2017.06.06. 12:58
Négy év munkája ért be a Ducatinál, uralták a MotoGP olasz nagydíját.

A kvalifikáción még úgy látszott, hogy Mugello a gyári Yamaháké lesz, Viñales és Rossi beágyazta magát az első két rajthelyre, viszont egyből utánuk ott voltak a Ducatik: Dovisioso és Michele Pirro megelőzték még a Hondákat is. A Ducatik őrületesen mentek, a célegyenesben mindenkinél gyorsabbak voltak, erőből léptek el a többiektől. Míg a Yamahák kanyarban kezesebbnek bizonyultak, a legnagyobb sebességük alig-alig ment 340 fölé, míg a Ducatik bele tudtak nyalni a 350-be.

Mugello a MotoGP talán legfontosabb fordulója, egyben Rossi hazai pályájája, ahol szinte az egész lelátó neonsárgán világít (100 ezer Rossi hívő) - most ráadásul nagyon sokat vártak a kilencszeres világbajnoktól, idén olyan formát mutat, ami simán elhiteti a rajongókkal, hogy benne van egy tizedik győzelem a Doktorban. Bár sokáig úgy tűnt, hogy Rossi nem tud indulni a motokrosszos sérülése miatt, végül az orvosi csapat megadta a rajtengedélyt. Az első szabadedzéseken látszott, hogy szenved, aztán péntek délutánra fájdalomcsillapítókkal sikerült felgyorsulnia - egészen a második rajthelyig. Aki ebben nem látta a csodát, annak akár vízen is járhatott volna.

Márquez és Crutchlow egyaránt Rossit tette meg esélyesnek, a Yamaha csapata pedig kiadta az utasítást a két pilótájának: nincs kartellezés, csapatstratégia, ugyanúgy harcoljanak a győzelemért, mint Le Mans-ban. 

Rossi és a Yamaha eredményei lekötötték a figyelmet a szabadedzések alatt, de nagyon beszédes volt, hogy a Ducatik  vagy 10 km/h-val mindenkinél gyorsabbak tudtak lenni. Nem véletlenül, két napon át folyamatosan teszteltek, hogy meglegyenek a tuti beállítások. Dovisioso jól ment az edzéseken, és Lorenzo is szépen haladt a motorral való összeszokással. És ott volt Pirro is, a Ducati hivatalos tesztpilótája, aki több ezer kört ment már Mugellóban, minden szemcsét névről ismer az aszfaltban. Lorenzo meg is említette, hogy Pirro nagyon jó szakember, aki nagyon sokat segít a csapatnak, mindenképpen megérdemelné, hogy jó helyen végezzen. És ha már tesztpilóták: a KTM csapata sem fejlődne ilyen szépen, ha Bradley Smith és Pol Espargaro mögött nem lenne ott Mika Kallio.

Az edzések alapján mintha a Hondáknak nem osztottak volna jó lapokat, Márquez és Pedrosa a hatodik és az ötödik helyről indulhattak. Márquez egyébként bizakodó volt, úgy látta, hogy az egyenesekben pusztító Ducatikat kanyarban meg tudja majd fogni a kezesebb Hondával.

Versenyre Yamahák elöl-hátul keménygumival készültek, Dovisioso viszont meglepő módon médium-médium párost rakatott fel, ahogyan a negyedik helyről rajtoló Pirro is. Márquez szintén a közepes gumikra esküdött, Pedrosa viszont az első felnire keményebb gumit rakott, hogy a tapadása a futam végéig biztosan kitartson. Gyorsulás és végsebesség hiányában a hondásoknak nem volt más választása, mint az RC213V bámulatos fékezési képességeire hagyatkozni, de Michelin abroncsok nem voltak elég kemények ahhoz, hogy kiszolgálják ezt a vezetési stílust, inkább a Yamaháknak és a Ducatiknak kedveztek.

Bár hírértéke a végeredménynek van, a hétvégi futamon a start volt az igazán izgalmas: Rossi berajtolt az élre, Viñales szorosan mögötte állt, Márquez pedig a harmadik helyen kapaszkodott, de már az első kanyarban kikerülte két Ducati - a közönség megőrült, Rossi vezette az olasz nagydíjat! A második kanyarban Lorenzo megelőzte Dovisiosot, és elkezdte támadni Viñales-t - a yamahás hibázott, 340-ről 85-re fékezve kegyetlenül betáncolt alatta a motor, de sikerült összeszednie. Nagyon hasonló szituációba került ugyanott Dovisioso is, ugyanazon a féktávon a Ducati is veszedelmesen bekígyózott. Nagyon nehéz kiválogatni a verseny csúcspontjait, meg sem próbálom, egyszerűen befogadhatatlan mennyiségű történés volt.

