Ünnepek voltak, ilyenkor a fű se nő. Gondolkodni viszont volt idő: eszembe jutott, hogy talán fontos lehet a ráfordított munka, idő és pénz.
Alakul a 77-es Yamaha
Nem lankad olvasónk, Gál Péter, tovább dolgozik a pompás kis Yamaha DT125-ön. Az előzményeket (1, 2, 3, 4) a szémokra kattintva olvshatja.
Amikor elkészülök valamivel, este gyorsan leírom. Hetente tudok nagyobbat haladni, a munka után esténként szoktam hozzányúlni. Ha valaki több időt fordít rá, az gyorsabb is tud lenni, persze bele kell számolni a mesterek csúszását. Ha egy szakember igazán jól dolgozik, akkor vagy nagyon drága, vagy nagyon sok a munkája. Esetleg mindkettő.
Itt értünk el egy másik igen fontos részhez, a ráfordított összeghez. Ha nincs meg a bejáratott hegesztő, esztergályos, akkor is elkészül a dédelgetett motor, csak sokszorosa lesz a végösszeg. Egy példa: a kormány pár helyen rozsdapöttyös volt. Az ismert, nagynevű krómozó 25000 forintos árajánlatot adott, egy másik viszont 5600-asat. Nem mindegy igaz? És ez csak egy nyamvadt kormány.
Nem árt, ha van szerszám az ember környezetében. De nem ám akciós készlet. Jó minőségű kell, mert egy kifordult csavarhúzó, vagy lenyalt csavar hosszú, boldog e-bay előtt töltött órákat tud szerezni. Példa: a lábtartó szegecsét le kellett köszörülnöm, hogy a visszacsukó rugót tudjam felület kezelni, és lehessen szinterezni a konzolját. Tehát vásároltam két 8-as acél szegecset, aminek a közepébe fúrtam egy 6-os lyukat. Ugye nem kell mondanom milyen pontosan középre kell illeszteni a furatot, hogy körben mindenhol 1 milliméter maradjon? Ez minőségi szerszámokat igényel.
Eddig körülbelül 50 ezret költöttem a galvánozásra, a szinterezésre és a két kerék centrirozására, na meg a felmerülő dolgokra. Ahogy számolgattam, a nagyobb tételek azok lesznek, amiket a vétel pillanatában (egy veteránnál) nem is nézünk. Mert általában arra koncentrál a leendő oldtimer tulajdonos, hogy milyen menő lesz a napfényben korzózni. Az ügyesebbek pedig a hiányzó, felújítandó, beszerzendő alkatrészeket fürkészik, és azzal kalkulálnak. De amit egy sima járós motornál megvizsgálunk, azt itt is meg kéne! Olyanokat mint lánc-lánckerék, gumik, vagy kormánycsapágy. Nem elég az, hogy van rajta. Milyen van rajta?
Első gumit egy barátomtól szereztem 3000-ért, de hátsót már 13000-ért kellett vennem. Láncszett semmiség, gondoltam, mert 428-as, de 14000 az új. Nem tűnik soknak, de ha összeadjuk a sok kicsit, bizony sok lesz a végére. Én úgy kalkulálom, olyan 100 körül megállok. Persze kicsit túl fogok szaladni. De nem győzöm hangsúlyozni, ez egy igen, igen jó alap volt 20 ezerrel az órában, gyári főtengellyel, fékbetéttel: minden darabja megvan, csak át kell törölni olajos ronggyal.
Fejtörést okozott a jobboldali kormány kapcsoló. Az eredeti feliratok egy lehelet vékony alu lemezre vannak nyomva. Először úgy gondoltam, kimaszkolom és lefestem. De a festés nem tartana soká, hisz a kezünk dörzsöli folyamatosan. Én pedig egy valódi használós motort csinálok, nem kiállításra valót! Végül egy szike és némi oldószer hatására engedett a ragasztó. Az eredmény meg szép és tartós lett.
Az első villát összedobáltam és feltöltöttem olajjal. Ha valaki otthon próbálkozik, egy kis segítséget tennék közzé: mérje meg a légrést az olaj szint és a villa teteje között. Ez az igazán pontos módszer, mert sok gyártó megadja, hogy xy köbcenti megy bele, de ki tudja mennyi maradt benne a rugóra és a falra tapadva. Ez pedig nem olyan mint a motor olaj, hogy van benne azt jó lesz.
