Rossi negyvenegy évesen is dobogón

Nem kérdés, Márquez a legesélyesebb a címre, mert azok után, hogy múlt héten kis híján romokba tette magát, és szinte attól féltünk, lesz-e még versenyző belőle valaha, két nappal később megműtötték, kiderült, hogy az orsóideg nem sérült, szerdán már otthonában volt, ahol felpróbálta a bőrruhát, és edzeni kezdett, itt megállapította, hogy nincs gond, és elutazik Jerezbe, hogy induljon a hétvégi versenyen. Ezek után részt vett az orvosi ellenőrzésen, azon csont nélkül átment, közben előkerültek fotók, amin fekvőtámaszozik. A pénteki napot kihagyta, hogy aztán szombaton motorra üljön és megpróbálja a lehetetlent.

Megpróbálta, és majdnem sikerült. Mit lehet erre mondani? Az időmérő edzésen végül saját bevallása szerint valami megváltozott hirtelen, elment az erő a karjából, dagadni kezdett, és óriási fájdalmai lettek, ezért még szombaton feladta a versenyhétvégét. Viszont tudniuk kell azt is, hogy a pályán nem csak gurulgatott, ha a gyulladás nem lép közbe, minden bizonnyal pontszerző helyen végez. A szervezet viszont okos, néha okosabb, mint mi, és gyulladással jelzi, ha valami nagyon nem tetszik neki. Márquez erre reagált, és úgy döntött, nem kockáztat tovább, inkább Brünnre készül. Sokan úgy vélték, a visszatérése nem is volt valós, inkább amolyan médiahekk, a fenti információk birtokában ezt viszont elvetném.

Márqueznek viszont reagálnia kellet másra is, valami olyanra, amely sokkal inkább sportdiplomáciai jelentőséggel bírt. Lassan azt hiszem kijelenthetjük, Alberto Puig megszólalásai többet ártanak mind Márqueznek, mind a Hondának, mint amennyi hasznot termelnek, így volt ez a múlt heti verseny után is. A spanyol szakember akkor elmondta, tök mindegy, ki lesz a világbajnok, mert Márquez nélkül úgysem ér annyit a cím. Ezen persze többen felhorkantak, és jelezték, Puig jobban tenné, ha meg sem szólalna, és bár ő maga nem volt hajlandó enyhíteni véleményén, megtette ezt helyette sokkal okosabb versenyzője, Marc Márquez. A címvédő elmondta, nem a többiek hibája, ha a legnagyobb esélyes összetöri magát, ez nem csökkenti a világbajnoki cím értékét, ha azt esetleg úgy nyeri idén valaki más, hogy ő sérülés miatt több futamot kihagyni kénytelen. Korrekt állásfoglalás, csendes helyreigazítás, a véleményem pedig továbbra is az, a Hondának sürgősen olyan sajtósra lenne szüksége, aki teljes mértékben ellátja a kommunikációs feladatokat, mert Puig erre képtelen.

Sokakban felmerül a kérdés, miért csak Márquezről és az ő szenzációszámba menő visszatéréséről esik szó, miközben Crutchlow és Rins is motorra ültek, miután mindketten átestek a hét folyamán egy kisebb műtéten. A kérdés jogos, a válasz pedig minden bizonnyal elkeserítően egyszerű. Az érdeklődők ingerküszöbe kitolódott, sőt, talán még az újságíróké is, legalábbis minden jel erre mutat, miután tegnapelőtt este a közösségi médiában szinte egymás figyelmét hívták fel arra a tényre, hogy mindketten pontszerző helyen végeztek. Rins tizedik, Crutchlow tizenharmadik lett, bár az is igaz, a brit esete nem volt ennyire egyszerű, mert a futam során egyszer kiállt a boxba, minden bizonnyal a fájdalmai miatt, de visszament a pályára, és befejezte a versenyt. A hétvégére való visszatérését szokásos, fanyar humorral kezelte, és úgy kommentálta: „újra a pályán, hogy a család ne éhezzen”.

