba. Honecker sírna, mi nevettünk – a zsűri is neki ítélte a legjobb custom díját.

Az, hogy miért áll a sorban az európai sportkocsi Opel GT és a láncokkal borított psychobilly-giccs kisteherautó, rejtély. Vigasznak ott volt a legszebb hotrod, a vörös alapfestékkel lekent ötablakos Ford. A Hotrod Propaganda műhely gépe bárhol a világon megállná a helyét, ugyanúgy, mint Müce Ford pickupja, amely az utcai kategóriában lett díjazott. Nem csak autója, a motorja is felkeltette a zsűri figyelmét – 1800-as Intrudere a módosított lowriderek között lett a legjobb.

Japánban és Nyugat-Európában egyre elterjedtebbek a régi, klasszikussá vált motorok. Sokan nem ragaszkodnak az unalomig ismert Harley-hoz. Nálunk hiánycikk a régi, átfaragott japán és angol motor, itt szívesebben nyúlnak az újabb gépekhez. Kár.

Születnek viszont sosem látott motorok is, ilyen a tavalyi győztes Szakál Fürgéje is. Messziről bicajnak látszik, de a vázában ott van egy átalakított, magyar gyártmányú stabilmotor. A szíjhajtás és a hátsó sárvédő fölé ívelő benzintartály szemet gyönyörködtető, akárcsak a bőrzsinórból megtekert markolat – jó tudni, hogy van egy magyar motorépítő, aki hidegvérrel köpi szembe az uralkodó divatirányzatokat – ez lett a Devils Motor Show legjobb kelet-európai kategóriájának bajnoka.

Matt fekete a festése, mégis kivilágít a mezőnyből Marczinkó Tamás Harley-ja. Csupa izom bölényre emlékeztet, szépsége egyszerűségében rejlik. Távol maradt a cicoma, nincsenek búcsús részletek és elcsépelt airbrush-közhelyek.

Ugyanúgy visszafogottság jellemezte a cseh, Don Scalfare nevű, 93 köbhüvelykes S&S Panhead blokkal szerelt motort. Roman Bus építése egyszerűségével aratott sikert: a festetlen fémalkatrészek tompa fénye a zsűrinek is tetszett, a legjobb külföldi és a legjobb old school díját szerezte meg – joggal.

A Kickstarter merev vázas Shovelje sajnos nem kapott díjat – az ős, Silent Gray Fellow Harley-t felidéző motorjuk leginkább egy japán custom show-n ütött volna. A réz alkatrészek, a fekete és szürke festés a vékony piros csíkokkal nem illeszkedtek a reflektoros hangulathoz, mi mégis adnánk pontot neki.

Mondjuk ki bátran: a trike-ok nem fejlődnek sehova. Igaz, fel-felbukkannak modern alkatrészek, de a motor hátrányait az autók előnytelenségével ötvöző háromkerekűek a zsákutca mélyébe hajtanak. Mintha a streetfighterek is válságban lennének, idén elmaradtak a mellbevágó gépek – a két legizgibb minimal fighter a látogatói parkolóban várakozott.

Az eredményhirdetés előtti hangulatot a pin-up lányok divatbemutatója próbálta fokozni. A pörgős szoknyák és kivillanó tetoválások senkit sem tettek türelmetlenné, viszont itt sokkal szebb tintaminták vonultak fel, mint az ezt követő csajtetkó versenyen. Magyarország tetoválói a világ élvonalába tartoznak, sajnos kevés kliensüket beszélték rá a részvételre – a három-négy valóban színvonalas munkát néhány kifejezetten unalmas és versenyre nem való rontotta le.

A Devils Motor Show legnagyobb szabású építése versenyen kívül állt az udvaron. A Kraz alvázra csavart An-2 repülőgéptest járóképes, de semmilyen kategóriába nem fért bele. Ezen a véleményen lenne a közlekedési felügyelet is – a fékekkel, lámpákkal és irányjelzőkkel szerelt szörny pedig simán helytállna a forgalomban is. Csak a látványa okoz balesetveszélyt; üdítő színfoltja volt a kiállításnak.

A szervezés szokás szerint rendben volt, a Devils MC sokat tesz a szubkultúráért. Munkájuktól függetlenül idén mintha válságszagú lett volna a felhozatal. Ahogy lejjebb rugdosta az országot, úgy vette el sokak építési kedvét. Az irigyeknek ez idén is bátorságot adhat, de reméljük, hogy végre motivációt is: kell, hogy még vér legyen a hazai custom-kultúra pucájában – ideje keményebbre verni, srácok.