Tíz éve nem volt ilyen a MotoGP-ben

2016.07.05. 17:06
Ha megkérdeznénk tíz motorversenyzőt, hogy egy Moto3-as világbajnoki cím, vagy egy MotoGP győzelem közül melyiket választaná, valószínűleg többségük az utolsó mellett voksolna. Jack Miller pedig 2014 után végre kiengesztelődhetett, hiszen egy olyan elit körbe kapott bebocsátást, mely csak keveseknek adatik meg.

Asseni, szakadó esőben aratott győzelmét tovább fokozta, hogy ausztrálként neve olyan hírességek mellett fog díszelegni a nagy MotoGP történelemkönyvekben, mint Mick Doohan, vagy akár Wayne Gardner.

Már egy 2014-es anyagban sem cáfoltam, roppantmód kedvelem Millert, főként őszintesége, és mérhetetlen tehetsége miatt, melyet most legfeljebb egykori idolomhoz, Anthony Goberthez tudnék hasonlítani. Miller egy olyan eszeveszett csiszolatlan gyémánt, melyből csak kevés ragyoghat a motorsport egén, és bízom benne, hogy győzelme nem csak egyszeri alkalomként kerül rögzítésre a krónikában.

A háttér, amelyből érkezett, már írtam korábban részletesen, jelen esetben sokkal inkább koncentrálnék szenzációs győzelmére. Érdekességképp annyit azért megjegyzek, hogy főmérnöke az a Cristian Gabbarini, aki annak idején Casey Stonert is segítette.

A sors pikantériája, hogy Miller épp annak a csapatnak szerzett most győzelmet a királykategóriában, akitől kikapott Alex Marquez révén a 2014-es Moto3-as világbajnoki végelszámolásánál.

Talán emlékeznek, hogy a rengeteg kritika ellenére Miller rögtön a MotoGP-ben folytatta karrierjét, ifjabb Marquez pedig betartva a szabályokat, a Moto2-esek mezőnyébe igazolt a Marc VDS színeiben (a két alakulat összeolvadása végett, végül maradt eredeti csapatával). De csodák nincsenek, Miller rátermettsége már akkor is megkérdőjelezhetetlen volt, sokak szerint ő érdemelte volna a világbajnoki trófeát. Ezért amíg az ausztrál már vígan élvezheti a királykategória kiskirályainak kijáró tiszteletet, addig Marquez még a Moto2-esek mezőnyében sem alkotott igazán maradandót.

Így utólag, az összefonódások és diplomáciai érdekek miatt Marc Marqueznek egy indokkal több volt arra, hogy ne tegyen keresztbe öccse csapatának, így nem piszkálta a szintén Marc VDS-nek motorozó Millert. De ne legyünk rosszmájúak, mert a 2014-es egymásra mutogatást elfeledve vígan gratulált az ausztrálnak, hiszen a győzelemmel felérő második helyet szerezte meg, mely döntő jelentőségű lehet úgy, hogy vetélytársai sorra elvéreztek.

Jack Miller egyébként ízig-vérig az ausztrál old-school vonalat képviseli, megfűszerezve némi rock'n'roll életérzéssel. Amikor megkérdezték tőle, vajon terepes múltjának köszönheti esőben ezt mérhetetlen magabiztosságot, egy szimpla nem tudom volt a válasza, majd benyögte, hogy egy ideje amúgy sem krosszozik, mert legutóbb eltörte a lábát. Persze arra nem tért ki, hogy az ausztrál gyermekek jó ideig aszfaltpálya közelébe sem mennek, ha motorversenyzésre adják fejüket, mert pályák hiányában legfeljebb a flat track adott, vagy a farm nyújtotta végeláthatatlan territórium, melyet nagy valószínűséggel némi vörös homok borít, ami sok mindent biztosít egy motornak, de tapadást talán a legkevésbé. Persze azonnal felhozott még egy példát, lévén honfitársa, Anthony West is leginkább esőben érezte jól magát.

Rossi fricskái

Fricska vol.1: Ugyan Assenben bukott, és igencsak megfogyatkoztak világbajnoki reményei, Valentino Rossinak azért még maradt annyi ereje, hogy borsot törjön a Ducati orra alá. Az olaszok épp a múlt héten rendezték szokásos, éves, szektás összejövetelüket, A World Ducati Weeket a misanói pályán. A rendezvény egyik vendége, a Ducati újdonsült tesztpilótája, Casey Stoner volt, aki néhány nappal korábban érkezett, hogy tesztelje a gyár MotoGP motorját a misanói pályán. A számításba mindössze annyi apró hiba csúszott, hogy az adott napra Valentino Rossi versenyzőakadémiája is kibérelte a pályát, így Stoner életét vélhetően megkeserítették az ifjú, R6-osokkal vitézkedő Rossi-tanoncok. Szemtanúk szerint egyébként a nap folyamán még Rossi is felmotorozott a pályára.

Fricska vol.2: És ha valaki azt hitte, hogy a nép doktora ennyivel beérte, téved. Az eseménynek egy másik ausztrál, a legendás Troy Bayliss is vendége volt, aki ezúttal legkisebb fiával, a szintén motorőrült Ollie-val érkezett. Persze Rossi nem habozott, azonnal lecsapott a lehetőségre, és meghívta a Bayliss család két tagját a Tavullia melletti ranch-ra, hogy Ollie mehessen néhány kört motorjával. Persze Bayliss nem az a szívbajos fickó, így örömmel elfogadta a meghívást, és bár sokan álmodnak maguknak egy motorversenyző-legenda papát, Ollie talán mégis élete egyik legnagyobb élményét kapta.

