A Ducatinál tigrisvért reggeliztek

A tapasztalatok szerint most az nyer, aki legjobban eltalálja, milyen beállításokkal lehet a gumit összhangba hozni a pályával - a Honda főnöke, Livio Suppo rá is mutatott, hogy nem véletlen, hogy minden egyes versenyen más-más gyártó megy jól. "A gumiabroncsok egy szűk tartományban működnek jól, és ha ezt nem találod meg, nagy bajban vagy. Jobb lenne, ha ez a tartomány nagyobb lenne" - nyilatkozta, utolsó mondatával arra célzott, hogy a Bridgestone-ok sokkal nagyobb tartományban működtek jól. Ez egyébként éppen a kisebb, szerényebb költségvetésű csapatoknak kedvez, többet kell improvizálni, így nekik is lehetnek momentumaik - és nézőként is profitálunk ebből, izgalmasabbak a futamok.

Eddig is ment a sírás, hogy gondok vannak a tapadással - mármint van tapadás az új Michelinekkel, de túl hirtelen tud elveszni, erre tett rá még egy lapáttal a kopottas katalán pálya: 12-13 éve nem újították fel a barcelonai pályát, miközben sűrűn vannak rajta versenyek. Halmazati büntetés, hogy a viseletes aszfalt elég durván képes enni a gumit. Ez elsőre ellentmondás, de a Michelin-főnök, Nicolas Goubert elmagyarázta, hogy az aszfalt két elemből áll, amik eltérő tempóban erodálódnak.

Van a kötőanyag és a kőzúzalék - ez utóbbi ezerféle lehet, a tulajdonságait befolyásolja a szemcseméret, azok alakja, felszíne. A kötőanyag jellemzően valami speciális bitumen, és idővel kikopik, amitől egyre durvább lesz a pálya felülete, miközben a szemcsék felületi érdessége lecsiszolódik -  végén lesz egy nagy, kerek, csúszós felületű szemcsékből álló egyenetlen pálya, ami eszi a gumit, de nem különösebben tapad. Na, Catalunya ilyen. A tapadást lehetne javítani puha gumival, de az nagyon hamar elkopna, ezért mindenki a medium és a heavy közül választott.

Az időmérőkön Dani Pedrosa fél másodpercet adott a mezőnynek, a melegben szerény súlya és a sima vezetési stílusa nyerő felállás, sokkal jobban kíméli az abroncsot, mint egy nehezebb pilóta vagy egy agresszívebb vezetési stílus. Szépen feljött mögötte Lorenzo, aki az eddigi nehézségek után értelmes formát kezd mutatni. Az első eredmények alapján a pálya a Ducatiknak és a Hondáknak kedvezett, a yamahások egyszerűen nem találták a jó megoldást - egy-egy gyors kört tudtak menni, de Rossi úgy nyilatkozott, hogy nem találják az igaz utat. Viñales-nek még rosszabb volt, ő mintha nem is ugyanazon a pályán próbált volna körbetalálni.

Márqueznek nem lehettek nagy reményei, a szombati edzésen négyszer esett, aztán még egyszer betakarózott a warm upon. "Öt esés után nem volt könnyű, aludni is alig bírtam." - nyilatkozta az előkészületekről. Aztán a versenyre fejben fel tudott állni, az első kör történései sem zökkentették ki. 

A rajt olyan volt, mint egy Moto2-es futam, a Danilo Petrucci a múlt hétvégi sikeren felbuzdulva nagy hévvel dobta el a kuplungot, és a pálya másik szélére sodródva nekicsapódott Márqueznek - nem estek el, de Petrucci az ütközés miatt nem tudott jó helyről ráfordulni az első kanyarra. Pedrosa beállt az élre, Lorenzo érkezett mögötte, a harmadik Márquez lett, aki jól jött ki a összeérős csatából.

Lorenzo rengeteg befektetett munkája beérni látszik, a szezon elején nem találta a megfelelő vezetési stílust, de mostanra kezdenek összekopni a Ducatival - végül a negyedik helyet csípte meg, de a rajt és a leintés között hatalmasat ment. Egy darabig úgy tűnt, el tud lépni a mezőnytől, Pedrosát kikerülve néhány körig vezetett, de aztán Márquez teljesen rámászott, és végül kifékezte - ahogy bebújt neki ívbelsőn, sikerült annyira megzavarnia Lorenzót, hogy Pedrosa is el tudott szökni. Ekkor úgy tűnt, ennyi volt Lorenzóban, szépen lassan csurgott hátra, egészen a nyolcadik helyig - már csak tíz kör volt hátra, amikor talpra állt, és új erőre kapva felzabálta az előtte lévőket - Zarcóval és Baustistával vívott csatája annyira csodálatos volt, hogy a kamera el is felejtette az élen menőket.

Végül Lorenzo visszakapaszkodott, de eddigre már a Folger-Petrucci párharc és a Rossi-Bautista-Vinales hármas meccs vonta el a figyelmet. A dobogó alatti helyekért látványosabb küzdelem ment, mint a győzelemért. Petrucci végül túltolta, és seggében a két Tech3 Yamahával elveszítette az első tapadását, és megfürdött a kavicságyban.

