Egy mackó, két mackó, három mackó

Amikor reggelenként az autó fűtése megküzd a faggyal, és kuporgok az üveg mögött bambán, gyakran magamhoz térít egy elcsattogó motor. Ki ez a fakír, dünnyögöm magamban, de egyre inkább ott motoszkál fejemben a gondolat, hogy kéne valami izmosabb robogó, amivel a száraz téli napokon legyőzhetem a dugókat.

Nem élvezeti motorozás ez, azt hagyjuk meg a hóban mókázó endurósoknak, itt városi túlélésről van szó. Ennek nagymesterei a motoros futárok, akik nem kényeskednek, egész évben nyeregben maradnak. Kézenfekvő, hogy az ő módszerüket kell ellesni – náluk jobban senki sem ismeri a téli motorozás ABC-jét.

Irodánk környékén már megszokták, hogy sok érdekes autó meg motor bukkan fel néha, és nem okoz meglepetést egy-egy leparkoló futárgép sem. Ezt a hármat, így együtt mégis mindenki megleste, kinéztek a boltokból, gyanakvóan pislogott a postás, és odasandítottak a gyalogosok is. A téliesítés miatt mindegyik egy jelenség − a takarók, kézvédők és a felszerelt extra dobozok miatt bárki rájöhetett, hogy nem hobbimotorosok várakoznak.

Vígh Norbert, Kramlik Tamás és Rábay Zoltán ugyanannak a futárszolgálatnak az emberei. Csak az adóvevőjük egyforma, gépeikben kevés hasonlóság van. Egy enduro meg két robogó, de szemre még azt is nehéz megállapítani, milyen márkákról van szó.

A 250-es Suzuki DR-t mintha egy teherautógyár szponzorálná, a Scania kerekei mögül származó terelőgumilapok itt a lábat tartják szárazon. A lengővilla mellett is hasonló védelemmel találkozunk, a felfogatott lapok nem a szépségről szólnak: a kicsapó latyakot nem engedik a bokára verődni. Az univerzális túraplexi ritka terepmotoron, de télen kincset ér, ha a hideg menetszél nem a hűti a felsőtestet.

A 250-es Kymco robogó kék festéséből sokkal kevesebbet látni, mint ahogy a mérnökök hitték egykor Tajvanban. Nagy tükrök, kiegészítő szélvédelem, kéz- és lábzsák, csomagtartó és minőségi birkaszőr a fenéknek – ennyi kell, ha az ember téli motorozásra adja a fejét.

Kedvencünk az egykor Daelim 150 Otello néven legyártott koreai gép, ezen csak egy-két eldugott márkajelzés emlékeztet a szalon csillogására: pont olyan, mintha a Mad Max 4, Battle in Budapest epizódjának a forgatásáról szökött volna meg. A sárvédő helyett szétvágott autógumi, az idomok helyett páncélként lógó gumitáblák. A ratbike-ok sokat látott rajongói is felszisszennek, ha ezt meglátják, a havas, latyakos utcákra viszont tökéletes.

Azoknak, akik motoron töltenék a telet, természetesen senki nem írja elő, hogy így alakítsák át kedvencüket, de van jó néhány tipp, amit érdemes a motoros futároktól megfogadni. „A kesztyű és csizma kötelező kiegészítője a jó termoruhának. Minél jobban átfázunk, annál kevésbé tudunk koncentrálni a forgalomra, darabosabbak lesznek mozdulataink. Ez magában hordozza a balesetveszélyt, de a nátha, a tüdőgyulladás és a maradandó ízületi bántalmak veszélyét is.

Fontos, hogy a csapadék ellen is felvegyük a harcot, nem véletlen a motorjainkon a sok utólagos kiegészítő” − mutat hátra Tamás. Akármilyen furcsán néz ki robogóján a rátákolt gumilaprendszer, vitathatatlanul falat képez a vezető előtt. „Az elázás, az átnedvesedett ruhák és a hideg együttese a legrosszabb, ami csak lehet. Ha valaki úgy dönt, motorra száll, a saját érdekében tegyen meg mindent, hogy a teste, és legfőképpen a végtagjai ne hűljenek ki. A kézzsák az egyik legjobb megoldás, de ha van alatta markolatfűtés és az ujjainkat védő vastagabb kesztyű, már ki lehet bírni fagypont alatt is.”

