Bitter Sanyira hörögtek Makaóban

2014.11.15. 11:59 Módosítva: 2014.11.15. 12:11

A magyar versenyző szenzációs eredményt ért el a bemelegítésen, második lett. A futamra aztán felszáradt a pálya, de Bitter így is jól szerepelt.

A tüdőgyulladás nem egy szokványos betegség, általában magas lázzal jár, az orvos pedig gyógyszeres kezelést és ágyban fekvést javasol. Feltéve, ha egy normális emberről van szó, és nem egy utcai motorversenyzőről. Bitter Sándor pontosan ebben az állapotban, magas lázzal és tüdőgyulladással érkezett Makaóba, ázsiai Las Vegasába, hogy ismét induljon a világ egyik leghírhedtebb utcai motorversenyén, a Makaó GP-n. A futam gyakorlatilag a brit és ír utcai motorverseny-sorozat év végi gálaeseménye, amelyen meghívásos alapon lehet részt venn. Bitternek két hete szóltak, hogy helyettesíthetné Dean Harrisont a VRS Hondánál, ő pedig megragadta az alkalmat, és extra rövid időn belül, kínkeserves módon előteremtette az induláshoz szükséges anyagi feltételeket. Egy darabig öröm volt, és boldogság, majd érkezés után lebetegedett, saját bevallása szerint ebben némileg a stressz is közrejátszhatott.

Kérdéses volt, miként lehet betegen helytállni egy olyan versenyen, ahol háromszázzal motoroznak úgy, hogy közben vállal súrolják a betonfalakat, amelyek megvédik a kaszinókat az esetlegesen berepülő motorroncsoktól. Ebből azért érezni, Makaóban versenyezni nem életbiztosítás. Nem túlzás, ha azt állítom, utcai motorversenyen indulni legalább annyira összetett és rizikós, mint magashegyi hegymászónak lenni. Még ott sem hallottunk tökéletesen felépített expedícióról, mindig beüt a krach, amit meg kell oldani, és a végén az a nyerő, aki a fellépő problémákat a lehető legkreatívabb módon képes áthidalni. S míg a hegymászó számára a Himalája tizennégy nyolcezer feletti csúcsa jelenti a kihívást, addig az utcai motorversenyzőnek az olyan versenyek, mint a North West 200, a Man-szigeti TT, az Ulster GP, vagy Makaó.

Mivel Sanyi egy sokat látott utcai versenyző, és a zsiványabbak legzsiványabbika, sejthettük, hogy megoldja a problémát. A két időmérő között már két másodpercet javított, amelyre még csapata sem számított, és a huszonnegyedik helyről várta a rajtot. Aztán jött a csoda, amikor a ma hajnalban, nedves pályán megtartott időmérőn Sanyi a második helyen végzett, és kizárólag a pole-ból induló Stuart Easton előzte meg. Tudják, ezek azok a pillanatok, amikor szembesülhetünk azzal, hogy Bitternek igenis helyén vannak a golyói, és ha nem motorerőről, hanem vezetői tudásról van szó, bizony odaérhetne akár az élmezőnybe is. Titkon tudjuk, hogy nyilván senki nem akart feleslegesen kockáztatni, azzal tisztában kell lennünk, egy ilyen vizes pályás időmérő pont arról szól, kinek van vér a pucájában.

A jelenet dicsfényét emelte, hogy Sanyi azzal a Paul Shoesmith-szel csatázott a bemelegítésen vállvetve, aki csapatvezetőként megannyi kellemetlenséget okozott neki az idei Man-szigeti Tourist Trophy-n, hiszen a beígért feltételeket rendszerint megtagadta, és végül frappánsan megsértődött. A sors néha igazságos, ma hajnalban Bitter kenyértörésre vitte a dolgot, és alaposan elverte Shoesmith-t.

Már csak a verseny volt hátra, s mindenki bizakodóan várta a ma reggeli rajtot. Makaó nem sétagalopp, olyan TT-sztárok sem vállalják az indulást veszélyességre hivatkozva, mint Guy Martin, vagy éppen Michael Dunlop. Martin már annyiszor bukott és sérült Makaóban, hogy legboldogabban akkor távozott, amikor 2008-ban megúszta egy gyomormérgezéssel, amelyet talán egy ananásszal párolt, teknőspáncélban felszolgált, flambírozott macskanyelv okozott.

A verseny viszonylag nyugodt, de izgalmakkal telített volt. Néhányan buktak, de szerencsére senki nem sérült komolyabban. A tavalyi győztes Ian Hutchinson kezdte a sort, elvétett egy kanyart, majd később már a mezőny végén motorozva elesett. Az előbb említett Shoesmith is kiesett, a visszafordító kanyarban gyakorlatilag álló helyzetben eldőlt motorjával.

A többszörös győztes Stuart Easton verhetetlen volt a Paul Bird-féle Kawasakival. Rögtön az elején magához ragadta a kezdeményezést, majd tetemes előnnyel megnyerte a futamot, karrierje során negyedszer. Makaó királya, a negyvenhárom esztendős, nyolcszoros győztes Michael Rutter bámulatos versenyzéssel a második helyen ért célba. Rutter nyilván most is nyerni akart, de ez alkalommal a Metzeler gumik jobban bírták a strapát mint a Dunlopok, Rutter a futam után panaszkodott a tapadásra, de mindenképp óriási eredmény ez a részéről. Előbb Lee Johnston, utóbb Martin Jessopp támadta folyamatosan, de heroikus küzdelemben, néhány oda-vissza előzést követően Rutteré lett az ezüst.

A TT-legenda John McGuinness ez alkalommal csak a hetedik helyen ért célba, ő is szinte csak az utolsó pillanatban nevezte meg a csapatot, akinél végül motorozott.

Bitter Sanyi remekül ment, koncentráltságnak köszönhetően a tizennyolcadik helyen ért célba, három versenyzőt utasított maga mögé a stock kategóriás Hondán. A futamot állítólag láztalan állapotban teljesítette, s ki tudja mi lehetett volna, ha az a fránya pálya időközben nem szárad fel. Viszont a motorsportban nincsenek feltételes módok, az eredmény meg felettébb szép.

Végeredmény

1. Stuart Easton GBR Kawasaki

2. Michael Rutter GBR Yamaha

3. Martin Jessopp GBR BMW

4. Gary Johnson GBR Honda

5. Lee Johnston GBR Honda

6. Horst Saiger AUT Kawasaki

...

18. Bitter Sándor HUN Honda