Millerből végül az esti partin előbújt az igazi ausztrál, és szerencsére a csapatát sem itta ki a vagyonból, lévén a tulajdonos egy belga sörgyáras. Helyszíni beszámolók alapján a buli leginkább egy nyolcvanas évekbeli végtelen tivornyázásra hasonlított, Miller pedig szinte egyedül megivott egy üveg tequilát, még naplemente előtt, rossz nyelvek szerint pedig még az üveg alján magányosan ott ragadó férget is elfogyasztotta hajnaltájt.

Egyébként 2006-ban nyert utoljára szatellit csapat a királykategóriában.

Áttérve a versenyre, talán a kaotikus szó használata lenne a legmegfelelőbb. A futamot vizes, ám messze nem életveszélyes körülmények között kezdték meg a versenyzők, de amikor a tizennegyedik körben ömleni kezdett az eső, a rendezők jobbnak látták félbeszakítani. Érdekes volt látni a feldühödött reakciókat, néhányan csak a fejüket rázták, és nem értették, hogy miért lengetik a piros zászlót, kissé olyan helyzetet teremtve, mint amikor egy kocsmai verekedés hevében megpróbálják szétválasztani az ellenfeleket. Bár Scott Redding is közéjük tartozott, utólag bevallotta, úgy érezte, már csak az életben maradásért harcol. Így a rendezők, első alkalommal fittyet hányva a televíziós közvetítés időkorlátaira, megállították a versenyt.

Persze néhány kritikus azonnal észrevette, hogy Rossi hátsó lámpáját elfelejtették bekapcsolni rajt előtt, amiért az olaszt ki is zárhatták volna, de a nullázást követően tiszta lappal vághatott neki a még mindig szakadó esőben rajtoló második, rövidített futamnak. Sőt, a konspirációs elméleteket kedvelők nyíltan állították, hogy egész hercehurca Rossi miatt történt, mert csak így menekült meg a diszkvalifikációtól. Utólag viszont mindenki megnyugodhatott, mert az olaszon ez sem segített, vezető helyről, komoly előnnyel bukott, csakúgy, mint korábban Andrea Dovizioso, akivel együtt harcoltak a győzelemért. Bár Rossi egyértelműen a saját számlájára írta a hibát, a legtöbb kieső mégis a gumikra panaszkodott, többek között Dovizioso is. A bukások rendszerint az első abroncs tapadásvesztése miatt következtek be, nem féktávon, hanem inkább tempós szakaszokon. A legtöbb versenyző pedig arra panaszkodott, hogy amikor megkapták a hátsó, puha, vizes abroncsokat, a hátsó tapadás ugyan bámulatos mértékben javult – növelve így a versenytempót - az első abroncsok gyengesége épphogy nem tolerálta a hátsók teljesítményjavulását, így szinte mindenki, bármilyen előjel, vagy visszajelzés nélkül bukott.

Lorenzo teljesítménye messze elmaradt mindenféle várakozástól, úgy tűnik, hogy a mallorcai még mindig nem tudta levetkőzni 2013-ban kialakult Assen fóbiáját, amikor kulcscsontját törte, majd sérülten versenyzett, és a jelek szerint az esővel sem sikerült megbarátkoznia. A tizenhárom célba érkezőből mindössze a tizedik helyet tudta megszerezni.

Viszont nagyon úgy tűnik, hogy Marc Marquez újabb szintre lépett, és akár higgadt versenyzéssel is képes értékes pontokat gyűjteni, persze úgy, hogy közben fenomenálisan motorozik. Verseny előtt csapata legalább negyvenszer kérte arra: semmi nem számít, csak fejezze be a futamot. Kérésüket teljesítette, megfejelve azzal, hogy legfőbb riválisainak gyengélkedését kihasználva tovább növelte összetettbeli előnyét.

Ezzel párhuzamosan roppant érdekes, hogy míg Rossi az idei évben lényegesen több rizikót vállal – tavaly többen támadták az olaszt, hogy a bajnokság érdekében biztonsági motorozással próbál érvényesülni – addig Marquez épp az ellenkezőjét, egy sokkal higgadtabb, kiegyensúlyozottabb teljesítményt próbál nyújtani. Persze tudom, ez közel sem ennyire egyszerű, és a két szezonnak is vajmi kevés köze van egymáshoz, mégis úgy vélem, egy rövid nyári szünet után már alig várom, mi történik majd Németországban.

A jövőbeli változásokat tekintve talán leginkább a Ducatinak fájhat a feje, mert 2017-től a csapatok nem használhatják motorjaikon a szárnyakat, valamint egyre többen kritizálták a jelen lebonyolítási rendszert, hogy egy esetleges futam-félbeszakítás során nem az összetett eredmények alapján képződik a végelszámolás, mint néhány évvel ezelőtt, hanem vérre menő sprintversenyeket kell vívniuk a versenyzőknek, úgy, hogy a megszakított futamon gyakorlatilag feleslegesen kockáztatták életüket egy jobb helyezésért.

MotoGP Assen 2016
Végeredmény
1. Jack Miller AUS Estrella Galicia 0,0 Marc VDS
2. Marc Marquez SPA Repsol Honda Team
3. Scott Redding GBR Octo Pramac Yakhnich
4. Pol Espargaro SPA Monster Yamaha Tech3
5. Andrea Iannone ITA Ducati Team
6. Hector Barbera SPA Avintia Racing
7. Eugene Laverty IRL Aspar Team MotoGP
8. Stefan Bradl GER Aprilia Racing Team Gresini