A hősválasztóhoz visszatérve pedig már csak ketten maradtak a sorban, akik külön említést érdemelnek, ők pedig Fabio Quartararo és Valentino Rossi. Azzal, hogy a francia zsinórban megnyerte élete második MotoGP versenyét, ő lett a franciák minden idők legsikeresebb királykategóriás versenyzője. Mert két győzelem ezidáig még senkinek nem jött össze. Quartararót szerencsére továbbra is mindenki szereti, és nem támadják, noha abban biztos vagyok, listavezetőként Puig degradáló nyilatkozatát követően minden bizonnyal szüksége volt némi mentális erősítésre is, hogy a koncentrációját és motivációját megőrizze. Mert ez nem volt más, mint kőkemény lelki terror, amelyben a csapatvezető az ellenfeleket akarta megtörni. Quartararo jelenleg vezeti a pontállást, és bevallom, látva Viñales két stabil második helyét, és a Ducati eddig bemutatott ügyetlenkedését, nem tartom kizártnak, hogy továbbra is ő diktálja a tempót. Más kérdés, hogy a jerezi pálya nagyon fekszik neki, és különösen kedveli.

Persze az sem tisztázott, mit szólna ahhoz a Yamaha, ha a világbajnokságért véletlenül nem a gyári csapat, hanem a Petronas szállna harcba, de ismerve az elmúlt évek kudarcait, azt gondolom, még Japánban is fejet hajtanának a szatellit csapat tündöklése előtt, ha ezen a világbajnoki cím múlna. A történelem során egyedülálló lenne, hogy egy szatellit csapat világbajnoki címet szerez. De mint azt Quartararo a tegnapelőtti interjúk során elmondta, korai még a címről beszélni, csak két versenyen vagyunk túl, és azt is egyetlen pályán futották. Mindenesetre örült annak, hogy ezúttal gyermekkori példaképével, Valentino Rossival ünnepelhetett a dobogón. A francia mentális fejlődése külön fejezetet érdemel, hiszen úgy nyerte a futamot öt másodperccel, hogy a célegyenesben szinte már csak gurult. A verseny után elmondta, ilyen helyzetekben az a legfontosabb, hogy megtartsa a feszített tempót, és ne lassuljon az előző körökhöz képest, mert az könnyen koncentrációvesztéssel jár, és hibához vezethet.

Igen, jól olvasták, Valentino Rossi dobogóra állhatott, úgy, hogy az elmúlt hétvége után sokan úgy gondoltuk, ha folytatódik a kálvária, nem kizárt, hogy év végén mégis befejezi. De szerencsére nem így történt, és kis híján másfél év szünet után Rossi ismét a dobogóra fért. Gigantikus eredmény ez még úgy is, hogy kellett hozzá némi szerencse, hiszen az akadémiáján motorozó tanítványai, Pecco Bagnaia és Franco Morbidelli kiestek körülötte motorhibával – Bagnaia egy csodálatos teljesítménnyel a biztos második helyen motorozott, amikor a Ducati megadta magát, Morbidelli pedig támadni készülte mesterét, és sokkal gyorsabb volt tőle, amikor Yamahája pont ott állt le, ahol Rossi motorja egy héttel korábban.

De ne károgjunk, egyszerűen örüljünk Rossi sikerének, amelyre talán nagyobb szüksége volt, mint karrierje során eddig valaha. Az olasz egyébként szinte a verseny végéig haladt, és elképesztő technikával tartotta maga mögött csapattársát, a tőle egyébként lényegesen gyorsabb Maverick Viñales-t, de néhány körrel a vége előtt vétett egy apró hibát, amit a spanyol kihasznált, és meglépett előle. Negyvenegy évesen harminchét fokban motorozni nem egyszerű dolog, bár nem vitás, erre a teljesítményre talán Rossinak van a legjobb alkata. Állóképessége elképesztő, izmai nem vesznek fel túl sok oxigént, és ne feledjük, az extrém maratoni futók ebben a korban nem számítanak öregnek. Az olasz elmondta, a múlt heti verseny előtt igazából semmi kedve nem volt az egészhez, legszívesebben otthon maradt volna, és megdöbbentő őszinteséggel mesélt arról is, mekkora gödörben volt, és milyen elképesztő motivációhiányban szenvedett a rossz eredményektől.

