Bunkó volt az oktatója? Jelentse fel!

2012.06.28. 11:55

Az enyémet Józsinak hívták, a kilencvenes években valahol Kelenföld környékén mérgezte a lelkeket. Vizsgáztatni Pestre, a mai Lurdy ház helyén lévő parkolóba járt, és a gyakorlás is ott zajlott. Fogalmam sincs, miért, de akkoriban valahogy mindig pont akkor szakadt az eső, amikor eljött az utolsó, mindent eldöntő gyakorlati óra időpontja.

MOClass4.5.08 005

Máig emlékszem a hosszan kitartott pillanatra, amikor legtehetségesebb tanulók megkapták a minősítést élet és halál urától: mehetnek vizsgázni, vagy el kell tölteniük még néhány pótórát a különös pokolban, ahol a szolgáltató az úr, aki pedig nyolcvan-százezret fizetett a tanfolyamért, az elsőtől az utolsó percig a tápláléklánc alján tartózkodik. Nincs nagy különbség az autós és motoros oktatók közt. Aki eleve képtelen normális hangnemben beszélni az emberekkel, az elviselhetetlen lesz akár az anyósülésről, akár a rádión keresztül adja az utasításokat az autós, illetve a motoros tanulóvezetőknek.

Sírjak inkább, mint a többiek? (Gőzsy Kati - Index)

A macsó megfélemlítés és alázás volt a módszere a mokány kaposvári, a 90-es években 30-as éveit taposó Jenei Zoltánnak (Citrom autós iskola). Az első hibánál általában elkezdett szapulni, fejemhez vágott mindent a konkrét hibától kezdve, és addig hergelte magát, amíg emiatt újabb hibákat nem követtem el, amin aztán még jobban lehetett kiabálni. Annyira padlót fogtam, hogy ha valaki akkor megkérdezi a behajtani tilos-táblára, hogy mi az, simán stoptáblának nézem. Két évfolyamtársam is hozzá járt (harmadik gimi), ők mesélték, hogy gyakran elbőgik magukat, ha kiabál. Ezután vezetés közben, amikor szapult, és rákérdezett, hogy mit nevetek, csak visszakérdeztem, hogy sírjak inkább, mint a többiek?, és akkor legalább öt percig nem cseszegetett. A gyakorlati vizsgán a többiekkel dumálva kiderült, hogy egy börtönőrt kivéve mindenkit paráztatott a csávó. A börtönőr mondjuk csak szépeket mesélt, és egy gumibotot adott neki ajándékba, amikor átment, mert az oktató ezt kért tőle.

Kétszer buktam meg már, amikor a szüleim elküldtek a nagynéném férjéhez Siófokra (Gelencsér Lajos), ő arról híres a városban, hogy türelmes gépjárműoktató, és én sem hoztam ki a sodrából: másfél hónapig tanultam nála a nyári nyüzsgő forgalomban, napi 1-2 órát vezettem, minden jól ment. De Kaposvárra visszatérve az oktatóm mellett megint lefagytam, és ismét elbuktam a vizsgán. Végül úgy engedtek át a negyedik fordulón, amin ha elbukok, a gyakorlat szerint Pestre pszichológushoz kellett volna menni (persze egyedül, az oktató nélkül), hogy a vizsgabiztos azt mondta, látja, hogy az oktatóm idegesítem (a kapcsolatunk hivatalos verziója ennyiben merült ki), úgyhogy inkább átenged. Az oktatóm azzal köszönt el, hogy majd a baleseti hírekben olvashat rólam. De miután nem ült és kiabált mellettem, könnyű lett a vezetés, és eddig, a 17 év alatt nem okoztam balesetet. Azért ezt lekopogom.

Volt a csoportunkban egy dadogós srác, őt nem állhatta Józsi. Az is lehet, hogy titokban nagyon jól szórakozott, miközben azt mutatta, hogy ki nem állhatja. Ettől a srác még jobban dadogott. Andrisnak hívták. Két rutinpályás kör között megtudtuk, az apja már rég nem él a családdal, az anyja pedig időnként álmából veri fel, hogy azonnal takarodjon a lakásból. Tizenévesek voltunk, Andris elhatározta, hogy a saját lábára áll, futár lesz, az álma pedig egy saját pizzéria volt. Remélem, végül mindkettő összejött neki.