Az első kereket is bedobtam, csak úgy, hogy jó legyen rá nézni. Sokkal praktikusabb lenne a satupadon szerelni, mint görnyedve, avászkodva, de kell a lelkemnek a sikerélmény. A hátsóval már megharcoltam. Ugyanis fölszereltem már a lánckerék menesztőjét és amilyen hülye vagyok, pont úgy kezdtem el fölgumizni, hogy az néz lefelé. Ezért olyan volt mint egy búgócsigán egyensúlyoztam volna két pajszerrel. Ugye rá kell lépni ahol már fölment a köpeny, ahol meg nem, ott vívni a szerelővassal. A seggem az égben, a fejem lóg és mindez egyensúlyozva, hogy ne essek arcra. Na mindegy, nem voltam dicsőséges látvány.
Lőttem a vaterán egy kuplung kart, mert az enyém törött volt. Emez meg kicsit girbegurba, de ép. Nem kell tőle félni: picit meg kell melegíteni és lehet hajtogatni (ez a módszer épp így működik bármilyen drága motoron). Ha nem sikerül, na bumm egy ezresért vettem. De ez tökéletes lett. Ami másnak szemét, nekem megint kincset ért. Volt ugyanis rajta egy hibátlan porvédő gumi. Tudjátok, ami minden régi motoron ki van szakadva.
Elérkeztem a blokkhoz. Ugye, ugye, idáig csak a sallangok voltak. Most jönne a java, de nem izgultam. Igaz, hogy bő 10 éve hallottam utoljára járni, de gyáva népnek nem jár veterán motor a fagyizó előtt. Már pár motort szétszedtem, de ez tartogatott meglepetést. Az első pozitív volt. Meglepve láttam, hogy ez bizony HEMI (félgömb alakú égéstérrel rendelkező) motor. Ami olyan jól mutat egy amerikai izomautóra pingálva, az csak nem lehet rossz.
Mondanom sem kell, a többi meglepi inkább szívás. Például a kuplungkosár anyája még véletlenül se jött le. És ami nem megy ésszel, azt ész nélkül szoktam. El kellett vágni és utána engedett a szép szónak. Na, de megint az a fránya gyújtás. Hagyományos lendkereket könnyen lekap az ember, de ezt (mivel egy tekercs) nem lehet csak lehúzó szerszámmal lecsókolni. Így egy Daihatsu hengerfejcsavar beadta a "tovább szolgál" kérelmet és Yamaha forgórész lehúzóvá léptettem elő.
A blokk többi része már nem is kérette magát soká. Kiöntöttem a belsejét egy dobozba. Minduntalan belebotlok egy érdekes részletbe. Például itt a léptetővilla. Ezt még az örökkévalóságnak tervezték. Egy mai motorban ha fele ilyen vastag, akkor a marketingesek kiemelik, hogy erősített, így a durva igénybevételeket is bírja. Cserélni csak a főtengely csapágyat fogom. Az is jónak tűnik, de ha már itt van a kezemben, butaság lenne nem kicserélni.
Azért is fontos ez a rész, mert a homokszórás (jelen esetben üveggyöngyözés) behatol a legkissebb résekbe is és összeszerelve ott fejti ki áldásos hatását. Nincs mese, ki kell melegíteni minden csapágyat.
Jöhet a tömítés készlet. Á változat: megrendelem a Yamahától. B terv, legyártatom. Amúgy észrevettétek, hogy mindig, mindenben a B terv válik be? Még én is elcsodálkoztam, hogy 1200 Ft-ot fizettem az egészért. Az öntvényeket elvittem és lelkükre kötöttem, hogy itt a szokásosnál is körültekintőbben járjanak el, de Miklósék nem az első motort engedik ki a kezükből.
Féltő Apa vagyok. És ha a kezünkben a "fontos tengely" nem szabad egyensúlyozás nélkül visszatenni. Nekem a Tábori csinálta – pár ezer forint, de a tudat, hogy egy ilyen öreg szaki precíz keze van benne, megnyugtató, ha távol krúzol az ember. És soha ne "kocogtassuk" össze a beépítéskor a blokk feleket, mert oda a szakember munkája! Egy hőlégfúvó és némi türelem a jó megoldás.
Pár nap és visszakapom az összes alkatrészt és megkezdődhet a "D-day"