Végül péntek reggel úgy érezte, a motor megváltozott, és van értelme újra megpróbálni mindent. Sokan egy új gumikeveréket emlegettek, amit a múlt heti szópárbajt követően a Michelin leszállított neki, ő maga pedig inkább arról beszélt, hogy a Yamahán belül, leginkább a japán mérnökökkel kellett sportpolitikai csatát vívnia, amiért a fejlesztések során nem hallgattak rá. Elmondta, hogy a gyár már nem rá épített, ezért kéréseit nem fogadták meg, és nem teljesítették azokat, viszont hozzátette azt is, haragot egyáltalán nem érez emiatt, inkább bízik abban, hogy az eredmény után sikerül újra némi teret kapnia bizonyos kérdésekben. Nem hivatalos belsős információk viszont arról számoltak be, hogy az új főmérnök javaslatára változtattak a lengővilla forgáspontjának magasságán, így sikerült javítani valamelyest a motor egyensúlyán, és megőrizni a hátsó tapadást. Hogy ezek közül valójában hol az igazság, azt pontosan senki nem tudja, de lényeg, hogy látható előrelépés történt. Rossi persze hozta formáját, és a levezető körben bemutatta szokásos ünnepi ceremóniáját, és kedvenc pontján felállt a gumifalra, mintha a közönségnek integetne. Elmondta, mindezt azért tette, mert szerette volna megölelni azokat a nézőket, akik nem lehettek a pályán.

Ugyan három Yamaha a 2014-es ausztrál nagydíj óta nem állt együtt a dobogón, és ismét nagyszerű hétvégét tudhat maga mögött a csapat, vannak azért baljós fellegek is, melyekre megoldást kell találni, már csak a limitált számú blokkok miatt is. A sorozatos motorhibák esete előtt értetlenül áll mindenki, hiszen ennyi motorhibát, mint amennyi az elmúlt két versenyhétvégén a japánokat sújtotta, csak nagyon rég láttunk. Múlt héten Rossi esett ki a versenyből, tegnapelőtt Morbidelli, de az edzések során akadtak hasonló gondjai Viñalesnek és Quartararónak is. A versenyzők persze igyekeznek nem felelni a kérdésekre, és dicsérik inkább a gyártó új rajtelektronikáját, amelynek köszönhetően sokat nyerhetnek a futam elején, mégis pontosan tudják, hogy egy bizonytalan blokk bárkire lesújthat. Az amerikai Superbikeplanet oldal úgy tudja, az égéstérben apró fémdarabokat találtak, emiatt tiltott le a szenzor minden esetben, bár a gyártó részéről ezt természetesen senki nem erősítette meg.