Egy forgalmi pótvizsga, illetve néhány emlékezetes üvöltözés után legközelebb nem Józsihoz jelentkeztem, amikor elég idős voltam a korlátozott, majd korlátlan motorjogosítványhoz. Ez az egész, a rozsdás Ford Sierrában tespedő kövér és arrogáns fickóval, és a hol jobban, hol rosszabbul viselt káromkodásaival együtt akkor jutott megint eszembe, amikor múlt héten elolvastam néhány kommentet a kolléga legutóbbi cikke alatt. Ezeket egyszerűen idemásolom:

Tényleg bunkó, vagy csak szigorú?

bámész

Én a Csigavérnél tettem le két éve az A-t, az oktató valami Dezső volt. Nála nagyobb tahót a föld még nem hordott a hátán. Mindig üvölt, porig aláz, sérteget, aki kibírta nála, az rettegett tőle, a lányok az oktatás végére általában sírtak. Viszont tényleg felkészített a vizsgára, elsőre simán megvolt, a lebaszásaira pedig máig emlékszem, és az alaphibákat azóta sem követem el (kvázi nem merem elkövetni). Máig nem tudom eldönteni, jó-e, hogy nem hagytam ott.

Sootaanaa

M. Dezső - Duna Plaza Csigavér oktató, ha valaki bírja, hogy 5 percenként megalázzák, akkor menjen hozzá tanulni.

brujah

Nekem az asszony, valamint 2 ismerős csaj tanul-tanult Dezsőnél,szintén ez a véleményük róla.Azért nem szerencsés,ha az első forgalmi órán azt üvölti a fülesbe:Meg fogsz dögleni!

labi

Ja, én is nála voltam. Van egy stílusa, de ha az ember nem egy elvarázsolt úri kisasszony, akkor még szórakoztató is, és elmondott mindent rendesen. Nem éreztem, hogy elmaradt volna bármi fontos. Ami meg biztos, hogy ugyanazt a hibát nem követtem el soha kétszer, már párszáz méterrel előtte is emlékeztem rá hogy hol és mi történt, amikor a vizsgán arra mentünk. Ha úgy döntenék hogy továbblépek, oda megyek vissza. Természetesen érzékenyebb lelkűeknek nem ajánlom.


Mivel négyen írták nagyjából ugyanazt, kíváncsi voltam, ki is lehet pontosan a rettegett M. Dezső. Felhívtam Szántó Istvánt, a Csigavér Autós és motoros iskola vezetőjét, hozzon már össze egy beszélgetést. Várnom kellett volna, mivel épp nagy a pörgés a Csigajogsinál. Így végül magam tárcsáztam a központi számot, ahol egy kedves hölgy útba igazított. Az urat Makó Dezsőnek hívják, kezemben a száma, majd a kommenteket újra átböngészve, egy kávé elfogyasztása után vettem egy nagy levegőt, és felhívtam.

A combomat ütötte (Névtelenséget kérő kolléga)

Nekem nagyon jó oktatóm volt, de voltak furcsa szokásai. Nem engedett például harmincöttel baktatni. Ha indokolatlanul lassan mentem, előrántotta az ajtózsebből az antennapálcát, és rábaszott vele a combomra. Végülis nem volt bunkó, csak vert.

A vonal másik végén kissé gyanakvó hang. Amikor a lényegre tértem, egy pillanatra érezhetően megtört a beszélgetés amúgy sem tökéletes íve, majd, mivel nem volt mit vesztenem, felolvastam az olvasók hozzászólásait. Makó úrról kiderült, nyolc éve oktat motorosokat és autósokat. Azzal kezdte, hogy nem sok hozzáfűzni valója van a hallottakhoz.

Aztán mégis elmondta, hogy szükség esetén valóban fel szokta néha emelni a hangját, alapvetően nem kiabál a tanulóival. Ugyanakkor szerinte egy oktató manapság felettébb nehéz helyzetben van. A fiatalok megszokták, ha hibáznak, több lehetőségük is van szépíteni. Ez, Dezső szerint egészen máshogy van, ha az ember történetesen nem az Angry Birds-szel játszik a telefonján, hanem benéz egy jobbkezes utcát, ahonnan éppen ki akar fordulni egy fehér furgon. Mert hát mit is tehetne a tapasztalt szakember az autóban? Mi a megfelelő módszer, amikor látja, hogy az adóvevőn irányított tanuló a figyelmeztetés ellenére áthajt a piroson, majd később szemrebbenés nélkül mondja, hogy nem is látta a lámpát a kereszteződésben?

