Supermoto aranyérem az Eb-n

2005.10.17. 13:52
Kapcsolódó cikkek (1)
Kisebb változtatások után 2005. október 1-én és 2-án rendezték a 2005-ös Supermoto Európa-bajnokság utolsó fordulóját a törökországi Hezarfen repülőtéren. A csapatok átlag 4 órát töltöttek a bejutással a török határon (rekorder a szlovén versenyző és olasz szerelője volt, 21 órát vesztegeltek kamionjukkal). Néhányan, akikhez nem jutott el a helyszínváltozásról szóló hétfői rendezői körlevél, az eredeti pályára mentek, Izmitbe, ahova mellesleg kiöntött a Márvány-tenger. Még szerencse, hogy Hezarfen alig 40 km-re van Izmittől, így péntek éjszakára az egész Eb-mezőny befutott.

A szombat reggeli gépátvétel végére már a pálya is tökéletes, biztonságosan használható állapotba került. Hosszú egyeneseivel, elnyújtott fordulóival és két ugratós off-road szakaszával erősen gyorsasági jellegű lett. Az abszolút összevont mezőnyt három SM250-es, kilenc SM450-es Eb-versenyző alkotta, kiegészítve a szintén záró-fordulós Supermoto Balkán-bajnokság hét indulójával. A sajnálatosan nagyszámú távolmaradásnak valószínűleg a hely periférikus és nehezen megközelíthető jellege lehetett az oka. Jan Vodochodsky (CZ, SM250, TM), Franz Rieger (A, SM450, Yamaha), Beno Stern (SLO, SM450, Yamaha) és még néhányan az eddigi Eb-állásban elfoglalt pozíciójukat adták föl azzal, hogy nem vállalták a kiutazást.

Akinek viszont számított a helyezés, teljes energiával vett részt a szombati napsütéses edzéseken. Kökényesi György (Yamaha) nagy ellenfele, Vodochodsky hiányában 250 cm 3-es gépével a jóval erősebb, 450-es motorokkal versenyzett a jobb köridőkért, és viszonylagos esélytelensége ellenére is a 6-7. legjobb időket futotta. Az SM450 kategória újdonsült éllovasa, Ales Hlad (SLO, KTM) új versenytársra akadt a kamikaze stílusú osztrák favágó, Heinz Hochreiter (KTM) személyében, de a leggyorsabb mégis Johann Schruf (A, Yamaha) volt. Őket követte Radoslav Balinov (BUL, KTM), majd a legjobb 450-es magyar, Molnár Tamás (Honda). A mezőny legtiszteletreméltóbb tagja Malcolm Schneider (A, KTM) volt, aki egyhetes bokarepedéses - részleges ínszalag-szakadásos - ügy miatt a szünetekben bal lábán rögzítőkötéssel és mankóval botorkált a depóban, majd a pályán az 5-6. legjobb időket futotta - később megjegyezte, hogy "kicsit fáj sebességet váltani".

Vasárnap kora reggel elkezdett esni az eső. Jövőre aszályos vidékeken kell Supermoto Eb-t rendezni, mert ezzel garantált a bőséges csapadék. Aztán szerencsére még a Warm Up előtt elállt, az off-roadból furcsa mód nem csúszós, hanem ragadós masszát keverve, de a leszállópálya felfestett felületei olyan sikamlóssá váltak, hogy még gyalog is nehéz volt rajtuk átjutni. Nem is ment ki senki Warm Upra, várták, hogy felszáradjon a környék. Ám ez csak egy része volt a csapat nyomott hangulatának: Schrufot éjjel kórházba kellett szállítani, mert rátört a hányás, és egyik szemére nem látott. Kiderült, hogy a migrénje okozta a rohamot, amit vélhetőleg a nagy stressz váltott ki. Mindenesetre vasárnap reggel visszatért a pályára, mert semmi szín alatt nem hagyta volna, hogy az előtte alig 13 ponttal vezető Hladból ellenfél nélkül legyen bajnok.

A mért edzés és a Super Pole után csak azért nem csupa osztrák állt a rajtrács első sorának négy helyén, mert összesen hárman neveztek. A pole-pozíciós Hochreiter mellé beküzdötte magát a bulgár Balinov, de Hlad kiszorult az 5. rajtkockára, mert a két nem 100%-os versenyző, Schneider és Schruf gyorsabbak voltak nála az időmérőn. Kis 250-es kakukktojásként állt Kökényesi a 6. pozíción, megelőzve a 7. Molnár Tamást. Molnár Péter (Honda) eredménye alapján a 9. helyről rajtolhatott.

