A KTM belépett egy nagyon elit klubba

Valami elképesztően okos dolgot kellene írnom a tegnapi MotoGP versenyről, annak végkimeneteléről, a dobogósokról, meg azokról, akiknek különösen nem ment. Így mielőtt belekezdenék bármilyen okfejtésbe, önigazolásba, megmondtaménmármikor jellegű öntömjénezésbe, kezdeném két idézettel.  

Az egyik Jack Millertől érkezett, még a karantén idején, amikor néhány elismert újságíró kerekasztal beszélgetést folytatott vele. Megkérdezték, vajon az elektronika milyen mértékű módosítására volt szükséges ahhoz, hogy a 2019-es szezon második felében jöttek csak igazán az eredmények? Miller erre nemes egyszerűséggel úgy reagált: „Gondolod, hogy megosztom majd veled? Erről szól az egész, hogy bizonyos titkokat nem hozunk nyilvánosságra. Különben meg honnan tudod, hogy elektronika, amúgy is ki vagyok tőletek, általában mindig mindent jobban tudtok, mint mi, akik versenyzünk.”

A következő pontatlan idézet, pedig reflektálva az előző válaszhoz, Kari Hotakainen, nagy sikerű Kimi Raikkönen című könyvéből érkezik – „Senki sincs, aki szabad idejében Formula 1-ezne. Nincs olyan ember, aki azt mondaná, este F1 edzése lesz. Mégis, minden kocsmában és minden benzinkúton akadnak komoly szakértők, akik szerint a sepangi pálya egyszerűen nem fekszik ennek, vagy annak. Mi magunk egyetlen másodpercig sem vezetünk zárt pályán 380 km/h –val autót, mégis szakértők vagyunk. Kívülállóságunk tévedhetetlenné tesz bennünket.”

Hát, nagyjából így, és nagyjából igaz mindez a hétvégi brünni versenyre is, de mivel Önök azért olvassák ezt a cikket, mert kíváncsiak az agymenésünkre, megpróbálkozunk a lehetetlennel. Mindenestre a fentieket ne feledjék.  

Azon túl, hogy Marc Márquez kezében eltörött a rögzítő titánlemez, és ismét műteni kellett, ami miatt kihagyni kényszerült a cseh versenyt, minden azzal kezdődött, hogy a versenyzők már pénteken jelezték, a brünni pálya aszfaltburkolata rémesen rossz, deformációktól hemzseg, a tapadás csapnivaló, és egészen biztosak benne, hogy a verseny egy nagy lutri lesz az új keverékű gumikon. Igaz, az időpont a megszokott, nagyjából a hőmérséklet is, mégsem éreznek semmit. Sokan úgy vélték, a futam felére az abroncsok lágy rágógumivá alakulnak, a motorok pedig majd csúsznak és másznak. Sokat végülis nem tévedtek. A hőmérséklet nagyjából megegyezett a két évvel ezelőttivel, a verseny mégis majdnem fél perccel tovább tartott. 

A kialakuló frusztráció viszont heves őszinteségi rohamot eredményezett már az edzés után, amikor mindenki legnagyobb meglepetésére Zarco megnyerte az időmérőt egy tavalyi Ducatival, Quartararo előtt, összehozva egy történelmi jelentőségű dupla-francia királykategóriás rajtelsőséget. Jack Miller ezen felbuzdulva nem fogta vissza magát, és azt találta mondani, számára azért kissé érdekes, hogy kizárólag a francia pilóták Michelin gumijai vannak rendben, míg a többiek szenvednek. Benne volt ebben minden, és bár sokan ezek után megszólalni sem mertek, többen mégis gondolkodóba estek. Nyilván volt ebben némi keserűség is, miután mind Miller, mind Dovizioso bevallotta, hogy a gyári Ducatival jelenleg a kerekerdő mélyén járnak a beállításokat illetően.

A Ducatinál így egyedül Bagnaiára számíthattak volna a másik szatellit motoron, az olasz ígéretesen kezdett, de még pénteken összetörte magát, így verseny helyett egy olasz kórház műtőasztalán kötött ki. Zarco fellendülése sokak számára meglepő volt, bár a bennfentesek úgy vélték, a tavalyi motorral szinte kihúzta a lottóötöst.

Az, hogy a KTM-ek az első tízbe kvalifikálták magukat, már kevésbé volt meglepetés, bár sokan megjegyezték, Pol Espargaro vasárnapi esélyei nem túl rosszak, miután a kvalifikáción is remek kört teljesített, amit aztán később elvettek tőle némileg jogtalanul.

