Így lett Márquez ötödjére világbajnok

MotoGP: Motegi

2016.10.17. 17:09
Hazai pálya, ötven év a királykategóriában, világbajnoki trófea, és egy pacsi. Ez volt a Honda hétvégéje. Kell ennél több?

Adj egy ötöst, olvashattuk Marc Márquez, a világ legfiatalabb ötszörös, MotoGP világbajnok pólóján, melyből egyet-egyet a 125-ben és Moto2-ben szerzett, hármat a királykategóriában. Pedig a koronázásra még senki nem számított igazán, úgy sem, hogy a Honda házi versenypályáján, a vezérkar szinte kivétel nélkül képviseltette magát. A gyár embereinek feltehetőleg jól sikerült a csapatépítő tréning, mert miután elkezdték osztogatni a világbajnoki trikókat, amelyben Márquezt várták a garázsban, néhányan, csak zavarodottan nézték, fogalmuk sem volt, mitévők legyenek.

Nem úgy a Yamaha elnök-helyettese, aki azonnal rákérdezett világbajnoki esélyeikre, amikor Valentino Rossi után Jorge Lorenzo is a sóderágyban landolt, négy körrel a leintés előtt. Nem lettem volna Lin Jarvis helyében, amikor közölnie kellett a japánnal, hogy – „Sajnálatos módon, bármekkora csalódás is ez az ön számára, idén nem lehetünk világbajnokok. Nem, már matematikailag sem.”

Dublőrök

Egy sérült versenyzőt helyettesíteni mindig nagy fejtörést okozhat a csapatoknak, különösen, ha egy sérülés váratlanul következik be, főként a világ egyik legtávolabbi pontján. Így történt Dani Pedrosa esetében is, aki még a pénteki edzésen sérült meg. A Hondának nem maradt sok választása, Aojama Hirosit ültették nyeregbe, noha tisztában voltak azzal, a japán feltehetőleg nem fog sok vizet zavarni. Néhány gondolkodó persze azonnal felvetette, vajon miért nem Cal Crutchlow kap lehetőséget a gyári motoron? Ez viszont egy pillanatra sem volt opció a felek számára. Egyrészt, főként az LCR szponzorai miatt, akik valószínűleg egyáltalán nem vették volna jó néven, ha az általuk támogatott egyetlen versenyző nem áll rajthoz. Crutchlow egyébként rendkívül korrekt módon nyilatkozott az esetről, és kifejtette, hogy semmivel sem érne el jobb eredményt a Repsol motorral, mivel az általa használt Honda szinte hajszálpontosan megegyezik a gyári versenygéppel, kizárólag a váz különbözik, de az is miatta, mert jobban preferálta a régebbi változatot.

Hasonló agymenés alakult ki a Ducati háza táján is, amikor kiderült, hogy Andrea Iannone tovább bajlódik gerincsérülésével, és a japán futamot is ki kell hagynia. A vágyak persze azonnal Casey Stoner köré épültek, és sokan úgy vélték, hogy az ausztrál ismét visszautasított egy lehetőséget, de más források szerint Stoner neve ezúttal fel sem merült, sőt, még az ausztrál futamra vonatkozóan sem, így Iannone motorját, a legköltségkímélőbb módon Hector Barbera kapta meg, őt pedig Troy Bayliss egyik védence, az ausztrál Superbike bajnokságban motorozó Mike Jones helyettesíti.

Pedig szombaton még minden jól alakult Rossi számára. Pole pozícióból várhatta a rajtot, és bár tudta, hogy ötvenkét pontos hátránya négy futammal a szezon vége előtt már csak elvakult önbizalommal, óriási szerencsével, és hihetetlen küzdeni akarással dolgozható le, mégis mindent meg akart tenni ennek érdekében. Azóta már tudjuk: nem sikerült. Pedig tény, hogy Rossi változtatott talán némileg magatartásán. Igyekezett kevésbé taktikusan motorozni, és több kockázatot vállalni, mint tavaly. Bár az is lehet, hogy a Michelin abroncsok kiszámíthatatlan viselkedésén túl részben ennek is köszönhette három bukását, melyhez hozzájött még egy motorhiba Mugellóban.

Ez négy nullázást jelentett, ami eddig kettővel ugyan kevesebb, mint amennyit Márquez tavaly begyűjtött, de a spanyol állította, pont a tavalyi év hullámvölgyeinek köszönhette, hogy idén képes volt sokkal taktikusabban és kevesebb kockázatot vállalva motorozni. A végeredmény ettől függetlenül mégiscsak az, hogy Márquez még a biztonságot szem előtt tartva is jobban ment, mint Rossi tavaly, így abban is kiegyezhetünk, hogy személyében jelenleg a legnagyobb versenyzőt tisztelhetjük. Ehhez kétség sem fér.