A rajtot követően Hochreiter került az élre, mögötte Ales Hlad és Molnár Tamás, de a magyar versenyző nem sokáig bírta tartani az iramot. Helyét átengedve a rajtnál beragadó Schrufnak, a mozgáskorlátozott Schneiderrel versengett az 5. helyért. Nevető negyedikként körözött Balinov, az élmezőny pedig a szerbiai versenyhez hasonlóan elhúzott, ez esetben Hochreiter vezetésével. Schrufon látszott, hogy már nincs rosszul, eszelősen kergette Hladot, aki Hochreitert próbálta megszorítani. Az első futam vége előtt három körrel Hochreiter egy kanyarban elcsúszott, a így a befutó sorrendje Hlad-Schruf-Hochreiter lett. A Molnár-Schneider párharc osztrák győzelemmel végződött, ez viszont szerencsére nem veszélyeztette Tamás harmadik helyét a bajnokságban. Molnár Pétert kilencedikként intették le a 450-esek között. Kiskökény 250-es Yamahájával az abszolút középmezőnyből figyelte a nagyobb motorokat, a terepszakaszon behozott lemaradását a 100 méteres egyenesekben rendre visszaadták az erősebb gépek. Az SM250-ben a második Fazekas Zoltán (RO, Yamaha), a harmadik Enescu Narcis (RO, Yamaha) lett.

A két futam közti hosszú szünet nyugalmát gyülekező viharfelhők zavarták meg. A versenyigazgatóság gyors közvélemény-kutatást tartott egy eseteleges, 30 perccel korábbi rajtról, hogy elkerüljék a verseny közbeni égszakadást, de Schruf egyedüli nem szavazata miatt az időterv változatlan maradt. A rajtelőkészítő idejére a vastag felhőktől már majdnem esti sötétség borult a repülőtérre, ezért a versenyvezetőség megállapodott három élversenyzővel (Hlad, Schruf, Kökényesi), hogy ha az időközben eleredő esőtől a futam alatt használhatatlanná válik a pálya, jelezzenek - mivel a bíróknak nincs lehetősége verseny közben a pálya állagát vizsgálni - és többük jelzésekor leintik a futamot.

A rajtkor már csöpögött, majd fokozatosan erősödött a vihar. A versenyzők egyre óvatosabban motoroztak, Schruf osont legelöl, Hlad nem akart kockáztatni, ezért most az egyszer megengedte Balinovnak, hogy megelőzze, Kiskökény ismét a középmezőny táján vizsgálgatta a különböző szakaszok állapotát. Az időjárással egyedül Molnár Tamás és Schneider dacolt, akik újra egymásra találtak egy jó kis 5. helyért folytatott harcban. Ezt a meccset azonban kockás helyett piros zászló szakította félbe a 8. körben: először Schruf, utána Hlad is intett a célvonalnál, hogy itt a vége. Mivel a 10 körös futam több mint 50%-át teljesítették, a szabályok értelmében ez a sorrend adta a végeredményt. Így fordulhatott elő, hogy Tamásnak másodszor is a 6. hely jutott.

A zuhogó esőben mindenki villámgyorsan pakolt, az időmérők épp az utolsó pillanatban gurultak ki buszukkal az ingovánnyá lazuló sárból. A kb. 30 perces zápor múltán a reptér kávézójában gyülekezett az elázott mezőny az idei utolsó díjkiosztóra. Dobogó ugyan nem volt, mert a legfelülre álló beverte volna a fejét a plafonba, és a díjkiosztó teljes díszlete is szétázott, de ettől semmit sem vesztett jelentőségéből az a tény, hogy Kökényesi György lett a Supermoto Európa-bajnok az SM250 osztályban. Jan Vodochodszky távolmaradásával elveszette Európa-bajnoki második helyét, ezt helyette a román Fazekas Zoltán nyerte, a szintén román Enecsu Narcis előtt.

Johann Schruf törökországi futamgyőzelmével ugyan lefaragott pár pontot hátrányából, de ez nem volt elég ahhoz, hogy elvegye Ales Hladtól az SM450 osztály Európa-bajnoki címét. Viszont nem Kiskökényé az egyedüli magyar siker, hiszen a szlovén és osztrák supermotós mellé Molnár Tamás állhatott, mivel ő lett a 2005-ös Supermoto Európa-bajnokság SM450 kategóriájának harmadik helyezettje, míg öccse, Péter, aki szorgosan járta végig bátyjával a Eb-sorozat minden állomását, az előkelő hetedik helyen végzett. A Molnár testvérek közé Schneider, Balinov, és Kalin Kulev (BUL, KTM) sorolt be.

Hezarfenben végső búcsút vettek egymástól az egyéni supermoto Eb résztvevői. A programok közti barátságos klubbolást a depóban, és a vérre menő küzdelmeket a pályán majd jövőre folytatják, remélhetőleg kevésbé keleti tájakon - és szárazabb körülmények között.