Szép motorok, szép emberek, szép helyen
Igazi rácsodálkozós-elgondolkodós találkozó volt az Ipolytarnócon megrendezett 100 szikra/100 sparks. Hogy pontosan milyen lesz, nem lehetett tudni, de az már a Facebookon terjedő meghívóból látszott, szakít a klasszikus röfögős-metálos-sörsátras találkozókkal. Ami nem baj, nem feltétlenül vágyom újabb bőrrojtokkal ékesített dzsekiben feszítő, arcát koponyás kendővel takaró motorosok látványára, sem valamelyik régi metálbanda számait feldolgozó tribute-zenekarra.
Vegyük észre, nem csak rockerek szerethetik a motorozást. És mosolyogva is gurulhatsz, nem kell vídiakemény arcot vágni hozzá. A lényeg, hogy legyen egy fasza motorod. Anélkül nem ér az egész semmit.
Ki mondta, hogy ne ülhetnél ananászos ingben motorra? Hogy az ing mintája nem véd meg egy esésnél?
Itthon is egyre népszerűbbé váló, nálam munkanéven csak hipsztermotorosként emlegetett szcéna nagyon szimpatikus, mert az egyediségre törekvés és a nyitott világszemlélet együtt csodás dolgokat eredményez. Például nincs műfaji megkötés, egy fasza cafe racert, egy jól sikerült scramblert, ügyesen vágott bobbert vagy csak szimplán régi, stílusos veteránt úgyanúgy állnak körbe pödört bajuszú, lelkes arcok.
Az sem mindegy, hogy ezek az arcok mindent megtesznek, hogy az általuk választott irányzatban épített motorhoz stílusban is passzoló kiegészítőket vegyenek magunkra. Hogy pozőrség? Lehet.
Csak azért csinálják, hogy az Instán jobban mutassanak az újabb filteres fotón? Biztos van ilyen is, de kit érdekel. Illetve tudod mit? Ez jó. Az ember szeret ilyen szépen összerakott dolgokat látni.
Jót mosolyog az ember a bajsza (!) alatt, mikor a verseny legfontosabb mozzanata, hogy még mielőtt bármi is történne, és a nap bebukna a dombok mögé, sok és látványos fotó meg videófelvétel készüljön. Ha nincs megörökítve, meg se történt.
Ez igazából csak ránézésre verseny: odaállsz az akármilyen motoroddal a haverral a rajthoz - a mezőn -, húzol egy kövér gázt, egyet vissza, közben próbálsz nem (nagyon) elesni. Hogy ki nyer, tökmindegy.
Ne vetítsél nekem, tudom, te is azt keresed a haverod képei közt, hogy melyiken látszol.
Csak lazán. Leülsz a fűbe, ledobod a lakkfilccel feliratozott sisakodat, és élvezed az eseményt. A legnagyobb királyság, hogy a haver foodtruckja épp most gördül be a háttérben, kézműves sör, kézműves szörp, kézműves süti még a domboldalban is garantálva.
Motoros dzsembori, persze. De ha ilyen géppel jössz, az pont olyan menő, mint egy faragott scrambler.
Ebben az egyetlen képben összesűríteném, mit is láttunk: stílusos, épített egyedi motorokat, vagány veterán zsebmotort és szalmabálákat a régmúlt versenypályákat megidézendő. És persze gyönyörű fények a domboldalban, a naplemente pont jó szögben: egyik oldalról hibátlan fényeket ad a világos képekhez, másik irányból fasza háttérként szolgál a fájóan szép ellenfényes fotókhoz.