A vasárnapi futam előtt Simon Crafar a boxutcából már jelezte, egy gyors közvéleménykutatást követően arra jutott, hogy bár nem hivatalosan, de több bennfentes egy Pol Espargaro–KTM sikerre számít.

A rajt előtt két perccel ez kissé meredek állításnak tűnt, utána viszont kikristályosodott minden. Hogy a többi csapat szakemberei mire alapoztak, azt nem tudni, de úgy tűnik, tisztában voltak valami olyannal, ami a háttérben történt, és a nagyközönség számára nem volt nyilvános. A KTM-ek már a rajt után szárnyaltak, de a nagy meglepetést mégsem a gyár sokat látott versenyzője, Pol Espargaro okozta, hanem az újonc dél-afrikai, Brad Binder. Bevallom, a látottak alapján határozottan hiszem, hogy ifjabb Espargaro menetelését pont a szintén jó rajthelyet – negyedik hely – elcsípő bátyja, Aleix akadályozta meg. A rajt után viszonylag hamar utolérték az apriliás versenyzőt, de amíg öccse próbált vele kíméletes és előzékeny lenni, addig dél-afrikai csapattársa őt körbemotorozta, majd a következő pillanatban szinte rögtön bedarálta idősebb Espargarót is. Az, amit a pályán láttunk tőle, egy igazi ósulis stílusra emlékeztetett, leginkább talán egy Mick Doohan és Wayne Gardner keverékre, megfűszerezve a modern mozgáskultúra egyes elemeivel. De minden bizonnyal csupán arról van szó, hogy Dél-Afrikában és Ausztráliában leginkább a döngölt agyagon való versenyzés miatt sokkal agresszívebbek, keményebbek a versenyzők, és képesek úgy menni, mint az állat, még akkor is, ha csúszik a motor mindkét kereke. Mert itt most bizony nem volt szükség telemetriára, a közvetítésben is pontosan láthattuk, hogy a KTM szinte nem is fordul, hanem úszik a kanyarokban.

Binder többnyire keresztben érkezett a bemenethez, a közepén pedig nem lassított, és ejtette a kanyarba a motort, hanem sokkal inkább engedte csúszni az elejét, és úgy brillírozott, mint egy gyorskorcsolyázó. Bevallom, rég láttam ilyet bárkitől. A dél-afrikai végül szép, és egyenletes motorozással levadászta az előtte haladó Franco Morbidellit, és élete harmadik királykategóriás versenyén nyerni tudott. Hazudnék, ha azt írnám, különösen meglepett, mert már a szezont megelőzően, és az első verseny után is foglalkoztunk vele, és azzal a kiemelkedő teljesítménnyel, ahogy a mezőnybe érkezett. Bár a győzelemre talán mégsem számítottunk. Ezen a ponton viszont meg kell említenem ismét Neil Spalding nevét, akit nem véletlenül tartanak számon a legjobb technikai szakírók egyikeként. A brit újságíró már a szezon előtti tesztek során jelezte, a KTM szintet lépett, valóban a győzelem kapujában állnak.

Binder győzelmére most cinikusan írhatnám, az osztrákok nem haragtartóak, csak nehezen felejtenek, ezért lett ő, és nem a jövőre időközben Hondához szegődött Pol Espargaro a gyár első MotoGP győztese, de ez óriási hazugság lenne, hiszen Espargaro bukott, amikor összeakadt tavalyi csapattársával, Zarcóval, úton a dobogó felé. Emiatt ugyan egy bődületes KTM duplasiker maradt el, cserébe viszont kaptunk valami csodát.  

Ha csak a statisztikát nézzük, megállapíthatjuk, Binder Dél-Afrika első királykategóriás győztese, viszont azt sem szabad elfelejtenünk, hogy Márquez óta ő az egyetlen, aki újoncként a kategóriában futamot nyert. Binder győzelmének a sportértéke jelenleg még pozícionálásra vár, leginkább amiatt, mert még nem tértünk magunkhoz abból, amit láttunk. Tény, hogy bár a dobogó tetején egyedül ő állt, Dani Pedrosa, és egykori főmérnöke, a szintén Hondától érkezett Mike Leitner szerepe nélkülözhetetlen volt a KTM sikerében.