Léteznek fűthető motorosruhák, ezek általában a motor elektromos hálózatáról kapják a fűtési energiát. Nem olcsó, de azoknak, akik ritkán kényszerülnek levetkőzni, nem rossz megoldás. „Rétegesen kell öltözködni, ez a titok. Ismerünk olyan futárt, aki ezt úgy értelmezi, hogy nyáron egy mackóalsó, ősszel kettő és télen már három, de nem ez a jó megoldás. Több cég kínál sportolóknak és motorosoknak kifejlesztett speciális alsóneműket, ezek nem engedik, hogy a test hője elvesszen. Az arcmaszk és a vesevédő szintén elengedhetetlen, de kellenek a protektorok is, legalább térd- és könyökvédő. Érdemes jól megválasztani a nadrágot, a pulóvert és a kabátot, hisz aki fázik, az nem figyel. Esőruha mindig legyen bekészítve – kötelező kellék a késő őszi és téli szezonban.”

Télen érdemes újra felmérni kedvenc útvonalainkat, és mérsékelni azt a sebességet, amit nyáron biztonságosnak gondolunk. Sem reflexeink, sem a gumik tapadása nem olyan, mint nyáron. Gyakrabban kell a többi közlekedő hibáját korrigálni, jellemző, hogy telente az autósok is kevésbé számítanak egy motorra; a hidegben való közlekedésre fejben is fel kell készülni.

„Létezik ugyan téli gumi motorokra, robogókra – mondja Zoltán –, de a jégfoltokon, a csúszós nyomvályúkon ez sem elég. Észnél kell lenni, hamarabb megkezdeni a fékezést, finomabban dönteni, és kisebb gázzal kigyorsítani a kanyarokból. Hogy teljesen megszokjuk a mínuszokban cirkálást, nem napok és hetek kérdése. Nekem talán a negyedik tél volt az, amikor elmaradt a reggeli aggodalom. A túlélési trükkök megtanulhatóak, ennek ellenére a tavasz megváltás mindannyiunknak – a felmelegedés után sokkal bátrabban motorozunk.”

„Az sem mindegy, milyen motort választunk. Nem való télre a milliós kedvenc, amíg az ember nem szerez kellő tapasztalatot, könnyen megvan a baj” – mutat végig a három munkaeszközön Norbert. „Városi közlekedőknek mi az automata robogót vagy a kis köbcentis utcai vagy enduro gépeket javasolnánk. Kedvező az áruk, van választék, olcsóbb az alkatrész, és az sem mindegy, hogy három vagy nyolc liter az átlagfogyasztás. A kisebb tömeg magával hozza a könnyebb kezelhetőséget, az egyenes üléspozíció pedig azt, hogy ne fáradjanak az izmok.

Az enduro abban jó, hogy a felfagyások miatt születő kátyúrengeteg biztonságosan átjárható legyen, az ülésmagasság pedig kilátást biztosít. Fontos, hogy ne csak az előttünk levő autó seggére lássunk, hanem át felette, rá a többi közlekedőre. A robogó előnye a könnyű fel-le ugrálás, és az, hogy nincs szükség a hidegben lassabban reagáló végtagjainkkal a kuplungot és a váltót kezelni. Csak gáz van és fék, na meg a szlalom, hogy odaérjünk az ügyfelekhez.”

A téli futárkodás nem tartozik a vágyott foglalkozások közé. Nem rágják kamaszok a ceruzát, ha nem találják a felvételi tájékoztatóban, nem rángatják gyermekek apjuk kabátujját, hogy ők karácsony és szilveszter között leveleket hordanának motoron. Ennek ellenére vannak, akik ilyenkor is dolgoznak, és példájukat egyre több munkába közlekedő követi. A futárok már kitapasztalták, hogyan lehet átvészelni a telet, aki követi jó példájukat, még tavasszal is ép és egészséges lehet. Kitartás, kedves motorosok, hosszú távon úgyis felmelegedés várható.