Akkor járjál villamossal... (Vajda Gábor - Index)

Állunk a napszítta, repedezett betonplaccon a 40 fokban. Ifjú, szerintem még gimis tanuló kérdezi a Dezsőt bátortalanul: az a bajom, hogy zsibbad a motoron a csuk-lóm, mit csináljak, lehet ezen segíteni?

Dezső elgondolkodva ránéz, komolyra vált a hangja, egyszerre segítőkész lesz, mint egy orvos, aki alaposan fel akarja mérni a tüneteket a diagnózis előtt: hm, lássuk csak. És mondjuk amikor... például.... mész a villamoson, és kapaszkodsz, akkor is szokott zsibbadni a csuklód?

A srác elgondolkodik, felidézi a villamost meg a kapaszkodást, aztán kiböki, hogy nem, a villamoson nem szokott. Dezső: AKKOR JÁRJÁL VILLAMOSSAL. Hát így.

Ilyenkor csak a szigor marad Dezső szerint, aki ugyan nem tagadta, hogy néha sírnak a nők a környezetében, és többen az első óra után ott akarják hagyni. Akik maradnak, folytatja, szinte biztosan levizsgáznak, továbbá nem lesz belőlük donor, hiába várják a retinájukat a tengeren túl – ezt is ő mondta, igyekeztem szó szerint lejegyezni. Dezső tehát nem bunkó, csak szigorú, a név nélkül kommentelőknek pedig könnyű dolga van, amikor ilyesmivel dobálóznak.

Oktatás ebédszünetben (Winkler Róbert)

Photo-041

1986-ban vizsgáztam Szombathely városában, az első oktatóm nevére nem emlékszem, csak hogy drapp Zsigulival oktatott. Fél óra rutin után kimentünk a forgalomba, azt mondta, megy ez, de annyira végül is nem mehetett, mert hamar megálltunk egy önkiszolgáló étteremnél, mely előtt egyedül tölthettem negyven percet a Zsigában a kezelőszervek tanulmányozásával, míg oktatóm burkolt és jaffázott odabent. Ez még egyszer megismétlődött, akkor az ATI-ban (Autós Tanintézet) jeleztem az irodistáknál, hogy az óráimmal ütköző kajaszünet miatt oktatót váltanék.

Furcsán néztek, de minden további akadékoskodás nélkül kaptam egy normális nőt. Viszont attól kezdve végig éreztem ezt a közellenség-státuszt, mint Twist Olivér, amikor repetát kért: ilyenre addig ott nem volt példa, de nem öltek meg érte, amiért máig hálás vagyok, a pénzemért.

Ezzel meg is volnánk. De tényleg nem léteznek modortalan, civilizált embert nyomokban sem tartalmazó autós-motoros oktatók? Tényleg senki nem kezdi a tanuló személyiségének szilánkosra törésével a tanítást? Esetleg mégis csak akad néhány, esetleg néhány tucat fojtogatós rendező ebben a közmondásosan túltelített szakmában, aki egy duplapedálos autóból kívánja rendre oktatni a társadalom vezetni nem tudó részét. Ha találnak ilyet, esetleg épp most vásároltak egy tartalék csomag papír zsebkendőt, útban a rutinpálya felé, írjanak nekünk levelet, vagy legalább kommenteljenek egyet, névtelenül. Miután tisztázódott, hogy M. Dezső valójában nem bunkó, csak határozott, legfeljebb szigorú, keressük az ország legbunkóbb oktatóját. Ismerjük meg az embert a baszd meg mögött, a módszert ami a siker felé vezet és a támogatóit, illetve ellenzőit.

Milyen jó lenne, ha az összes oktató megértené, hogy az egyébként meglehetősen drága szolgáltatás, amit nyújt pusztán attól nem lesz minőségi, hogy nem mindennap alázza porig a tanulóit! Ez nem csak azoknak az oktatóknak tenne jót, akik egyszerűen csak megtanítják az autó- vagy motorvezetés alapjait, de azoknak a tanulóknak is, akik nem jellemfejlődésük egy elmaradhatatlan állomásaként tekintenek a jogosítványszerzésre.

Aztán csak semmi hamis vád, az ártatlan suzukis szakik ellen! Leveleiket IDE küldjék!