A yamahás fiúk és Márquez is azonos abroncs-kombinációval gurultak a rajtrácsra, így még a szokásos gumi-anomáliával sem támadhatnak a konspirációs elvek hívei, egyszerűen arról volt szó, hogy Lorenzo és Rossi is hibázott. Saját nyilatkozataikban sem akarták túlzottan másra kenni a dolgot, egyszerűen nagy volt a nyomás. Márquez talán az utolsó pillanatban sem hitte, hogy tényleg meglehet a győzelem és a korona. Bevallotta, hogy mindenki Phillip Islandre készült, így amikor észlelte, hogy Lorenzo is kiszállt, annyira izgatottá vált, hogy rögtön öt kanyarban is hibázott, de szerencsére egyiknek sem lett komolyabb következménye.

Futam előtti nyugalmát még igyekezett alátámasztani azon nyilatkozatában is, melyben fosási szokásait elemezte, mondván, nem látogatta többször a klotyót, mint normális esetben, pedig ha sejtette volna, hogy délután világbajnok lehet, biztosan gyakrabban tört volna rá az inger.

Márquez egyébként azt is megerősítette, hogy iszonyatos nyomás nehezedett rá, a motorja messze nem tartozott a legjobbak közé, szinte végig improvizálnia kellett a szezon folyamán. Aki látta a mugellói versenyt, tudja miért írom. A spanyol a lelkét is kimotorozta a toszkán pályán, de még az is kevés volt a győzelemhez, mert a célegyenesben Lorenzo végül motorerőből megelőzte. A szezon második felében érkezett először komolyabb segítség a Honda részéről, főként elektronika terén.

A helyzet pedig kísértetiesen hasonlított Colin Edwards 2002-es Superbike-os idényéhez, amikor a texasi már-már könyörgött a HRC-nek némi segítségért, mert minden tudása kevésnek bizonyult Bayliss és a Ducati ellen. A Honda akkor is alaposan kivárt, és amikor látták, hogy az idegösszeomlás szélén álló amerikai még mindig versenyben van a bajnokságért, nagy kegyesen megdobták némi extrával, így Edwards megnyerte a bajnokságot, és élete versenyeit futotta az ausztrál ellen.

Márquez kritikusai természetesen azt is rendre felhozták, hogy a spanyolnak nincs tapasztalata a Michelin abroncsokkal, és egészen biztosak voltak abban is, hogy a Bridgestone félelmetes tapadásához szokott fiú jó néhányszor a kavicságyban végzi majd.

Azzal viszont feltehetőleg senki nem számolt komolyan, hogy Márquez tehetsége jelenleg mégsem hasonlítható senki máséhoz, és ha fejben ismét felnő a feladathoz, képes úgy uralni a mezőnyt, ahogy senki más.

Afelől se legyen kétségük, hogy önök, kedves nézők, irgalmatlan szerencsésnek mondhatják magukat, hiszen minden idők egyik legjobb MotoGP mezőnyét láthatják versenyezni kéthetente. Mert megnyerni a címet egy dolog, megvédeni még nagyobb, viszont elveszíteni, és onnan ismét a trónra ülni, a legnagyobb dolog a világon. A modern érában ez pedig kizárólag Rossinak, Stonernek, Lorenzónak, és immáron Márqueznek sikerült. Egy kivételével pedig mindegyikőjük aktív versenyzőnek számít. Kissé ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor a mexikói ökölvívók tizenkét meneten keresztül csépelték egymást a világbajnoki övért, és hat padlózás után még mindig kiszámíthatatlan volt, a végén kinek a keze lendül a magasba. Ettől szebb pedig aligha történhet a sport szempontjából.

Igazolgatunk, igazolgatunk?

Az elmúlt héten megannyi hír látott napvilágot azzal kapcsolatban, hogy a Yamaha végül beintett Jorge Lorenzónak, és nem engedi Jerezben Ducatit tesztelni. A japán verseny előtt alaposan rátámadtak a Yamaha versenyrészlegének vezetőjére, Lin Jarvisra, aki megosztotta az újságírókkal, hogy szó szerint így van, ez egy üzleti vállalkozás, és az eddig alkalmazott gyakorlattal szemben Lorenzo nem tesztelheti a Ducatit idén Jerezben. Ellenben kihangsúlyozta, hogy a valenciai szezonzárót követő kétnapos tesztre egyfajta szóbeli megállapodás értelmében elengedik, amely az angol szerint lényegesen fontosabb, mint a jerezi gyakorlás. A Yamaha egyébként nem csak Lorenzóval, Pol Espargaróval szemben is így határozott, ezért a Tech3-tól távozó spanyol sem motorozhat a KTM-mel.

MotoGP Motegi 2016
Végeredmény
1. Marc Marquez SPA Repsol Honda Team
2. Andrea Dovizioso ITA Ducati Team
3. Maverick Vinales SPA Team Suzuki Ecstar
4. Aleix Espargaro SPA Team Suzuki Ecstar
5. Cal Crutchlow GBR LCR Honda
6. Pol Espargaro SPA Monster Yamaha Tech3
7. Alvaro Bautista SPA Aprilia Racing Team Gresini
8. Danilo Petrucci ITA Octo Pramac Yakhnich