A Honda sokáig esélyesnek tűnt, Márquez végül nem tudta tartani a pozícióját, és először Pedrosa, aztán a folyamatosan gyorsuló Dovizioso is kikerülte - tíz körrel a vége előtt látszott, csak idő kérdése, és Dovizioso elkezdi támadni Pedrosát - végül féktávon be tudott húzódni a jó ívre, és kívülről kezdve a kanyart beállt az élre. Ezután mintha Pedrosa és Márquez is elvette volna a tüzet, és a gumikat nem feszegetve biztonsági motorozást folytattak - nem vállalták be a kockázatot, inkább elengednek tíz pontot, minthogy nullázzanak.

A Tech3 tavalyi versenygépei egyszerűen lealázták a gyáriakat, Zarco és Folger az ötödik és a hatodik helyen zártak, Rossinak viszont csak a nyolcadik jött össze, Viñales-nek pedig be kellett érnie a 10. hellyel. Folger hatalmas formát mutatott, a harmadik körben megfutotta a verseny legjobbját, ami egyébként majdnem három másodperccel - ami itt rengeteg - elmarad Márquez tavalyi rekordjától. Folger eredménye nem a szerencse műve, sokat kísérleteztek a vezetői pozíció beállításával - hátrébb tolták a súlypontot, módosították a kormánycsutkák helyzetét, áthelyezték a tankot, a végére pedig sokkal kezesebb lett számára a Tech3 Yamaha.

Az egy dolog, hogy a Yamaha gyári csapatának nem ment, a suzukisoknak még momentumai sem voltak, Andrea Iannonét Tito Rabat tolta le a pontszerzés lehetőségéről, az Alex Rins-t helyettesítő Sylvain Guintoli pedig a 17. lett. A KTM javuló eredményei is mintha eltűntek volna, Pol Espargaro utolsó előtti helyen vitte be az RC16-ot.

Petrucci mellett Jack Miller és Aleix Espargaro sem tudta befejezni a versenyt - Espargaronak az Apriliája füstölt el, Miller pedig a félidőben csúszott ki a Hondájával.

Érdemes odafigyelni Doviziosora, élete formáját adja: egyfelől megszerezte negyedik GP futamgyőzelmét, de ami fontosabb, egymás után két versenyt nyert, amire 125-ben sem volt képes. Sőt, 2009 óta nem volt olyan, hogy egymás után kétszer olasz nyer (Brno: Rossi, Donington: Dovi). Ráadásul rendkívül higgadtan adta elő az egészet, okosan épített a Ducati erősségeire, például a veszedelmes kigyorsításra. Nem körrekordra ment, hanem győzelemre - szépen kihasználta, hogy a Hondák boszorkányos fékezéseiben nem partnerek a Michelinek, és gumispórolós féktáv után kanyarból kifelé támadott. A Ducati idei versenygépe valószínűleg nem a legjobb a mezőnyben, mert hiába van végsebessége, még mindig nehezen kezelhető, Dovi is bevallotta, ideális körülmények között, jól tapadó pályán sokkal rosszabbak az esélyeik.

A kőkemény Yamaha-fölénnyel induló szezon kezd kiegyenlítődni, Viñales továbbra is vezet, de előnye hét pontra apadt, Dovizioso a két győzelmével becsúszott a második helyre, a harmadik pedig Márquez. Pedrosa visszaesett negyediknek, ötödik Rossi, de a nyomában már ott van az újonc Johann Zarco. Lorenzo kezd magára találni, övé a hetedik hely. A csapatok még nem indultak tovább Hollandiába, a héten még maradnak a katalán pályán tesztelni - ez különösen a Yamahának fontos most, hiszen egyre égetőbb, hogy megtalálják a megoldást.

A Katalán Nagydíj végeredménye:

1. Andrea Dovizioso ITA Ducati Team (Desmosedici GP17) 44m 41.518s

2. Marc Marquez ESP Repsol Honda Team (RC213V) 44m 45.062s

3. Dani Pedrosa ESP Repsol Honda Team (RC213V) 44m 48.292s

4. Jorge Lorenzo ESP Ducati Team (Desmosedici GP17) 44m 51.126s

5. Johann Zarco FRA Monster Yamaha Tech 3 (YZR-M1) 44m 55.356s

6. Jonas Folger GER Monster Yamaha Tech 3 (YZR-M1) 44m 55.439s

7. Alvaro Bautista ESP Pull&Bear Aspar Team (Desmosedici GP16) 44m 58.281s

8. Valentino Rossi ITA Movistar Yamaha MotoGP (YZR-M1) 45m 2.339s

9. Hector Barbera ESP Reale Avintia Racing (Desmosedici GP16) 45m 5.470s

10. Maverick Viñales ESP Movistar Yamaha MotoGP (YZR-M1) 45m 5.707s