Tanultunk egy kis fékezést

2007.04.25. 10:31
Leírhatatlanul csüggesztő egy ragyogó péntek délután 14:32-kor tanteremben üldögélni, miközben az ablakon folyamatosan boldog, felszabadult GSX-R-ek trombitálása hallatszik be. Ilyenkor hamar elhullik egy nem maximálisan teljesítő előadó.

Balassagyarmat felé van egy szép, nagy, belátható bal kanyar. Annyira be lehetett látni, hogy messziről észrevettem a szemből, egyértelműen túl nagy tempóban érkező sporttársat. Ki is húzódtam a szélre, hogy átsodródáskor legyen helye, mert nem vett vissza a tempóból. Csak jött, jött, ajjaj, mondom, rossz vége lesz, aztán akkorát döntött, mint az állat, de gyönyörűen vette az ívet, és nemhogy nem sodródott át, de lazán még intett is ballal. Anyám, ez aztán májer volt!

Fontos a szakirodalom, nincs jobb, mint az olvasott motoros, de az élő oktatót nem érdemes megspórolni. Egyszer szörfözni is majdnem megtanultam könyvből, de hiába csináltam mindent úgy, ahogy meg volt írva, szép tehetetlenül átsodródtam a Balaton legforgalmasabb hajózási útvonalán, három perccel kerülve el a katamaránt. Egy nádasban értem partot, és másnap befizettem egy oktatóra. Nem mondott nagy dolgokat, csak amennyit kellett. A bal lábam kicsit előbbre, a jobbot hátrébb, és toljam kijjebb a seggem. És kész, attól kezdve arra mentem, amerre akartam. Valami ilyesmit vártam az Erste Leasing Motoros Akadémiától, mert hiába vagyok túl huszonvalahány ezer kilométeren, a nagy döntés közbeni laza integetésen kívül is lehetnek hiányosságaim.

Szabó Attila

A Hungaroring Motorsport Iskola vezető oktatója, Szabó Attila többszörös Kanada Bajnok, 2001 SSP 600 és Stocksport Magyar Bajnok, Közép-Európa Kupa SSP 600 és Stocksport 3. helyezett. Édesapja a huszonkétszeres Magyar Bajnok Szabó II László.

Szabó Attila vezető oktató 1988 óta motorozik versenyszerűen. Nyilván lehetetlenül kutyaütő versenyző, mert túl jó előadó ahhoz, hogy átütő tehetség legyen. Láttam a múltkor egy motorsportos tévéműsort, amiben sok versenyző nyilatkozott, és bár egyikről se tudtam, ki kicsoda és miféle futamokon indul, annyira szórakoztató volt a makogás, hogy a puszta természettudományos érdeklődés végignézette velem. Micsoda fazonok! Szóval a motorozási tehetség és a beszédkészség alighanem kizárják egymást, a Talmácsi testvérek se beszélnek jobban, mint ahogy én motorozok.

Mi ebben a bót?

Kérdeztem a cég jelen lévő képviselőit, hogy van-e ebben biznisz az Erste Leasingnek. Drága a helyszín, maga egy kis körözés a Ringen, plusz tanterem, kaja, pia, minőségi oktatók, egész új motorok (leginkább GSX-R). Azt válaszolták, hogy biztos van, mert az élő ügyfél a legjobb. Nekem ez kicsit gyanús, mert jól hangzik, meg tényleg logikus, de gyanítom, a cég vezetőségében lappanghat valahol egy motorbuzi menedzser. Ugyanakkor annyi baj legyen, fő, hogy az ügyfeleknek ingyen tartanak ilyen tanfolyamokat, ami épp elég ösztönző erő. Már csak az lenne a jó, ha nemcsak egy-egy gondolkodó multi csinálna ilyeneket, ráférne egy alapos reform a motorosok oktatására. Erre hiába várunk, az tiszta sor. Addig viszont érdemes megfontolni az autóriasztó-elv átültetését motorra. Autók lopásvédelmével kapcsolatban szokták mondogatni, hogy érdemes az összérték 2-3 százalékát lopásgátló felszerelésre fordítani. Egy vezetésbiztonsági tanfolyam motorra talán még annál is jobb befektetés.

Szabó Attila ellenben kiváló pedagógus - még az elég hosszú elméleti oktatást is teljesen elviselhetővé tette. Tisztességes szókincs, korrekt nyelvtan, megfelelő mennyiségben porciózott poénok és Öveges professzorosan érthető példák. Lehet, hogy a nehéz körülmények hozták így, leírhatatlanul csüggesztő például egy ragyogó péntek délután 14.32-kor egy tanteremben üldögélni, miközben az ablakon folyamatosan boldog, felszabadult GSX-R-ek trombitálása hallatszik be a pályáról. Ilyenkor hamar elhullik egy nem maximálisan teljesítő előadó. Ez a tanfolyam nem a versenyzésről szól, hanem a biztonságos motorozásról, ami kiváltképp előre leülteti az ember hangulatát. Mivel viszonylag olvasott motoros vagyok, a tanfolyam anyagának jelentős része már nem volt ismeretlen, úgyhogy csak az új információkat jegyzeteltem, vagy azokat a dolgokat, amik nem tűnnek nagy nóvumnak, mégis érdemes rajtuk elgondolkozni.

  • Ha valahol egy motorosbaleset van, mindig a motoros a hibás. Mert miért is volt éppen ott?
  • A motorosok tróger módra közlekednek.
  • Nem mindegy, milyen védőfelszerelést választunk. Jó dolog a sok protektor, de ha valaki csak a diszkó előtt jaszkarizna, ne vegyen bőr kezeslábast, mert abban csak púposan, szerencsétlen tartásban lehet ácsorogni, mint egy beszart vakond.
  • Mindenki olyan bukósisakot vásároljon, amennyit szerinte a feje ér.
  • A bukó minél több ponton érintkezzen a fejjel, és ha megrázzunk a fejünket, ne mozduljon el. Jó jel, ha pocokarcot csinál nekünk, mert akkor valószínűleg rendesen tart.
  • Nagyjából 30-30-30 százalék az esély, hogy balesetkor a bukó jobb és bal oldala, vagy a hátulja érintkezik majd a talajjal. (Tehát minden sisak egy bukásra van hitelesítve, ahol behorpadt egyszer, többé már nem véd.)
  • Ha valaki váratlanul kikanyarodik elénk, és már nincs esély kikerülni, az utolsó pillanatig fékezünk, aztán megpróbáljuk "átugrani": felállunk a lábtartón és elengedjük a kormányt. A lényeg, hogy ne féljünk attól, mi lesz az autón túl, ugyanis épp azért mehettünk ott gyorsan, mert nem volt ott semmi.
  • A chopperek eleje könnyű, ezért nehezebb velük nagyot fékezni.
  • Két dolog számít: tapadásérzékelés és sebességérzékelés. Leginkább e kettő különböztet meg minket Valentino Rossitól.
  • A piros motor mindig gyorsabb. A kék motornak viszont nem jobb a fékhatása.