A hétvége Dovisionak adta ki, sikerült végig nyugodtan és bátran versenyeznie, amit remekül kiszolgált a pengeélesen beállított, veszedelmesen erős motorja - Viñales-t konkrétan erőből hagyta maga mögött az egyenesben, 320-körül behúzta a hatodik gangot, és a gázon lógva egyszerűen elment a spanyol mellett, aztán higgadt maradt, és vett egy olyan féktávot, hogy a Yamahának esélye se legyen visszabújnia a hóna alatt.

A hétvége meglepetésembere Danilo Petrucci volt, az Octo Ducatival megszerezte élete első MotoGP dobogóját - egy ideig a második helyen motorozott, amikor Viñales kicsit szélesen vette a kanyart (mintha az első gumival lettek volna problémái), Petrucci bebújt mellé, és erőből kigyorsítva el tudott lépni. Később aztán Viñales visszamászott a második helyre, ahol nehéz döntést kellett meghoznia: vagy kockáztat mindent a 25 pontért, vagy biztonsági játékra vált, és behúzza a biztos 20-at. Sikerült visszafognia magát, nem kockáztatott meg még egy nullázást, és az előnyét 17 pontról 26-ra növelte.

"Amikor negyedik voltam Maverick, Dovi és Valentino mögött, azt mondtam magamban, oké, a negyedik vagyok, várd ki az utolsó kört. Aztán beugrott, hogy ez MotoGP, ráadásul otthon vagyok, meg kell próbálni. Megpróbáltam Valentinót támadni, kiadta. Aztán egy kör után elmentem Maverick-nek, és csak egy versenyző maradt előttem. Eldöntöttem, hogy megpróbálom befogni Dovit, már nagyon-nagyon közel volt, de a hátsó gumim elkezdte feladni" - nyilatkozta Petrucci a verseny után.

A Honda csapata nem tudott érvényesülni, Márquez a hatodik helyen tudta bevinni a motort, Pedrosa pedig az utolsó körben elsokalt  egy előzést, kicsúszott, és magával sodorta a Crutchlow-t is. Szintén nem adta ki a verseny az Espargaro testvéreknek, Aleix az Apriliával, Pol a KTM-mel nem tudott végigmenni.

Bár Rossi csak a negyedik lett, az olaszok megőrülhettek, a dobogóra két olasz is felfért, ráadásul mind a kettő hazai motorral - a Ducati hétvégéje volt ez, még a privát csapatok is nagyot tudtak menni, Alvaro Bautista például az ötödik lett - saját bevallása szerint mugellói ötödik hely sokkal többet jelent számára, mint Argentínában a negyedik. 

Lorenzo a futam után elmondta, még mindig nem tudja megfelelően kiaknázni a Ducatijának az erősségeit, az elképesztő erőt és a meredek féktávokat, az ő bámulatos kanyarsebességében pedig a Desmosedici nem akar partner lenni. Egyszerűen változtatni kell a húsz éve csiszolt vezetési stílusán.

Dovisioso győzelme figyelemre méltó, számára ez volt a harmadik a MotoGP-ben, és messze ez volt a legtisztább. 2009-ben Doningtonban és 2016-ban Sepangban egyaránt vizes pályán ment, most viszont szárazon, mindenki számára ideális körülmények között sikerült a legjobbnak lennie - egyszerűen ő volt a leggyorsabb, és kész. Ezen dolgozott 2013-óta, kitartott a Desmosedici mellett, még akkor is, amikor reménytelennek tűnt, csapattársak jöttek mentek, most pedig beérett ez egész. Pedig reggel négykor még gyomorrontás miatt még sugárban hányt, délután pedig őt ünnepelte egész Olaszország.

1. Andrea DOVIZIOSO (Ducati Team) 41’32.126
2. Maverick VIÑALES (Movistar Yamaha MotoGP) +1.281
3. Danilo PETRUCCI (OCTO Pramac Racing) +2.334
4. Valentino ROSSI (Movistar Yamaha MotoGP) +3.685
5. Alvaro BAUTISTA (Pull&Bear Aspar Team) +5.802
6. Marc MARQUEZ (Repsol Honda Team) +5.885
7. Johann ZARCO (Monster Yamaha Tech 3) +13.205
8. Jorge LORENZO (Ducati Team) +14.393
9. Michele PIRRO (Ducati Team) +14.880
10. Andrea IANNONE (Team SUZUKI ECSTAR) +15.502