A magyar piac foltos tükre

2009.03.14. 00:00

Már hetekkel ezelőtt kérdezgették olvasóink, hogy érdemes-e kimenni az idei motorkiállításra. Kik lesznek ott, kik nem állítanak ki, mit lehet kipróbálni? Biztos volt, hogy egyesek nem vesznek részt – még sosem volt olyan expó Magyarországon, ahová mindenki eljött volna. A háromnegyedig megtelt csarnok azonban még minket is meglepett: a szakma fele el sem jött. 

Dicséretes a rendezők igyekezte, óvodai játszósaroktól kezdve a streetfighter-bemutatóig van minden: csak éppen a lényeg, az hiányzik. Aki ott van, panaszkodik, de hát ilyen a magyar – genetikailag görbül sírásra a szája akkor is, ha minden rendben. Most viszont semmi sincs rendben. A Budapest Motor Kiállítás egy tükör, a válsággal vert piac arcát mutatja.

Nézze meg hogyan bóklászunk a Budapest Motor Kiállításon!

Csillog, hisz világítják, de ha közelről nézzük, itt-ott már tompul a fénye, valahol tenyérnyi darabok hiányoznak a foncsorból. Ott kaptak helyet azok, akik most nem állítanak ki a Hungexpón: sajnos elég hosszú a lista. Hiába keressük a BMW fehérjét, a Kawasaki zöldjét, a Ducati vörösét, a KTM narancsát, a Triumph kékjét – korántsem teljes nélkülük a paletta. Nemcsak a teli színek hiányoznak, a kis márkák árnyalatai nélkül fakó az összkép, nincs Gas Gas, Royal Enfield, Sherco, MV Agusta sem.

Nincs min csodálkozni: aki teheti, a kiadásokon igyekszik spórolni, kevesebb pénz jut a versenyzőknek, kedvesebb jut marketingre is. A Hungexpo sem szociális intézmény, nagyon is megkéri a négyzetméterek díját. Nem mindenki képes arra, hogy csak úgy bedobja egy-két új motor árát – egyáltalán nem biztos, hogy megtérül, a marketingeszközök hatása nehezen tetten érhető dolog. A Budapest Motor Kiállításon való részvétel sokkal inkább presztízs, mint valós haszon: egyre többen gondolják úgy, hogy köszönik nem, majd hirdetnek inkább újságban.

Aki ott van, igyekszik mindent megtenni: óriási standok, erős fények, forgó pódiumok és csillogó motorok. A Harley-Davidson nyereménymotort kínál, a krómra fogékony látogatók egymás után fészkelődnek föl az állványra állított gépekre. Van Sportster Iron, V-Rod Muscle, rendőrségi Glide-ok és utánfutós, esküvői fogat is.

A Suzukinál minden csillog, hiába új a Gladius, a vendégek leginkább a cruiserek meg a sportmotorok körül kattintgatják a fényképezőt. Nincs ez másként a Hondánál sem, hiába áll az ováldugattyús NR a pódiumon: a kisebb-nagyobb csoportokból könnyen leszűrhető, mi a közízlés.

A Yamaha is több száz négyzetméteren terpeszkedik, a karbonnal cicomázott VMax és az R1 a két középpont. Örömteli, hogy egyre többen érdeklődnek a 125-ösök iránt, a vékonydongájú gépek körül szinte mindig áll valaki. Páran kacsintgatnak a friss Diversionre is, de a magyarok még mindig nehezen veszik észre a meztelen motorokat.

Az Aprilia sztárja az RSV4 – nem csoda, a kiállítás egyik legszebb motorja az egzotikus négyhengeres. A Derbi jelenléte örömteli; akárcsak a Guzzit, most már a spanyol márkát is a Mille Motor hozza be Magyarországra.

Aki robogót keres, talál. Vespa, Gilera, Keeway és még néhány kínai is – nemcsak minőségben, árban is óriási ugrás van a két végpont között. Hátul, a csarnok sarkában elektromos robogók cikáznak – furcsa látni a hang nélkül cikázó gépeket. Szintén villanymotor hajtja a Quantya és Vectrix motorokat, egyre több konkurense akad a belső égésű motoroknak.

A csarnok harmadát a kiegészítők töltik meg – cipőpasztától kezdve a kengurubőr versenyoverallig minden van. A motorosok nézelődnek, és sokan nem is titkolják: nincsenek megelégedve az árakkal. A tartósan gyalázatos forint-euró árfolyam nem maradt nyom nélkül, egyre észrevétlenebbek a vevőcsalogató vásári akciók.

Winklerrel bolyongtunk vagy három órát, aztán feladtuk: a kamerán rajta maradt a lényeg, a fényképezőgép memóriakártyáján is ott sorakozott bináris rendben a sok pixel. Megnéztünk mindent, de elégedettek nem lehettünk – túl hiányos bemutató volt ez. Kedvencet persze találtunk: a Bimota Tesit mindketten hazavittük volna.