Alpok-Adria 2. forduló - Vörös Sanyi módra

2004.06.04. 14:23
Újabb Alpok-Adria versenyen vagyunk túl. Bocs, versenyeken, ugyanis Vörös Sanyi Superbike-ban és Superstockban is indul az Alpok-Adria Kupasorozaton. Ezúttal a helyszín Rijeka volt. Kedd este megérkezett a csapat a horvát tengerpartra, hogy szerdán már korán elkezdhesse Sanyi az edzést.

Munkában nem volt hiány sem nekünk, sem az őrangyaloknak, hiszen a szabadedzések sem teltek eseménytelenül. Az első eset az volt, amikor Sanyi néhány kör megtétele után kiállt, hogy a két gyors féktávon alig fog a fék és ki akar ugrani a kormány a kezéből. Tehát, boxba be, motort bakra, a féktárcsát ki kell cserélni! Újra ki megyünk megint. Körözés, beállítás, körözés, beállítás. Kormány egyre jobban csapkod és nem csak féktávon. Elhagytuk a kormánytengely anyát. Ugye mondanom sem kell, hogy elfehéredtem. Ekkor mondtam először köszönetet az angyaloknak, hogy vigyáztak rá.

A körözés a továbbiakban egész zökkenőmentesen zajlott. Hol gyorsabb, hol lassabb köröket fut, majd ismét kiáll, hogy állítsunk a motoron. Míg Lacival megbeszélik a történteket, én tisztítom a plexit. Egyszer csak Laci rám üvölt: - mi a fa..t csinálsz Gabi! Hátraugrottam egy métert a motortól ijedtemben. Jézusom! Mi a francot csináltam? Akkor láttam, hogy az első gumin és a féktárcsán folyik valami. Gondoltam, ilyen hülye nem lehetek, hogy egy egész flakon Clin-t kiöntök úgy a forró féktárcsára, hogy észre sem veszem? Hát nem is! Ugyanis amit Clinnek véltünk olaj volt. Rengeteg olaj a földön, a gumin, a tárcsán, az idomokon. A közelebbi vizsgálat kiderítette, hogy az első villa ugrott szét és abból folyt ki az olaj mindenre. Fehéredés, imamondás.

Óriási mázlink, hogy pont erre a versenyre hoztunk egy teszt motort a Full-Gasból, hogy ha bármi van, tudjunk mihez nyúlni. Köszönjük! Most ennek igazán nagy hasznát vettük, hiszen az első villa volt a harmadik alkatrész, amit leszedtünk róla. Persze mondanom sem kell, hogy az addigi futómű beállítás ugrott a kukába. Miután ezzel este tízre végeztünk, észrevettük, hogy a Myrkivka által a Hungaroringen meggyalázott titán kipufogórendszer elrepedt. Sajnos, a tartalék motoron csak vasból készült volt.

A gondoknak ezzel nem volt vége, hiszen az utolsó szabadedzésen, a kanyarból kigyorsításkor leállt a motor. Kétszer is, ugyanott. Komoly fejtörést okozott, hogy vajon mi lehet a gond, végül a dőlésérzékelőt hoztuk ki hibásnak. Semmi gond, van egy tartalékmotorunk. A versenymotor dőlésérzékelőjét kiszereltük és a tartalékmotorét beszereltük. Ekkora már egyszerűbb lett volna az idomokat átrakni a tartalék motorra és azzal elindulni a versenyen.

Az időmérő edzések botrányosra sikeredtek, hiszen mindkét kategória első kvalifikációs edzését egy kör után leintették a rendezők, mert vagy bukás történt, vagy a pályát kellet tisztítani az olajtól, vagy az időmérő rendszer ment tönkre, és azt szerelték több mint egy órán keresztül. Azért a nap végére kiderült, hogy ki melyik rajtkockából vághat neki a vasárnapi versenyeknek. Sanyi Superbike-ban a 7. helyről, míg Stockban az igen szoros időeredmények miatt a 14. pozícióból várhatta a rajtot. A szoros eredményeket szó szerint értsétek, mivel kilenc versenyzőnek sikerült 1,36-ot mennie.

Bizonyára voltak olyanok, akik velünk ellentétben pont azért imádkoztak, hogy essen, de az eső a Stock rajtjára elállt és a pálya is felszáradt. Sanyinak a rajt egész jól sikerült, de a cél végén akkora volt a tumultus, hogy nem tudott előrébb kerülni. Már megszoktuk tőle, hogy nem a rajt mestere, inkább a felzárkózásé. Most is elkezdte leszedegetni az embereket körről-körre, egészen addig, amíg az egyik körben jóval később bukkant fel a láthatáron, mint azt kellett volna, és így lőtávolon kívül kerültek tőle az előtte motorozók. A késés oka a verseny utáni beszámolójából derült ki: hiába cseréltük ki a dőlésérzékelőt, a motor ugyanabban a kanyarban leállt és ez az időveszteség elég volt ahhoz, hogy ne tudjon komolyabban előrébb kerülni. Sajnos meg kellett elégednünk a 13. hellyel. Ugyan minket nem érintett, de nem tudom megállni, hogy meg ne említsem azt a tényt, hogy MAGYAR DÍJKIOSZTÓ NEM VOLT!

 
 
 
  Superstock és Supersport kategóriában a MAMS kiírt az év elején külön magyar bajnokságot, mivel megvolt a minimális létszám ahhoz, hogy bajnokot lehessen hirdetni. Ez maradt el.

A dőlésérzékelőt meg kellett csinálni, hiszen jött a Superbike futam. Laci némi szivacs beépítésével oldotta meg. Legalábbis reméltük.

A Superbike rajtja sem volt egyszerűbb a Stockénál és bónuszként még az eső is elkezdett cseperegni. A piros lámpa kialudt és elrajtolt a mezőny. Sanyit 13-dikként láttuk befordulni. Persze ezután hatalmas hajrába kezdett és sorra előzte meg az előtte versenyzőket. Sajnos, a pályabírók nem mindig voltak a helyzet magaslatán, mert néha azt sem tudták, hogy milyen színű zászlót lengetnek. Bocsánat, ez enyhe túlzás volt! Nem lengették, csak tartották maguk előtt. Így volt ez a kék zászlóval is. Sanyi is rengeteg időt veszített, mert a lekörözött versenyzők nem kapták meg időben a jelzést, hogy gyorsabb versenyző közeleg, engedd el! Végül Sanyi a 6. helyen zárta a versenyt. Ezzel a bajnokságban mindössze 8 ponttal lemaradva az elsőtől a 6. helyen áll.

Az Alpok-Adria Kupa harmadik futama ismét Rijekába tér vissza június 25-27. között.