Cövek közeg motorozik

2008.02.12. 23:59

Ha az 50 év aranylakodalom, akkor 100 minek számít? Csodának vagy hőstettnek?

1908-ban a Harley Davidson bravúrosan megnyerte az Egyesült Államok egyik legrangosabb hosszútávú versenyéért járó FAM-kupát. Talán még maguk sem gondolták, hogy a maximális 1000 pont elérése, és a legjobb fogyasztás rekordja milyen megrendelést hoz a házhoz. A viadalt néhány egyenruhás is végignézte, akik doppingolva a századelő lendületétől, új eszközöket kerestek a bűnüldözéshez.

Az első rendőrségi HD még egyhengeres volt, hiszen csak egy évvel később jelent meg az azóta is kanonizált V2. A detroiti rendőrség átképezte néhány lovon szolgálatot teljesítő emberét, hogy motorizált kétkerekűvel szolgálják a város biztonságát. A korabeli lapok vastagon szedve emelték ki az újfajta, hatékony lehetőséget. Hamarosan az egész ország területéről érkeztek megrendelések, megalapozva az 1908-tól tartó 100 éves frigyet.

A rendőri alakulatok mellett a hadsereget is érdekelte a motor. Hadszíntéren "Black Jack" Pershing tábornok vetette be 1916-ban, egy Pancho Villa elleni ütközetben. Az Első Világháborúban több, mint 20000 darab Harley lett zöldre festve. 1918-ban Roy Holtz volt az első jenki, aki német területre ért, történetesen a J11-esével. Népszerű volt az oldalkocsis modell, gépfegyverrel felszerelve leginkább járőri feladatban szolgálta az amerikai hadsereget.

A polgári megrendeléseket megfejelő állami vásárlások 1920-ra a világ legnagyobb motorgyárává tették a Harley Davidsont. Ekkorra az USA 3000 rendőri testülete választotta a márkát. Maga a gyár is próbált részt vállalni a biztonságos közlekedésért folyó harcból, hisz a sebesség iránti vágy úgy tapadt az ifjú huszas évekre, mint napjaink tinédzserének nyálkahártyájára a gyorsító. Az "állítsuk meg a közúti mészárszéket" szlogenjük mára röhejes, az akkori viszonyokat nézve azonban még jogosnak is tűnhetett. 1928-ban bemutatták az oldalszelepelt 737 köbcentis Flathead blokkot, amellyel az elkövetkező évek sikereit alapozták volna meg. Érvényes a feltételes mód, hiszen a nagy lelkesedést, a liftként emelkedő korszellemet lefékezte az 1929-es tőzsdekrach. Igaz, hogy a Harley Davidson egészen 1933-ig nyögte a recessziót, de a szolgálati motorokra egyre inkább szükség volt. A zuhanó életszínvonal magával hozta a bűnözés növekedését, ezért ha másra nem is, rendőrmotorra és a gumibotra volt igény.

1931-ben megjelent a Servi Car, amely "szervi elváltozásként" háromkerekű kiszolgálókocsi lett, 41 évig téblábolva a modellpalettán. 1936-ban bemutatták a modern Knucklehead blokkot a 61E-ben. Keringetett olajozás, hemiszférikus égéstér és egy olyan külalak debütált, amely egészen a mai napig meghatározza a HD-k formavilágát. Nem mellékes, hogy talán a legszebb forma a Knuckle, de bájain túl megbízhatónak is számított, sőt Joe Petralli kis farigcsálás után 1937-ben 219 km/h-s rekordot állított fel vele.

A Második Világháború úgy jött a gyárnak, mintha mannát szórnának az égből. Azon túl, hogy az ózsdi, oldalszelepelt WL blokkból legyárthattak még 88000 darabot, olyan beteg dolgokra is volt kapacitásuk, mint az XA 750, a kizárólag katonai modellként szereplő boxermotor. Ebből 1000 darab készült, majd az egymással szemben bólogató dugattyú koncepcióját örökre meghagyták a Harmadik Birodalomnak. A WLA ugyan nem számított új konstrukciónak, de a 25 LE és a 105 km/h végsebesség a hadszínteren tökéletesen megfelelt. Az olyan apró extrák, mint a rácskeretes villára szerelt 45 mm-s Thomson gépfegyver, csak fokozták a használati értéket.

A háború utáni években minden megváltozott. Azon túl, hogy megjelentek a törvényen kívüli motorosbandák, a lakosság még addiktívabb viszonyba került a sebességgel. Jalopy, bobber, hot rod - közlekedési szubkultúrák, amelyek naponta feszegették a szabályok szűkre húzott nadrágszíját. A hatósági éberség egészen odáig jutott, hogy a pittsburghi rendőrség megalakította a Hot Rod Squadot, amely speciálisan a száguldozó jampecekre utazott. Az óriásplakát mögött megbúvó őrmester - Hey, officer! - egy korszak ikonjává vált az Amerikai Egyesült Államokban. A Panhead motorral szerelt, még merevvázas FL jó alap volt az üldözésre. A rugók helyett már a Hydra Glide olajcsillapításos első villája biztosította az úttartást. Ez a robosztus formájú alkatrész még a mai napig jelen van a gyár kínálatában.

1953-ban az Indian letette a lantot, hogy nyugodjék. Ez több éven át biztosította a langyos állóvizet, a Harley vált az egyetlen amerikai gyártóvá. Közben 1965-ben, a cég történetében úttörő gesztusként a Servi Carra önindítót szereltek, majd egy évvel később piacra dobták a Shovelhead motort. A világ ugyan ennél nagyobb léptekkel trappolt előre, de ez a gyárat nem zavarta egészen addig, amíg az európai és japán konkurencia a rendőrgépek közé nem furakodott. Voltak és vannak olyan helyek, ahol nem szégyenlik a modernizmust, hisz BMW-boxerek és Kawasaki Z1000-k is megkezdték szolgálatukat a hosszú, egyenes utak országában. A jelenlegi állapot 3400 szolgálati helyet jelent, ennyi városban virul a 100 éves együttműködés. A határokon túl a világ további 45 országában dohognak a V2-es ámerikánerek egyenruhás urakkal nyergükben.

Az, hogy a töretlenül gyorsuló 21. században mennyire alkalmasak a nem éppen modern Harley Davidsonok a rendőri szolgálatra, döntsék el felelősségük tudata nélkül maguk az amerikaiak. Ettől függetlenül valóban kalapemelést érdemel ez a 100 éves együttműködés, ahol szerető családot alkot a millwaukee-i gyár, a sok Cövek közeg, a bilisisak, meg a Ray-ban napszemüveg. Nos, a Totalbike nevében gratulálunk.