Már megint az olasz, tudják, az a Rossi

2014.10.19. 15:03

Bukott itt boldog, boldogtalan, rotyogtak a műanyagok, repedtek a plexik, a nagyszakállú ausztrálok meg ittak még egy sört. Ez volt a MotoGP ausztrál versenyén.

Ha elmegy az eleje, nincs mit tenni. Ez volt a mai ausztrál MotoGP verseny mottója. Nem szeretnék gyökérnek tűnni, de miután Marc Marquez múlt héten véletlenül talpon maradt, és másodszor is világbajnok lett, ma ismét bukott, Rossi pedig Misano után újfent futamot nyert. Biztos megint ajándékba kapta, ezt is a hangyák hordták össze, de nincs mit tenni, véletlenül őt intette le először az a fránya kockás zászló.

Tény, arról nem szóltunk, így hát a viccelődés sem megengedett, Marc Marquez múlt hét óta kétszeres világbajnok a MotoGP kategóriában, ami óriási teljesítmény, s természetesen csakis szuperlatívuszokban lehet beszélni róla. Ma óriási előnnyel vezetett, és bukása szinte ugyanolyan előjel nélkül történt, mint Pol Espargaróé, vagy az utolsó körben biztos második helyről kieső Cal Crutchlow-é. A motorok eleje rendszerint a rövid, intenzív féktávokon veszített tapadást, és vágta földhöz a versenyzőt. Többen susmorogtak már gumihibáról, és a vártnál gyengébben teljesítő aszimmetrikus első abroncsokról, de nem szabad megfeledkeznünk a roppant kellemetlen időjárási körülményekről sem. A rajt és a célba érkezés között kilenc fokot hűlt a levegő, ami az ilyen kiszuperált cuccokra érzékeny, sőt, a jelek szerint megsemmisítően hat.

Rossi mindent leszámítva bravúros motorozást produkált, s némileg közelített Marquezre, amikor a spanyol bukott. Lorenzo is jól ment, bár a második hellyel szerencséje volt, mert az első gumik nála is rettenetesen elhasználódtak, csak míg Crutchlow agy nélkül húzta az utolsó körben is, ő „sztoikus” nyugalommal motorozva várta a célba érkezést. A Ducati csapat emberileg megsemmisült, s még Cal felesége, Lucy sem igen akart uralkodni érzésein. Remek ismerősünk, Nándi bácsi szokta említeni hasonló élethelyzetekben – „Hát öcsém, bolond a te fejed?!”

Azt tudjuk, hogy a Pillip Island-i pálya Rossi egyik kedvence, az viszont tény, hogy ennek ellenére 2005-ben nyert utoljára az óceán parti pályán. Itt szerezte viszont élete első ötszázas világbajnoki címét, itt hódította el először a Yamahának a világbajnoki trófeát, és még a kettőötvenesek között itt törte ki a fogát egy edzésen, amikor úgy kétszázzal bukott. Azóta használ fogvédőt. S azt is tudjuk, hogy az elmúlt években szinte megfeszült egy ausztrál győzelemért, hogy Jeremy Burgessnek, és ausztrál szerelőinek kellőképp kedveskedni tudjon. Ez sajnos nem sikerült, s az élet furcsa fintora, hogy a mérnökzseni nélkül eltöltött első évben szinte azonnal. Pedig itt most szó sem volt kenguruvérről, és erszényben átcsempészett plusz lóerőről, hiszen Stoner óta talán már az ausztrál közönség sem annyira Rossi drukker, mint az azt megelőző években. Tudják, az az ausztrál motorsportrajongó közönség, kik kilencvenes évek béli útépítő művezetőnek öltözve járnak motorversenyre, irtó nagy kalapban, acélbetétes bakancsot húzva, motorolajjal batikolt világoskék farmernadrágban.

A verseny másik talán legnagyobb hőse, az a sokat bírált Bradley Smith volt, aki tíz körrel a vége előtt még a tízedik helyen motorozott, de szép felzárkózást bemutatva, s a többiek hibáját kellő higgadtsággal kezelve odakeveredett a harmadik helyre, s végül megszerezte élete első királykategóriás dobogóját.

A nap vesztese mindenképp Dani Pedrosa volt, aki alól Andrea Iannone, a futam kezdeti hevében kellő eleganciával kiütötte a motort. Pedrosának emiatt fel kellett adnia a versenyt.

A körülmények alakulása végett a Yamaha egészen biztosan rögzíti a mai végeredményt, hiszen a 2008-as Le Mans-i nagydíjat követően az első verseny, hogy ismét három yamahás állt a dobogón egymás mellett. Továbbá külön megemlíteném, hogy a misanói futam óta kizárólag yamahás versenyzők nyerték a versenyeket. Több mint érdekes.

A cirkusznál nincs megállás, jövő hét végén már Sepangban állnak rajthoz, mely örök fájdalmat csalogat elő mindenkiből, ha eszébe jut Marco Simoncelli. S azt hiszem nem telik el nap anélkül, hogy eszembe ne jutna. Érdekességképp meg is néztem a 2008-as edzés, kettőötvenes kategóriájának időeredményeit. S tudják, mit tapasztaltam, Marco közel fél másodperccel ment jobb időt, mint a szombati Moto2-es kvalifikáció legjobbja. S ez így helyes, az idők végezetéig.

Végeredmény:

1. Valentino Rossi

2. Jorge Lorenzo

3. Bradley Smith

4. Andrea Dovizioso

5. Héctor Barberá

6. Álvaro Bautista