Johann Zarco bődületes harmadik helyére sok magyarázat szintén nincs, legfeljebb két elképzelhető forgatókönyv lehet. Az egyik szerint valóban csak arról van szó, hogy Zarco sikerének titka a tavalyi motorban rejlik, mely szerint a korábbi fejlesztés az olyan pályákon, mint Brünn, vagy a Red Bull Ring majd kiválóan teljesít – ez tűnik a leginkább elfogadható magyarázatnak – miközben a másik arról szól, hogy a Ducati székfoglalós játékában a francia végre megkapta azt a támogatást, melyre oly régóta vágyott, hiszen már a szezon előtt jelezte, úgy érzi, meglehet a tempója a motoron. Az eredmények persze nem ezt tükrözték, sokan csak legyintettek, de mivel egyre inkább bizonytalanná válik Dovizioso szerződés hosszabbítása, és a jövő évi gyári felállás is, nem kizárt, hogy a Ducati így teszteli a potenciális jelölteket. Lorenzo minden bizonnyal még nem adta fel, Redding is szépen menetel a Superbike világbajnokságon, Zarco pedig régóta türelmesen jelentkezett, és várta, hogy esetleg sorra kerüljön.

Ezen a ponton viszont külön kiemelendő az a tény, hogy az elmúlt években, Lorenzón kívül szinte a francia az egyetlen, aki a remek yamahás teljesítményét követően képes volt megfelelő stílusban motorozni egy V4-es konstrukcióval is. Még úgy is, hogy nem várt izgalmakat tartogatott számára a verseny. Előbb egy hosszú körös büntetést kapott, amiért összeakadt a KTM-es Pol Espargaróval, az utolsó körben pedig utolérte a sérülésből lábadozó, suzukis Alex Rins, így dobogós álmai kis híján szertefoszlottak, de végül csodásan védekezett. A büntetéséről megoszlottak a vélemények, a többség mégis úgy gondolta, sima versenybaleset volt, feleslegesen regulázták, hiszen abban a kanyarban nem láthatta a mellé érkező és ráborító Espargarót. Az ex GP-versenyző Jeremy McWilliams, aki főállásban egyébként a KTM utcai motorjait teszteli, szintén kiborult a közösségi médiában, és Zarcót védte, majd még annyit hozzáfűzött, nem érti, egykori legendás versenyzők miként hozhatnak a versenyigazgatóság irodájában ennyire agyatlan döntéseket, utalva Freddie Spencerre.  

Zarco zsenialitását viszont még ez a mozzanat is erősítette, a fehér vonalon úgy fordult milliméter pontosan, ahogy földi halandó számára nem igazán lehet, a poros részen pedig akkorát csúszott, hogy helyette én éreztem hirtelen, menten bevizelek. Nem úgy ő, aki gázelvétel nélkül abszolválta a feladatot, és miután a futam után erről faggatták, csak annyit mondott, minden bizonnyal segítette, hogy a szponzormotorként használt Multistradával gyakran megesik hasonló az avignoni körforgalmakban. Többen egyébként úgy vélték, Zarcónak a következő versenyeken kicsit vissza kell fognia magát, mert további jó eredmények esetén a Ducati majd rá akarja melegíteni idei versenymotorját, és lőttek a szép reményeknek.  

És miután ódákat zengtünk az első, valamit harmadik helyezett versenyzőkről, nem szabad megfeledkeznünk a másodikként célba érkező Franco Morbidelliről sem, akinek végre kijárt már egy dobogós helyezés, leginkább a múltkori jerezi, motorhibás fiaskót követően. Az olasz nagyon szépen, mindvégig stabilan motorozott, és ha tegnap épp nem Binder írja a történelmet, még nyerhetett is volna. De volna a motorsportban nincs, teljesítményét a verseny végén még „főnöke”, Valentino Rossi is megdicsérte. Ezzel szemben csapattársa, aki egyben az idei világbajnoki cím egyik esélyese, Quartararo csak a hetedik helyen végzett, és a futam után elmondta, annyit szenvedett a hátsó gumikkal, hogy már a verseny legelején tudta, a célba érkezést kell szem előtt tartania. A nemrég még vágóhídra szánt, mindenki szerint öreg, és motivációvesztett Valentino Rossi ötödik lett, egyben a második legjobb yamahás, míg csapattársa, Mavercik Viñales csak tizennegyedikként ért célba. Mit lehet erre mondani? 

