16 évvel fiatalabb versenyző lopta el Rossi elől a győzelmet

Elképzelhető, hogy Valentino Rossi egy misztikus, hátborzongató alkut kötött valami földöntúli lénnyel, mint Nicolas Cage abban a szörnyű filmben, a Szellemlovasban, de az sem kizárt, hogy az örök fiatalság titka mindössze annyi, hogy nem áll szóba olyan lányokkal, kiknek édesanyja tőle idősebb. Előre is elnézésüket kérem a blikkesedésért, de Valentino Rossi (40) ismét második lett, és épphogy lecsúszott a futamgyőzelemről. A dobogó legfelső fokára álló Alex Rins tőle 16 évvel fiatalabb, ez pedig a második legnagyobb korkülönbség a dobogóra álló MotoGP versenyzők tekintetében a királykategóriában. A csúcstartó még mindig a Giacomo Agostini–Karl Hoppe alkotta páros 1969-ből. Hoppe akkor negyvenhat esztendős volt, míg Ago hússzal fiatalabb.

Földi halandó számára elképzelhetetlen, amit Rossi művel, és idei teljesítményének köszönhetően azt hiszem, rajongótábora csak tovább bővül, hisz ki ne szimpatizálna egy szinte nyugdíjkorban levő motorversenyzővel, aki a világ legjobbjai ellen, ebben a pillanatban épp ismét a világbajnoki címért van csatában.

Más kérdés, hogy a vasárnapi versenyen ugyanazon rajongók szorítottak Rossi újbóli diadaláért, mint Rins élete első MotoGP győzelméért, hisz gyanítom, megannyi Rossi rajongó kezdett az utóbbi időben a suzukissal szimpatizálni.

Ismerjük a mondást: „vigyázz, mit kívánsz, még a végén teljesül.” Így minden bizonnyal, kivétel nélkül arcukat kezükbe temették, amikor szinte két év után a legenda végre egy magabiztosnak tűnő első helyen motorozott, de teljesítménye bármennyire is volt heroikus, a spanyol könnyedén megérkezett rá. Az elmúlt években a Suzuki megépítette a legjobb Yamahát, bár a sebességbéli különbség talán mégsem ennek volt köszönhető. Rins teljesen más íveken motorozott, a kanyarokban szinte kiült, és úgy figyelte gyermekkori hősének stílusát, majd néhány kör elteltével megelőzte. Azt hiszem ennyire volt szüksége ahhoz, hogy elhiggye magáról, képes lehet rá, és most bizony nem csak Rossit verheti, hanem vele együtt élete első királykategóriás győzelmét is megszerezheti.

Az előzést követően magabiztosan tartotta a Doktort, aki az utolsó körben feltámadt, és ugyan ráijesztett még egykori főnökére, Davide Brivióra, aki jelenleg a Suzuki csapatfőnöke, az üdvösséghez ez is kevés volt, így másodikként ért célba.

Érdekes volt látni, Rossi miként emelkedik egy sportemberi nagyság újabb állomására. Miközben a futam után mindenki arról kérdezgette, milyen motorbéli különbség okozta vesztét, az olasz nemes egyszerűséggel úgy válaszolt: Rins jobb volt tőle, kicsit gyorsabb is, és míg az utolsó körökben ő több hibát vétett, a spanyol szinte hibátlanul abszolválta azokat. Aligha lehet ettől feljebb, majd külön hangsúlyt fektetett minden egyes interjúban arra, hogy szurkolóitól bocsánatot kérjen, amiért nem győzelemmel örvendeztette meg őket.

Talán kijelenthetjük, Davide Brivio menedzserként pont akkora zseni, mint Gigi dall'Igna, csak mindezt lényegesen kevesebb pénzből teszi. Kitartása és versenyzőválasztása példaértékű, szervezőkészsége pedig közel páratlan. Egy hamvaiból feltámasztott Suzukival a Grand Prix elejébe verekedte magát, és a fellángolás nem csupán egynyári sláger.

De térjünk át arra, ez mégis miként történhetett, mi történt a texasi pálya királyával, az eddig hatszoros győztessel, Marc Márquezzel? Ezúttal mellőle pártolt el a szerencse, és magabiztos vezetésnél veszítette el a motor elejét, ezt örökölte meg később Rossi. Márquez még a futam után sem igazán értette, mi történhetett, és bukását mi okozhatta, állítása szerint bőven a határon belül motorozott, és semmi előjele nem volt annak, hogy bármi galiba lenne. Nyilatkozatait alátámasztani látszik, hogy Cal Crutchlow, Rossit üldözve a harmadik helyről bukott, szintén hasonló tünetekkel, mint Márquez. Nem kizárt, hogy a fejlesztések során a Honda a balansz oltárán áldozott.

A várakozásokkal ellentétben, a végsebességhajhász egyenesek ellenére a Ducati gyári versenyzői szenvedtek, Dovizioso az edzésen még a Q2-be sem fért be, így versenyen elért negyedik helye szinte csodaszámba ment, és mentette a bajnokságot. A legjobb ducatis versenyző ezúttal az ausztrál Jack Miller lett, teljesen megérdemelten.

