Rossi biztos ezt akarja?

Soha nem fogom elfelejteni, amikor olasz Rossi-szurkolók ezrei zarándokoltak a Cseh Nagydíjra, hogy a helyszínen támogassák kedvencüket, mert Biaggi tíz pontra megközelítette a bajnoki tabellán úgy, hogy szinte mindenki tudta, a huszonéves tavulliai ezt a trófeát legfeljebb már csak elveszítheti.

Megindító érzés volt, amikor Brnótól vagy száz kilométerre olasz stopposokkal találkoztunk, s az is, ahogy Rossi több száz rajongója üvöltött, és fújta a dudát egyszerre minden egyes körben, amikor a sárga Honda megjelent. Hogy ezért, vagy másért, esetleg csoda történt, azóta sem tudom, de Biaggi pont Brnóban adta fel mentálisan a harcot, és bukott a mi orrunk és Valentino Rossi hivatalos rajongói klubja előtt. A füves domboldalból nem is sejthettük, hogy Rossi közben úgy vezet rengeteg másodperccel a mezőny előtt, hogy egy darázs döngicsélt a sisakjában, hol a szeme előtt, hol az orrlyukát froclizva.

Ebben az évben történt az is, hogy Max Biaggi könyökkel tessékelte le a pályáról a szuzukai célegyenesben, úgy kétszázötvenes tempónál, mire a következő körben kívülről előzte, és középső ujjával bemutatott neki. A Katalán Nagydíj rajtja után Rossi szinte visszacsúszott az utolsó helyre, s a mezőnyön átverekedve magát megnyerte a versenyt.

Ugye ezek önöknek is ismerősen csengő sztorik, mintha tegnap történtek volna? Csupán annyi a különbség, hogy ma Marc Marqueznek hívják ezt a hasonló kvalitásokkal megáldott, mindenkit „pökhendi” módon elverő „mitugrászt”. A spanyolnak azonban annyi szerencséje van, hogy vele szemben Rossi nem Biaggi szerepét játssza, hanem kulturált módon elismeri, hogy ez a csávó bizony zseni. Talán nem volt véletlen, hogy Valentino Rossi a Le Mans-i Nagydíj sajtótájékoztatóján azt nyilatkozta, ha kérhetne bármit, most bizony azt kérné, hogy a mugellói versenyen bárcsak lehetne ismét huszonkettő.

A francia futamot nem reagálnám túl, különösebb meglepetés nem történt. Marquez kivételesen elrontotta a rajtot, s visszacsúszott egészen a tízedik helyre. A legnagyobb csoda eközben talán az volt, hogy a Valentino Rossi magához ragadta a kezdeményezést, s bravúros motorozással átvette a vezető helyet. Úgy sejtem, nem volt aznap olyan ember, aki ne szorított volna Rossi győzelméért. Csodák azonban nincsenek, illetve ritkán, ezért Marquez tizenöt körrel a vége előtt már Rossi nyakán loholt, míg az el nem rontotta az egyik kanyart, az ifjú spanyol pedig vígan elmotorozott mellette.

Mégis néhány percre mindenki úgy érezhette, talán lesz valami, talán egyszer összejöhet még. A kérdés továbbra is nyitott, s jelen pillanatban senki sem tudja megválaszolni, hogy a mezőnyből ki jelenthetne igazi veszélyforrást Marc Marquezre.

A csapattárs Dani Pedrosa most gyengébben szerepelt, bár kézműtét után ötödiknek lenni nem éppen szégyenteljes dolog. Jorge Lorenzo a hatodik helyével továbbra is legfeljebb árnyéka lehet tavalyi önmagának. Rossi visszatért, Rossi az elsőszámú, nincs vita, de a dolog közel sem ennyire egyszerű.

A yamahás versenyzők példája is remekül mutatja, a motorsport évről évre változik, és ezek a változások kiszámíthatatlanok. Ki gondolta volna, hogy az a Lorenzo, aki tavaly élete versenyeit futotta, s némi túlzással még azt is állíthatom, hogy a világbajnoki címvédés nem rajta múlt, most a dobogó közelébe sem érhet, mert mentálisan olyan hátrányba került a többiekkel szemben, főként a tavalyi kudarcnak köszönhetően, hogy jelenleg még ő sem tudja, miként fog kimászni ebből a slamasztikából.

Hozzáteszem, nem ő az első e tekintetben a sportág történetében, így kár lenne azt állítani, hogy Marquez addig verhetetlen, míg vissza nem vonul. Ugyanakkor kétségtelen, jelenlegi teljesítményére nehéz szavakat találni.

Egy valamiben szinte biztos vagyok. Mikor Valentino Rossi megtudta, hogy a Bridgestone helyét ismét a Michelin veszi át, és 2016-tól újra a franciák lesznek a MotoGP kizárólagos gumiszállítói, kicsit megkönnyebbült, s még azt is megkockáztatom, újfent reménysugarakat pillantott meg maga előtt.

Rossi a mezőny egyetlen olyan versenyképes pilótája, aki még Michelinnel is nyert világbajnoki címet, és talán nem is felejtette el a gumik viselkedését. Azt pedig senki sem tudja, hogy Marquez milyen könnyen, s gyorsan fog megbarátkozni az új abroncsokkal. Emlékezzünk csak Stonerre, a Michelinnel szenvedett, a Bridgestone-al viszont verhetetlen volt. Kétlem, hogy Marqueznek problémát fog okozni a váltás, de Rossi helyében én is bíznék még ebben a szalmaszálban, veszítenivalója alig van.

Egy valamit azért remélem nem feledett kívánságával kapcsolatban. Huszonkét évesen, a mugellói versenyen nyerni akart, mindenáron, az eső szakadt, ő pedig fél körrel a vége előtt elesett. A hawaii mintás Honda pedig csak csúszott és csúszott, míg a sóderágy meg nem fogta.

MotoGP Le Mans 2014
Végeredmény
1.	Marc Marquez	SPA	Repsol Honda Team
2.	Valentino Rossi	ITA	Movistar Yamaha MotoGP
3.	Alvaro Bautista	SPA	GO&FUN Honda Gresini
4.	Pol Espargaro	SPA	Monster Yamaha Tech 3
5.	Dani Pedrosa	SPA	Repsol Honda Team
6.	Jorge Lorenzo	SPA	Movistar Yamaha MotoGP
7.	Stefan Bradl	GER	LCR Honda MotoGP
8.	Andrea Dovizioso	ITA	Ducati Team