A Honda részéről ezúttal a japán Nakagami mentette a menthetőt, és negyedik helyre hozta az LCR Hondát, míg Alex Márquez egy becsületes nyolcadik helyen ért célba. Joan Mirnek is sikerült a motoron maradnia, és dicséretes ötödik lett, viszont a Ducati és KTM versenyzők által prezentált teljesítmények megérnének a mélyelemzést. Mindkét gyár óriási reményekkel várta a folytatást, hiszen a tempójuk megvolt múlt héten, Miller úgy vélte, akár győzhetett volna, ha nem jön közbe az alkarprobléma, a KTM-nél pedig Brad Binder volt az, akinek esélye lehetett volna egy kisebb csodára. Ehhez képest teljesen másként alakult minden. A Pramacnál ezúttal Bagnaia diktálta a tempót, Miller ezen felbőszült, és egyszerűen túltolta, noha még a szakkomentátor Simon Crafar is úgy vélte, az ausztrálnak ismét jó esélye lehetett volna a győzelemre. Bagnaia motorja a második helyen adta meg magát, szintén egy titkos motorhiba miatt, amin a Ducatinak is dolgoznia kell. Petrucci bukott, Dovzioso pedig – ahogy Miki barátom mondaná – szépen lekísérte a mezőnyt jó session zenész módjára. Nem kérdés, az olaszoknak vérfrissítésre van szüksége, Millernek pedig egy agykontrollra, hogy a teljesítményében fellelhető hullámokat szépen lassan kilapítsa a következő, immáron gyári csapatban töltendő idényre.

A KTM katasztrófa - talán így tudnám jellemezni, ami az osztrákokkal történt. A Tech3 csapat mindkét versenyzője bukott, a gyáriaknál Espargaro hozta a kötelezőt, hetedik lett, Binder viszont ezúttal sem volt szerencsésebb, már ha két bukást annak nevezhetünk, pedig a sebessége ismét megvolt. Képességei alapján továbbra is azt gondolom, rommá verheti egyszer még a mezőnyt, stílusa gyakran az egykori legenda Mick Doohan, és Marc Márquez egyvelegét idézi, de lassan jó lenne, ha nagyobb hiba nélkül a motoron maradna, és célba érne. Persze mindenki tudja, pont az agresszív stílusa, ami a KTM-nél meghozhatja a várva várt áttörést, így a feladat kétségtelenül nem egyszerű. Azt mindenesetre most egészen biztosan megtanulta, amikor csúszik a hátulja, nem helyezi hátrébb a súlypontot, hanem inkább előre, mert az nem várt tapadáshoz, és bizonytalan kimenetelű highside bukáshoz vezethet. Az esést legalábbis ezzel magyarázta. Szerencsére komolyabb sérülés nélkül megúszta.

Az Aprilia ismét jelen volt, a futamot pedig ismét nem a gyár mindentudó embere, Aleix Espargaro fejezte be, hanem az angol Bradley Smith, aki pusztán a célba érkezéssel szerzett négy pontot, még hat tette is ezt harminchat másodperc hátrányban. Úgy tűnik, az olaszok kommunikációja továbbra is remek, a fejlesztéseik pedig továbbra is elmaradtak, így Cal Crtuchlow-nak joggal el kell gondolkodnia azon, vajon mennyi értelme lenne oda igazolnia.

A következő verseny a cseh nagydíj, Brünn, így valamelyest visszatér a normális kerékvágásba a bajnokság menetrendje, legalábbis ami a helyszíneket illeti. Ez annyiban segítség, hogy a csapatok időt nyernek, leginkább a Yamaha, ahol a motorhibákat minden bizonnyal a nem megszokott hőség okozta. Továbbá kíváncsian várjuk, miként válik be a szatellit, és gyári csapatok között kialakított intenzív adatcsere. Az eddigiek alapján, legalábbis a Yamaha és a Ducati esetében a szatellit alakulatok értékeire támaszkodtak a gyáriak. 2020 egy igen furcsa év.

MotoGP Andalúzia 2020
Végeredmény
1.	Fabio Quartararo	FRA	Petronas Yamaha SRT
2.	Maverick Viñales	SPA	Monster Energy Yamaha MotoGP
3.	Valentino Rossi	ITA	Monster Energy Yamaha MotoGP
4.	Takaaki Nakagami	JPN	LCR Honda Idemitsu
5.	Joan Mir	SPA	Team Suzuki Ecstar
6.	Andrea Dovizioso	ITA	Ducati Team
7.	Pol Espargaro	SPA	Red Bull KTM Factory Racing
8.	Alex Márquez	SPA	Repsol Honda Team