2010.07.19. 12:00
Nem csak a bigott Rossi drukkereknek volt kedves, hogy világbajnokuk hónapokkal korábban tért vissza. Carmelo Ezpeletának sem voltak nyugodt éjszakái mostanában: az utóbbi három hétvégén, ahol a nézők nem számíthattak a 46-osra, olyan negatív rekordokat döntött a nézettség, hogy csak úgy füstölt. Nagy versenyt futott Talmácsi, ki tudja, mekkorát ment volna akkor, ha nincs rajta a MOL-lal való szakítás lelki terhe. Iannone is bejött másodiknak, remekelt a Fimco Speed Up.

Természetesen az sem volt érdektelen, ki nyeri majd a német nagydíjat, de kimondva, kimondatlanul, Rossi nagy hétvégéje volt a mostani. Mindenki a nagy visszatérést várta – ő maga is természetesen –, irreális elvárások nélkül. Az első ötben végezni, az már több lenne, mint kiváló, állapodott meg a csapat.

A versenyt piros zászlóval szakították félbe: Bautista, Espargaro és de Puniet akadtak össze – utóbbi bal lábán mindkét lábszárcsont eltört, hondája kigyulladt. Az újrakezdésben Pedrosa kapta el a legjobban a rajtot, majd Lorenzo, Dovizioso, és a gyári Ducati duó, Stoner és Hayden volt a sorrend – őket követte az első kanyarokban óvatoskodó Rossi.

Lorenzo hamar le akarta rendezni a dolgot, pár kör múlva elment Pedrosa mellett: szökni akart, illetve legalább annyi előnyt összespórolni, mint amennyivel a balesetnél leintették őket. Azonban Dani ezúttal bírta a rohamot, felváltva futottak leggyorsabb köröket, és pár rundó múlva megtörtént az, amire Lorenzo egyáltalán nem számított: elkezdték támadni. Vonatoztak még egy darabig, de Pedrosán egyértelműen látszott, hogy többet tud ennél: vaj puhán siklott el a yamahás mellett, a következő körben pályacsúcsot döntött, megszökött, nyert. Így szokta, mi több, másképp még nem is sikerült nyernie a MotoGP-ben.

Rossi a féktávot tévesztő, majd ívet szélesítő Haydent hamar behúzta, azonban a folyamatosan ritmust vesztő Doviziosóval már jobban meggyűlt a baja: mire rajta is keresztülment, már másodperc feletti távolságban volt tőle Stoner. De jöttek a bomba körök, olyanok, amikre a verseny azon szakaszában Pedrosán kívül senki nem tudott válaszolni. Olykor hat tizedmásodperccel került közelebb Valentino Casey-hez – ezt persze látta az ausztrál is, aki utólag bevallja, azt hitte, nem lesz fegyvere az olasz ellen.

Igaz, az első támadást elvétette a 46-os, de a második próba már ült. Csakhogy Stoner nem akart leszakadni, olyannyira nem, hogy pár kör múlva vissza is vette a harmadik helyet. A végéig még párszor megelőzték egymást, és bár az utolsó kört is Rossi kezdte meg előbb, a célegyenesre fordító kanyarban nem zárta eléggé az ívet, Stoner besiklott mellé. Valentino térde hozzá is ért a Ducatihoz, de utólag azt mondják, nincs harag: szép, tiszta előzés volt, és csak annyi agresszivitás volt benne, amennyi a verseny hevében még elfogadható.

1.  Dani Pedrosa  ESP Repsol Honda Team  28:50.476

2. Jorge Lorenzo ESP Fiat Yamaha Team 28:53.831

3. Casey Stoner AUS Ducati Marlboro Team 28:55.733

4. Valentino Rossi ITA Fiat Yamaha Team 28:56.099

5. Andrea Dovizioso ITA Repsol Honda Team 29:07.634

6. Marco Simoncelli ITA San Carlo Honda Gresini 29:08.233

7. Nicky Hayden USA Ducati Marlboro Team 29:08.411

8. Ben Spies USA Monster Yamaha Tech 3 29:11.433

9. Hector Barbera ESP Paginas Amarillas Aspar 29:12.476

10. Marco Melandri ITA San Carlo Honda Gresini 29:25.693

11. Loris Capirossi ITA Rizla Suzuki MotoGP 29:35.518

12. Alex de Angelis RSM Interwetten Honda MotoGP 29:35.68

Iannone szombaton tönkre verte a mezőnyt a kvalifikáción – immár MOL-os matricák nélkül, ugye –, nem lett volna nagy meglepetés, ha a versenyen sem tudják befogni. Ehhez képest már az első körben elveszítette vezető pozícióját, amikor csapattársa, Talmácsi Gábor megmutatta, mi az az „extra start”.

A második körben felcserélődtek a szerepek, Talmácsi lett az üldöző, azonban fergeteges tempót mentek, a Speed Up duó egy bolyként kezdett elszakadni a mezőnytől. Egyedül Toni Elias tudta köridőben tartani őket, ő azonban a tizenegyediknek fordult az első kör végén – onnan szép nyerni.

És jött is Elias – oldalán Simone Corsival –, elképesztő ritmusban hámozta át magát az ellenfeleken; a táv felénél már biztosnak látszott, hogy ott lehet a dobogón. Mindketten elrobogtak a közben már tempót vesztő Talmácsi mellett, és súlyos tizedeket hoztak a versenyben vezető Iannonén is. Corsi ezt a hajrát már nem bírta, túlvállalta magát, kicsúszott.

Elias rettenetes tempókülönbséggel ért oda Andrea mögé, könnyedén, elegánsan előzte meg, majd szerzett még három másodpercnyi előnyt, és végül nyert. Iannonét már nem tudta befogni a hátulról érkező üldöző sereg, akikkel Talmácsi például már nem bírt: állítólag nagyon elkoptak a gumijai a magyarnak, a végén esélye sem volt a védekezésre.

„Nagyon sajnálom a végét, de annyira csúszkált a motor, hogy annak is örülök, hogy sikerült célba értem vele.” – mondta a nap végén Talmácsi Gábor. „Szerintem rossz áttételezést választottunk, ami idő előtt elkoptatta a puha gumikat. Ettől függetlenül mindenképpen úgy vélem, hogy előreléptünk, de nem lehet hátradőlni, hanem továbbra is keményen kell dolgoznunk. Egyre jobban érzem a motort és erre az érzetre is szükség van ahhoz, hogy még gyorsabb legyek. A mai futam is azt mutatja, hogy közel a dobogó, amire mielőbb szeretnék felállni, remélem már Brnoban és egy pódiummal köszönhetném meg a szurkolóimnak a kitartást, a folyamatos biztatást, ami nagyon sokat jelent számomra.”

Eredmények:

1. Elias (Moriwaki)

2. Iannone (Speed Up) +3.297

3. Rolfo (Suter) +6.574

4. Nieto (Moriwaki) +6.781

5. Abraham (FTR) +7.396

6. Talmacsi (Speed Up) +9.555

7. Cudlin (Pons Kalex) +9.697

8. Aegerter (Suter) +11.373

9. Bradl (Suter) +13.152

10. Hernandez (BQR) +13.726