Egy valami mellett nem szabad szó nélkül elmennünk, ez pedig a burkolat állapota. Amelyre sokan sokféleképpen panaszkodtak a hétvége folyamán, és mindezt joggal tették. Alapvetően jelentős szintkülönbségek jellemzik az austini pályát, de a hosszú egyenesek valamilyen okból kifolyólag – feltehetően az alépítmény, a töltéstest, és az alaprétegbéli hibák miatt – hullámosodtak, mindenütt jelentős burkolatdeformáció tapasztalható. A Moto3-asok versenyén szembetűnő volt, ahogy a kiskategória által használt íveken a motorok szinte repültek az egyenesben, de a nagyobbak sem voltak könnyebb helyzetben, kivétel nélkül szitáltak a motorok, és nem kérdés, az „ugratókra” legjobban a Yamahák és Suzukik reagáltak. Talán nem kizárt, hogy ez részben a végsebességbéli különbségeknek volt köszönhető, és ebből kifolyólag egy lágyabb stílussal készülhettek a féktávokra.

A pálya állapotával kapcsolatban minden versenyzőnek megvolt a maga véleménye, de míg Rossi úgy vélte, a jelenséggel a jövőben is együtt kell élniük, a nagyobb tempót teljesítő Miller egyértelműen jelezte, a pálya ebben az állapotban nem maradhat, valamit tenniük kell a szervezőknek.

A korai rajttal kapcsolatos büntetések nem enyhültek, ezúttal Joan Mir, és Maverick Viñales motorja gurult a zöld lámpás jelzést megelőzően, mindkettőjüket boxutcán való áthaladással sújtották. Ezzel kapcsolatban viszont többen is azonos véleményen voltak, mely szerint a büntetés elkerülhetetlen hasonló esetekben, és jogos, annak mértéke viszont kissé túlzott. Hiszen egy apró hibával, melyből a versenyen semmi előnyük nem származik, gyakorlatilag kiírják magukat a komplett futamból, és jó esetben csak néhány pontra van esélyük.

Mondhatjuk, hogy a versenyt követő ünneplés mindent elsöprő volt, a Suzuki csapat égbe repítette Rinst, de az ott dolgozók csaknem fele Rossi egykori yamahás alakulatából áll fel, Davide Brivio öccse Roberto – jelenleg a Suzukinak dolgozik ő is – egykor szinte Rossi legbelsőbb köreihez tartozott, így elkerülhetetlen volt, hogy az olasz egyenként ne pacsizzon le mindenkivel. A pódiumon végül Rossi gyermekkori kedvence, Kevin Schwantz ölelte keblére a kilencszeres világbajnokot. A Suzuki MotoGP diadalát tovább fényesítette, hogy az újjáéledő amerikai Superbike bajnokság mindkét futamát a Yoshimura Suzuki nyerte, az egykori GP menő, Moto2 világbajnok Toni Eliasnak, valamint az újdonsült közönségkedvencnek, Josh Herrinnek köszönhetően.

A versenyt követő interjúkból pedig még azt is megtudhattuk, hogy Jack Miller egy Lamborghinivel furikázott egész hétvégén, Rins pedig egy fogadás során megígérte, ha megszerzi élete első MotoGP győzelmét, tar kopaszra borotválja buksiját, megszabadulva göndör loknijaitól. Mit lehet erre mondani, a bulvár az bulvár, az USA-ban pedig erre nincs mentség.

A hétvége folyamán ünnepélyes keretek között visszavonultatták Nicky Hayden legendás, 69-es rajtszámát, így ezt többé senki nem választhatja. A brit BT Sport pedig a rajtrácson egy olyan legendás versenyzőt szólaltatott meg, mint Guy Martin, akinek gyermeki rajongásához sok mindent hozzáfűzni nem lehet, szavak helyett hallgasság meg kérem ezt a remek interjút.

A mezőny második felében a helyzet szinte változatlan, aki előrébb végzett, javarészt a büntetéseknek, és az előle kiesőknek köszönhette. Bukása miatt ezúttal nem Aleix Espargaro lett a legjobb apriliás, hanem Iannone egy tizenkettedik hellyel, úgy, hogy motorozott a tizediken is. Pol Espargaro nyolcadik lett a KTM-mel, azt követően, hogy szombaton megszerezte a gyár eddigi legjobb rajthelyét, így az ötödik pozícióból várta a versenyt. Zarco csak a tizenharmadik lett, Viñales, büntetését követően a tizenegyedik, míg jól sejtik, Jorge Lorenzo ismét nullázott a másik Repsol Hondával, ezúttal is egy rejtélyes motorhiba következtében.

MotoGP Austin 2019
Végeredmény
1.	Alex Rins	SPA	Team Suzuki Ecstar
2.	Valentino Rossi	ITA	Monster Energy Yamaha MotoGP
3.	Jack Miller	AUS	Pramac Racing
4.	Andrea Dovizioso	ITA	Mission Winnow Ducati
5.	Franco Morbidelli	ITA	Petronas Yamaha SRT
6.	Danilo Petrucci	ITA	Mission Winnow Ducati
7.	Fabio Quartararo	FRA	Petronas Yamaha SRT
8.	Pol Espargaro	SPA	Red Bull KTM Factory Racing