Az angyaloktól nem kell félni

Június hatodikán, több év fegyelmezett várakozás után felavatták a magyar tagokat. 2008-tól a hátukon hordják a világszerte ismert emblémát, a szárnyas sisakba bújtatott koponyát. Sok vita volt eddig is velük kapcsolatban, és ezután még több lesz majd, de akárhogy is nézzük, új szint ez a magyar motoros életben.

A Hells Angels nem a médiába igyekvő látszatmotorosok gyülekezete. A nyilvánosság számára zárt klubhelyiségüket is csak egy pirosra festett ajtó jelzi. Nincs felirat, nincs fényreklám. Csak egy belvárosi utca alagsori bejárata, rajta csengő. Ezt nyomtam meg én is, hogy hosszas egyeztetés után elbeszélgethessek velük. Medve és Lujó fogadtak a Hells Angels MC Hungary (MC= Motorcycle Club – motorosklub) nevében.

Otthonos környezett, szőnyegezett padló, Medve mezítláb sétál a bárpult mögé. Sörrel kínál, ami a fülledt levegő után jól is esne. Vezetek, szódát kérek – hatalmas kezében szinte elveszik a korsó füle, ahogy kihozza nekem.

- Mikor döntöttetek úgy, hogy Hells Angelsszé váltok? – kérdem Medvét. A telitetovált ember elmosolyodik.

- Már legalább húsz éve érlelődik bennem a gondolat, de szinte mindannyian régóta dédelgetjük a tervet. Öt éve van együtt a csapat, akikkel közösen válthattuk valóra ezt az álmot. Három klubból alakultunk, a Geronimo MC, Hard Iron MC és a Last Nomads MC tagjai döntöttek úgy, hogy együtt folytatják. Ezekből egyesült a North Side MC, azzal a nem titkolt céllal, hogy a Hells Angelsbe kerüljünk. Két nappal a megalakulás után ki is nyilvánítottuk szándékunkat, felvettük a kapcsolatot a hozzánk legközelebb eső osztrák charterrel (nem hiba, használatos kifejezés ez is a chapter mellett).

- Mennyi ideig tartott, míg a nemzetközi klub teljes értékű tagjaivá váltatok?

- Páran közülünk már évek óta ápolják a baráti kapcsolatokat. Ezek révén jeleztük, hogy mit is szeretnénk, látogattuk a baráti rendezvényeket, igyekeztünk, hogy minél jobban megismerjenek minket. A szeptemberi egyesülés után fél év telt el supporteri státuszban. Ezt követi a szabályzatban a hangaround. Itt még a saját klubunk jelét, az úgynevezett colort hordtuk a hátunkon tizennégy hónapig, de elöl már ott volt a kis Hungary felirat a Hells Angels betűtípusával. Újabb tizennégy hónapot kellett várnunk, hogy feltételes tagok, prospectek legyünk. Ekkor került le a North Side MC colorja, hogy megjelenjen hátul a majdani szárnyas-koponyás logó alsó sávja, benne a Hungary felirattal.
Ezek általános érvényű folyamatok, így zajlanak a világ minden pontján. Mi idén június hatodikán váltunk a Hells Angels tagjaivá, de ugyanezt az utat járja most hangaroundként egy izlandi és egy lengyelországi klub is, prospectként pedig a Dominikai Köztársaság.

Medve lassan, tételesen sorolja a stációkat és a körülményeket. Kirajzolódik a nagy nemzetközi szervezet működése. Szabályok és világos utak.

Lujó viszi tovább a fonalat: - Ne hidd, hogy megalázó vagy kellemetlen folyamat. Bejártuk Európát, barátságokat kötöttünk, és segítettünk mostani klubtársainknak a munkában. Ha kellett, beálltunk a bárpult mögé: nem rossz az. Mint egy kirakat, látnak minket, mi látjuk őket, könnyű ismerkedni, könnyű felmérni a viszonyokat. – Kifújja a füstöt, slukkol egy újabbat.

- Sok buli van, egészen nagyok is, mint a nyilvánosság számára rendezett angliai Bulldog Bash: ott akár negyvenezer ember is összejöhet. És vannak kisebb, csak a Hells Angelseknek rendezett akciók. Mi mindre elmotoroztunk, ahogy ez után is el fogunk. A téli hónapokat leszámítva folyamatosan két keréken vagyunk, nekünk ez így természetes, már évek óta ezt az életmódot folytatjuk.

Természetesen van civil oldalunk is. A bulvármédia kliséi és a köztudatban élő kép ellenére dolgozó, adófizető emberek alkotják a klubot. Hogy a világban történnek bűnesetek, amit a klub egyes tagjaihoz lehet kötni, egy dolog, a társadalom bármelyik rétegében előfordulhat ez. Ennek ellenére mi egy motorosklub vagyunk, a világon a legnagyobb. Van közöttünk lapkiadó, kamionos, flottaüzemeltető, parkettás. Az egyik utat épít, a másik utat bont. Én irodaszerekkel kereskedek, Medve meg tetoválószerekkel – különböző emberek vagyunk, egy mélyen baráti, már-már családi kötelékben.