A Ducati idei motorjával a legjobb eredményt Jack Miller érte el, de ez is csak egy kilencedik helyre volt elég. Miller a verseny elején eléggé szenvedett, egy kisebb hibát is vétett, amellyel visszaesett szinte a mezőny végére, innen verekedte fel magát az első tízbe. Aleix Espargaro zárta a tízes listát, Dovizioso és csapattársa, Petrucci pedig a tizenegyedik, és tizenkettedik helyen értek célba. Sokan úgy vélik, Doviziosónak két versenye van, hogy megmentse saját karrierjét, a két, soron következő osztrák verseny, ahol a múltban egyébként legendás győzelmeit szerezte. Ha az áttörés itt sem sikerül, a Ducati minden bizonnyal el fog köszönni tőle, viszont az angolok legújabb, közösségi médiás fantomszakértője egyenesen úgy véli, a kívánt hatmillió Eurót legfeljebb már csak akkor kaphatná meg, ha Nigéria hercege egy meggyőző email hatására megszánná, és kipótolná az olaszok által felkínált összeget.

Egy ideje persze sokan tudni vélik, a Honda a mezőny legjobb motorja, és nem Marc Márquez a legjobb pilóta, ezzel szemben a gyártó legjobbja most mégis ismét csak a nyolcadik helyen ért célba, aki egyébként ismét Takaaki Nakagami volt, Crutchlow csak a tizenharmadik lett, a Repsol Hondák pedig úgy maradtak észrevétlenek, mintha Aprilia matrica lenne a tankjukra ragasztva. Bár ez most külön sértő az olaszokra nézve. Míg Alex Márquez a tizenötödik helyre valahogy betornázta a motort, addig a regnáló világbajnokot helyettesítő Stefan Bradl tökutolsó lett, szinte egy perces hátrányban.

A történet végén pedig térjünk vissza egy pillanatra a bevezetéshez. A szezon első versenyét követően nagyon tudományosan igyekeztünk megfejteni az új Michelin abroncsokat, és a jerezi eredmények alapján úgy tűnt, igaz is lehet, valóban a sornégyes motoroknak kedveznek a lágyabb, nagyobb tapadási felületű hátsó abroncsok, ezzel szemben Brünnben, két V4-es motort használó versenyző is felállhatott a dobogóra. Persze meg tudnám magyarázni ezt is könnyedén, egyrészt, hogy Binder nem a klasszikus V betűt leíró V4-es stílust képviseli, mert már eleve keresztben csúszó motorral érkezik a kanyarba, a nagyobb hátsó tapadás miatt instabillá váló eleje pedig meg sem kottyan számára, mert eleve szereti ha a motor mindkét kereke csúszik, Zarco pedig a hátulra felrakatott lágy gumiknak köszönhetően volt annyira jó, mert eleve mindig szerette, ha a motor hátulja úszik, mégis kissé úgy érzem, felesleges magyarázatok lennének. Mert hát az eddigi telemetria adatok alapján pontosan tudjuk, Quartararo is kedvelte, amikor motorjának mindkét kereke táncol, sőt, kifejezetten élvezte úsztatni motorjának elejét és hátulját egyaránt, de most valahogy mégsem ment neki. Zarcón túl pedig még egy csomó versenyző rakatott fel hátra lágy gumikat, médium helyett. Olyanok például mint Miller, Viñales , Dovizioso, Rins, vagy épp Morbidelli, ezek közül mégis csak utóbbi kettőnek vált be, miközben, ha a papírformát nézzük, elvileg Viñales stílusához is passzolhatott volna. De mégsem így lett.

Ennyit tudunk jelenleg, valamint még annyit, hogy a KTM a gyár történetének első királykategóriás győzelme után érkezik rögtön a hazai versenyére, Ausztriába. Megjósolni sem merném, mi vár ránk, az viszont biztos, hogy az újabb csoda nem kizárt.

Két dolgot ne feledjenek, kívülállóságunk tévedhetetlenné tesz minket, és minden esetben használjanak fényvédő krémet.  

 

MotoGP Brünn 2020
Végeredmény
1.	Brad Binder	RSA	Red Bull KTM Factory Racing
2.	Franco Morbidelli	ITA	Petronas Yamaha SRT
3.	Johann Zarco	FRA	Esponsorama Racing
4.	Alex Rins	SPA	Team Suzuki Ecstar
5.	Valentino Rossi	ITA	Monster Energy Yamaha MotoGP
6.	Miguel Oliveira	POR	Red Bull KTM Tech3
7.	Fabio Quartararo	FRA	Petronas Yamaha SRT
8.	Takaaki Nakagami	JPN	LCR Honda Idemitsu