- Huszonhattól ötvenháromig – mondja Medve, – nem vagyunk egy korosztály. Az egyik koravén, a másik meg örök fiatal. Aki már régóta ismer minket, az tudja, hogy nem változtunk azzal, hogy a Hells Angels tagjai lettünk. Csak a klub változott, egy másik ligába lépett. Tényleg a jó barátságra törekszünk a hazai motorosberkekben. Sokaknak voltak félelmei, hogy majd most jönnek a pokol angyalai, és minden más lesz. A tudatlanság a legnagyobb ellenségünk, éppen ezért még decemberben klubhelyiségünkbe invitáltuk a magyar MC közösség tagjait. Jó volt elbeszélgetni egymással.

- Akik esetleg hozzátok, és rajtatok keresztül a világot behálózó Hells Angels közösséghez szeretne tartozni, mit tegyen?

- Nem törekszünk a terjeszkedésre, nem célunk és feladatunk mindenáron újabb tagokkal bővíteni a listát. Aki közénk állna, azt meg kell ismernünk, és az ő számára is világosnak kell lennie, hogy milyen emberek vagyunk mi, kikből áll a klub – folytatja Lujó. – Aki kifejezi csatlakozási szándékát, és komolyan gondolja a dolgot, azt mi sem nézzük rossz szemmel. Olyan is van persze, hogy részegen a nyakunkba borul valaki, hogy ő bizony pokolangyala lenne.

- Nem szakszervezet ez - teszi hozzá Medve, - ahova befizeted a tagdíjat és benn vagy. A próbaidő pont az ismerkedésről szól: lakva ismered meg az embert.

- A sajtó mindig is kiemelten foglalkozott veletek. Egyes dolgokat felfújtak, másokat meg kitaláltak. A legutóbbi németországi bandaharc híre még ide is eljutott – a kérdést sem kell befejeznem, mindkettejük arcán látszik, hogy számítottak erre.

- A Bandidos MC és a Hells Angels MC viszonya régi és megoldatlan ügy. A legkomolyabb harcok a kilencvenes években voltak, Skandináviában már-már valóságos háború alakult ki. Cikkeznek területi vitákról, piáról, drogról, kurvákról és fegyverekről; a rendőrség és a sajtó mindig is szeretett rámutatni valamire. Kell nekik egy kapaszkodó, holott az ok ennél sokkal prózaibb. Ez az élet annyira összekovácsolja az embereket, mint egy családot, az egyikünk sérelme a többieké is. Valahol a múltban történt valami, amire már senki sem emlékezik – a történetet mindenki elfeledte, csak a rossz viszony maradt.

Németországban sincs magyarázat, hogy mi történt, mi miatt kellett meghalnia a Harley Davidson márkakereskedésből élő klubtagunknak. Két fegyveres ember fekete ruhában, egy bérelt autóban. Talán egyéni viszály, vagy meddő bosszú – mindenesetre sokan hajlamosak sokkal többet az eset mögé vetíteni a valóságnál.

Már negyven éve is így volt, Altamontot is felfújták. Ott egy prospect védte meg késsel Mick Jaggert egy fegyverrel hadonászó nézőtől. Meredith Hunter halála miatt Alan Passarót felmentették, a bíróság is jogosnak látta cselekedetét, hisz a Hells Angels látta el a biztonsági szolgálat szerepét. Ennek ellenére még ma is képesek cikkezni arról, hogy ezeknek a gyilkosoknak az unokái jönnek most Magyarországra.

- Amerikában hosszú évtizedekig dolgozott a kormány, hogy szervezett bűncsoportnak nyilvánítsa a Hells Angelst. A németeknél ma sincs másképp, ott az utóbbi húsz évben vált ilyenné a helyzet. A rendőrség bűnbakot keres, vagy egyszerűen üldözi a normáktól eltérő életmódot, a sajtó meg adja alájuk a lovat. Gyakran jogi úton záródnak le a viták: a logót és a nevet is birtokló, szándékosan erre alapított cég, a Hells Angels Inc. ügyvédeket bérelve védi meg magát az alaptalan vádaktó, – egy pillanatra elgondolkodom, hogy mit írok majd le, de Medve békülékenyen folytatja –, a célunk mint klubnak az, hogy nyugodtan és békében motorozzunk. A konfliktust nem keressük, de az érdekeinket és igazunkat megvédjük.

Végignézek rajtuk. Pont úgy néznek ki, mint akiktől anyám gyerekkoromban féltett, amikor még nem is álmodta, hogy én is motorozni fogok. Ilyen ez. Van, aki már a klubtagok látványától fél, van, akiben berögzült fóbiák vészvillognak - mások meg örülnek a klub hazai megjelenésének.